Korda Györgyöt megijesztette Klárika hiánya: "46 éve nem volt olyan, hogy egyetlen órára is egyedül maradtam volna!"

Nagy örömmel vette át a Máté Péter-díjat Korda György, ugyanakkor elmondta: úgy érzi, nem egyedül az ő érdeme, hogy hetven éve lehet a pályán. Az énekes a hot! magazinnak nyilatkozott a mögötte álló hetek izgalmáról, és arról, mennyire érzi magát elveszettnek felesége, Balázs Klári nélkül. 

Korda György és Balázs Klári házassága egy picit sem unalmas

„Ezt a díjat nem egyedül én kaptam, hanem Máté Péter is, hiszen a Reptér című dalnak ő volt a zeneszerzője” – meséli Korda György, aki hozzátette: „Ezzel a szerzeménnyel egy olyan sikert hozott, ami akkor nemcsak a jelent határozta meg, hanem jövőbe mutató is volt. Ráadásul a dal egy világsláger, aminek több mint 40 milliós nézettsége van.”

A dalhoz nemrégiben elkészült egy lendületes, ugyanakkor a retro elemeket is remekül ötvöző videóklip, ami különösen közel áll a művész lelkéhez.

„Amikor elkészült a klip, ugyanaz volt a véleményem, ami abban is elhangzik, amikor látom a sok stewardesst vonulni, hogy nekem bizony pilótának kellett volna mennem. Itt Klárika kicsit pikírten megjegyzi, hogy majd ő vonul velem. Ezt azért mesélem el, mert az egyik fellépésünk után egy hat év körüli kislányka kérte, hogy készíthessen velem egy szelfit. Belém karolt, majd egyszer csak azt mondta: „Majd én vonulok veled, Gyurikám!” Az én legnagyobb ajándékom, elismerésem az, hogy a közönség szeret. Most az Aréna-koncertre készülünk, hetvenedik éve vagyunk a színpadon. Az igazán nagy erőt az adja, hogy olyanok a koncertek, mintha egy nagy családi összejövetelen vennék részt.”

Korda György: „Még a szuszogása is hiányzott”

A következő pillanatban kicsit elcsuklik a hangja, hiszen amikor a felesége szóba kerül, azt sem szégyelli bevallani, hogy rosszul viselte, amikor nem volt mellette. Nem titok, Balázs Klári betegsége megviselte az énekest. 

„Nagyon hiányzott mellőlem Klárika, jó lett volna, ha ott van velem a díjátadón. Öt napig volt kórházban, egy előre előjegyzett kisebb műtéten esett át. Bevallom, megijesztett Klárika hiánya. Negyvenhat éve nem volt példa arra, hogy akár csak egyetlen órára is egyedül maradtam volna. Nem tudtam aludni, nagyon korán keltem, és még a szuszogása is hiányzott. A kutya ugyanígy volt: alig evett, és csak ült az ajtó előtt, várta, hogy mikor lép be végre. Akkor döbben rá az ember, hogy mennyire tud hiányozni neki a másik, amikor átéli, megéli azt. El voltam veszve nélküle a házban. Minden idegen volt a saját lakásomban, úgy jártam-keltem, mintha egy ismeretlen helyen lettem volna. Tudod, a reggelek úgy indulnak, hogy azt mondom: „Drága Istenem, köszönöm, hogy ma is vigyázol rám!”, mire Klárika megszólal: szívesen!”