Könnyfakasztó, mit üzent kislányának Megyeri Csilla: "Mielőtt megszülettél, nem tudtam, milyen nagy dolog egy apró emberke mindenének lenni"

Mielőtt megszületettél, mindenki azt kérdezte tőlem, hogy nem félek-e a szüléstől? És én válaszul (őszintén) azt mondtam, hogy nem. Tudjátok, mitől féltem jobban? Attól, hogy ha ott lesz a karjaimban a babám, az a törékeny kis test, ártatlan kis léle, hogyan fogom majd életben tartani. Hiszen egy teljesen ismeretlen élethelyzet lesz, egy igazi kihívás. Talán a legnagyobb, amivel valaha találkoztam. Egyik nap jött a másik után, és magamban mindig azt mondogattam: ez a nap is egy pipa és az azt követő is… és így tovább.  A gyermekvállaláshoz/neveléshez nem kell engedélyt szerezni vagy vizsgákat letenni…, bárki “csinálhatja”… , ahogy tanulta… Ösztönből, megérzésből, szívből. És hogy ki csinálja jól?! Valószínűleg mindenki… a maga módján.

Kicsi lány! Mielőtt megszülettél, nem tudtam, milyen nagy dolog egy apró emberke mindenének lenni. Nem sejtettem, hogy egy mosolyod elfeledteti majd minden gondomat. Hogy az etetés soha nem csak a tejről szól, hanem Rólad és rólunk. Nem tudtam azt sem, hogy hogyan lehet ilyen kevés alvással és 0-24-es készenléttel lehozni a napokat. És mielőtt megszülettél, nem éreztem soha, milyen ez az ősi, mindent átható, szívhasító szeretet, amit irántad érzek.  Éppen most etettelek meg, és miközben te békésen visszaszenderettél, en csak figyellek, és talán még most sem fogtam fel igazán, hogy édesanya vagyok. Mert Te engem választottál