Újabb színésznő reagált Eszenyi Enikő bocsánatkérésére: „Soha sem lehetett tudni, hogy belém rúg, átnéz rajtam vagy megsimogat”

Ismét reflektorfénybe került a hat évvel ezelőtti, nagy visszhangot kiváltó színházi ügy, miután tegnap Eszenyi Enikő nyílt levélben kért bocsánatot az egykori társulatától és azoktól, akiket az akkori időszakban – saját bevallása szerint is – megbánthatott. Eszenyi Enikő bocsánatkérése újra felkavarta az állóvizet a szakmában, és sorra érkeznek rá a reakciók: van, aki elfogadóbb hangot üt meg, mások viszont továbbra is kérdéseket fogalmaznak meg az időzítés és a felelősségvállalás kapcsán.

Eszenyi Enikő bocsánatot kért a kollégáitól

A 2020-ban kirobbanó ügy annak idején a Vígszínház körül kialakult belső feszültségekről, vezetői stílusról és a társulaton belüli konfliktusokról szólt. Több színész és dolgozó is megszólalt akkoriban, ami végül Eszenyi Enikő távozásához vezetett az intézmény éléről.

Az ügy most újabb aktualitást kapott, ugyanis a debreceni Csokonai Nemzeti Színház felfüggesztette Eszenyi Enikővel a tervezett közös munkát. Az egykori színházigazgató ezután nyílt levélben kért bocsánatot egykori kollégáitól, amelyet vegyesen fogadták a színészek.

Nagy Enikő Eszenyi Enikőről: „Belém kötött, kritizált...”

Most Nagy Enikő is megszólalt az ügyben, aki saját személyes élményeit és érzéseit osztotta meg a történtekről.

„Mikor elolvastam Eszenyi Enikő bocsánatkérő fb bejegyzését, erős érzelmek kavarodtak fel bennem sok év eltelte után is. Nem akarok ítélkezni, vádolni, utólag felhánytorgatni sérelmeket, de mivel a bocsánatkérése engem is érint, hatottak rám a sorok, mint ahogyan az egész szakmára, mondhatni túlzás nélkül.”

„És hogy milyen alapon szóltam hozzá az esethez? Én még a Budapesti Kamaraszínházban kezdtem el vele játszani a Vágy villamosa előadásban Stella szerepét, amit Horváth Lili kolléganőm szülési szabadsága miatt kaptam meg. A szerep átvevő próba sírógörcsbe torkollt részemről, annyira belém kötött, kritizált, alázott, lekezelt. Ennek ellenére, amikor megszűnt a Budapesti Kamaraszínház és ez az előadás átkerült a Pesti színházba, én tovább játszhattam a szerepet. Ami miatt egyrészt nagyon hálás vagyok a mai napig és köszönöm neki a lehetőséget, másrészt kicsit büszke is vagyok magamra, mivel simán lecserélhetett volna más Vígszínházi színésznőre, ha nem lett volna elégedett velem. Több évadon keresztül játszhattam a húgát az előadásban, de minden felújító próba félelem volt számomra, hogy éppen milyen hangulatban van és ehhez mérten, hogyan gázol belém, bizonytalanít el, görcsöltet le és tesz nevetségessé a többiek előtt. Előadás közben teljesen civil módon sokszor megszorította a kezem és háttal forgatott a nézőknek, miközben én beszéltem, vagy olyan erővel ráncigált jelenet közben (amit egyáltalán nem rendezett bele a darabba Tordy Géza), hogy majdnem elestem. Ott volt még a kiszámíthatatlansága, soha sem lehetett tudni, hogy belém rúg, átnéz rajtam vagy megsimogat. Ilyen dolgokról már akkor sem gondolhatta volna, hogy az előadás sikerét szolgálja. Főleg egy olyan felelős művész nem, aki az egész intézmény élén állt, akinek emberek lelkével is foglalkozni kellett. Azért is fájó ez, mert csodálatos előadás volt hosszú évekig, ő fantasztikus Blanche volt, nekem pedig meghatározó állomás és szerep az életemben. És ha éppen „megsimogatott”, katartikus élmény volt játszani vele. Csak nem tudok felhőtlen boldogsággal gondolni rá. Ő maga is azt írta, tudja, hogy okozott olyan sebeket, amiket nem lehet egy bocsánatkérő közleménnyel begyógyítani…” – írta a közösségi oldalára Nagy Enikő.