Nyári Darinka megnyílt a családjáról: „Egymás barátai, szerelmei is vagyunk Ernővel”

Nyári Darinka a hot! magazinnak elmesélte, hogy a Madách színház állt a legközelebb a szívéhez, ott ismerte meg Ernőt, ott lettek szerelmesek egymásba, ott váltak felnőtté.

Pomázi lány vagy. Meddig laktál ebben a kisvárosban?

Itt nőttem fel, csak néhány évig voltam budapesti lakos. A Madáchban megismerkedtem Ernővel, hamarosan összeköltöztünk, és kényelmesebb volt Pesten maradni: két próba között nem lehetett oda-vissza utazni Pomázra. 

Albérletben laktatok?

Szerencsés vagyok, a nagyszüleimtől kaptam egy lakást, ott éltünk. Amikor már azon gondolkodtunk, hogy összeházasodunk, szeretnénk gyereket, megkérdeztük a szüleimet, mit szólnának, ha összeköltöznénk. Nagyon szerették Ernőt.

Ráadásul édesanyám nem az a fajta anyós, aki papucsban felszaladgál. Mindenki éli a maga életét, és mindent megbeszélünk. Édesapám sajnos már nem él, de anyukám így nincs egyedül, és nagyon sokat vigyáz Zoéra, különleges kapcsolat alakult ki közöttük.

A Darinka szerb név. Tartjátok a hagyományokat?

Sajnos én már nem beszélem a nyelvet. Sokszor megkérdezik, hogy mikor jöttünk Magyarországra – ilyenkor elmondom, hogy még a rigómezei csata idején. Tartjuk a hagyományokat, bár nem olyan intenzíven, mint a szüleim. A nagy­szü­leim nagyon sok tárgyat ajándékoztak a tájháznak.

Nyári Darinka Toldy Mária musicaliskolájában tanult

Pomázon jártál is­ko­lába?

Az általánost ott végeztem, a gimnáziumot Szentendrén. Az utolsó két évben magántanuló voltam, mivel felvettek Toldy Mária musicaliskolájába.

Színházba járó család voltatok?

Művészetszeretők voltunk. Édesapám a Vujicsics együttes alapító tagja volt, harmonikázott. Édesanyám vitt el először színházba, a Rock Színházba, Miklós Tibor és Ko­csák Miklós musicaljére, a Légy jó mind­ha­lá­lig-­ra. Láttuk együtt a Madáchban a Mária evangéliumát, a Dr. Herzet, a Józsefet. Később találkoztam azokkal, akikre gyerekként felnéztem, akikért rajongtam. Sokáig a Rock Színház állt a legközelebb hozzám.

Toldy Mária küldött a szí­ni­ta­no­dá­ba?

Megpróbáltam a Színművészetit, nem sikerült. Sok olyan színész került ki a tanodából, aki azóta is jelen van a pályán. Én pedig belecsöppentem a musicalek világába. A Madách Színháznak akkor még volt társulata, csoportos szereplő lehettem Kerényi Imre idejében. Közben játszottam a Győri Nemzeti Színházban a Rentben, nagyon szerettem. 

Itt ismertem meg Ernőt, itt lettünk szerelmesek egymásba, itt váltunk felnőtté.

Meddig vártatok a házassággal?

2005-ben, próbák alatt ismerkedtünk meg. Amikor elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk, összeházasodtunk. 2011-ben két esküvőnk is volt. Az egyik Pomázon, szerb hagyományok szerint, utcai zenével, vonulással, a fejünkön volt az ortodox templomban a korona. Aztán Sepsiszentgyörgyön, Ernő szülőföldjén áldott meg bennünket a templomban a katolikus pap. Mindkét nép, mindkét vallás hagyományait tartjuk. Egy évvel az esküvő után pedig megszületett Zoé.

A színház mellett mennyire volt időd a családra?

Édesanyám sokat segített az unokája körül. A Covidig színházban játszottam, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy nem akarok lemaradni a fontos történésekről. 

Elsősorban a televíziózás, a műsorkészítés érdekelt – nem gondoltam, hogy később a könyvtáros végzettségem lesz a belépő az új foglalkozásomhoz. 2020-ban hirdették meg a művelődési házbeli állást; megpályáztam, elnyertem. Decembertől a második ciklusomat töltöm itt.

Nyári Darinka: „Hirtelen nem volt színház”

Szerepe volt a váltásodban a világjárványnak?

Sokan azt képzelik, hogy egy színész élete csupa móka meg kacagás; nem gondolnak arra, hogy mennyi mindenről kell lemondania. Hirtelen nem volt színház… Az anyagiakat valahogy átvészeltük. Igazából csodás időszak volt: végre tudtunk kalácsot sütni húsvétkor, folyton együtt lenni, a kertben tenni-venni. Megfogadtuk, hogy ha elmúlik a Covid, minden másképpen lesz.

Könnyebb vagy nehezebb olyan helyen dolgozni, ahol születésed óta ismernek?

Pomázon nagyon jó a közösség. Bár már városnak számít, olyan, mint egy összetartó falu. Ismertek gyerekként, láttak színházban meg a televízióban a Jóban Rosszban című sorozatban. Azt gondolták, hogy a színházi vonalat viszem tovább, de én inkább azt kerestem, hogyan lehet összefüggésbe hozni a civil szervezeteket, az önkormányzatot, a kultúrát.

Zoét érdekli a színház? Hogy jutott eszébe, hogy Koreába szeretne menni egyetemre?

Egyelőre nem akarja a szülei foglalkozását folytatni. Minden leköti, ami Koreával kapcsolatos: a zene, koreai nyelven néz sorozatokat, még a koreai kozmetikumok is érdeklik. Azt szeretnénk, hogy boldog felnőtt legyen, menjen az álmai után. Soha nem mondtuk azt neki, hogy „Bezzeg a mi időnkben...” Nagyon jól működik a mi kis hármasunk. Fontos a boldog családi lét. Mi egymás barátai, szerelmei is vagyunk Ernővel.

Nem hiányzik a színház?

Az éneklés hiányzik, volt is egy estünk Pomázon Ernővel, ami tulajdonképpen a közös életünkről szólt a zene nyelvén. A Józsefben, ami a szívem csücske darab, megkaptam a Narrátor szerepét, és ebben még fel-fellépek. A szakma nem felejtett el. Leégett itt egy család háza, jótékonysági estet szerveztünk a megsegítésükre; első szóra jöttek fellépni a kollégák – még olyanok is, akikkel soha nem dolgoztam együtt. 

• Darinka Pomázon nőtt fel, a család szerb gyökerekkel rendelkezik. 
• A Madách színházban ismerkedett össze Kiss Ernő Zsolttal.
• 21 éve vannak együtt, lányuk 13 éves.
• A Covid idején nagyon nehéz volt a színészeknek is, de legalább sok időt töltöttek együtt.
• Jelenleg művelődési házat vezet, az éneklés hiányzik neki.