Horváth Gréta betegsége jelzés volt: „Arra emlékeztet, hogy ezzel is sikerült megbirkóznom”

Néha a saját testünk válik a legnagyobb ellenfelünkké. Horváth Gréta azzal szembesült, hogy az immunrendszere egy váratlan pillanatban ellene fordult.

Horváth Gréta számára sokként érkezett a betegség

 – kezdte a hot!-nak Gréta.

A 3 hónapos elszigeteltség hatalmas próbatétel volt számára, ám végül mély önismereti folyamattá vált.

„Három hónapig nem dolgoztam, és közösségbe sem mehettem. Egy olyan örökmozgó embernek, mint én, a bezártság kínzás volt. Ez idő alatt kemény önismereti hullám söpört végig rajtam, miközben az elmúlt harmincöt évemet újragondolva próbáltam csak a pozitívumokra összpontosítani” – árulta el.

Az elképesztő nyüzsgést egy sorsszerű jelzés állította meg. Az üzletasszony ma már úgy látja, hogy szüksége volt erre a szünetre: 

„Szerintem ez egy jelzés volt az élettől, hogy meg kell állnom. Imádok egyszerre több mindent csinálni, ám itt volt az ideje, hogy megálljt parancsoljak magamnak. Ez az időszak segített abban, hogy rendet rakjak a fejemben, és realizáljam, merre haladjon tovább az életem.”

Gréta szerint nincs annál jobb érzés, mint amikor másoknak boldogságot okozhat

- mondta az édesanya, aki kamaszként is mások útját egyengette, és a támogatást mindig többre tartotta a versengésnél:

„Az önzetlenség már tinédzserként is bennem volt. Amikor szépségversenyeken indultunk, én sminkeltem a barátnőimet a színfalak mögött. Bár én is versenyeztem, számomra az ő ragyogásuk és sikerük mindig fontosabb volt a sajátomnál.”

„Mi döntjük el, melyik mikrofont vesszük a kezünkbe”

A régi énje talán belerokkant volna a betegségbe, de a mostani Gréta higgadtan vitte végig ezt az emberpróbáló időszakot.

„Ha ez öt évvel ezelőtt történik velem, akkor összeomlok. Most pedig nem pánikoltam, nem sajnáltattam magam, hanem végigcsináltam. Ezeknek a hónapoknak hála, engedékenyebb lettem önmagammal szemben” – vallotta be az üzletasszony, aki számára a hegek számára nem a betegséget, hanem a győzelmet jelentik: 

Az önelfogadás útján nem volt egyedül. A családja a nehéz időkben sem engedte el a kezét: „A nehézségekkor derül ki, hogy milyen az igazi párkapcsolat. Megható volt látni, ahogy a párom és a fiam a gondomat viselték. Most éreztem igazán, hogy milyen az, ha valaki sziklaszilárdan áll mögöttem.”