Romantikus januári pihenésre utazott a népszerű előadó és szerelme a Maldív-szigetekre, ahol a 9. házassági évfordulójukat szerették volna megünnepelni. De, ami ott történt velük, arra sem Horváth Tamás, sem a felesége nem voltak felkészülve. Péterfi Andika mögött azóta nagyon nehéz út van, amiben fájdalom és könny is volt bőven, erről beszélt a Borsnak.

Hosszú és mindenkitől végtelen türelmet igénylő felépülési folyamaton megy keresztül Péterfi Andrea, miután súlyos lábsérülést szenvedett januárban kedvenc helyükön, a Maldív-szigeteken. Mint ismert, Horváth Tomi felesége elcsúszott, két helyen eltört a lábszára, kapott kint ideiglenes fekvőgipszet, azonban ott nem vállalták a műtétet. Ezért úgy döntöttek, ahogy lehet, hazajönnek, de egy darabig a légitársaság nem engedte, hogy így repülőre üljenek.
„Ezt csak humorral lehet elviselni, túlélni, mert nagyon nehéz helyzet, amikor az ember ennyire ki van szolgáltatva” – mesélte a Borsnak Péterfi Andika.
Ami korábban természetes volt, hogy kitakarítasz, teregetsz, ezt ide teszed, azt oda, az hirtelen nem lesz olyan természetes. Főleg, járókerettel, mankóval semmit nem tudsz megfogni. A kerekesszék ilyen szempontból jobb volt otthon, azzal legalább a teregetés jól ment. Tomi és a fiam nélkül semmire nem mentem volna az elmúlt hetekben, mindenben segítettek, segítenek most is, amiért nagyon hálás vagyok. És ott van a kiskutyám, akit azóta nem tudok sétáltatni, de ő nem haragszik, érzi, ott fekszik mellettem, puszilgat, óv és véd! Mi megpróbáltuk mindenből kihozni a legviccesebb, legjobb megoldást! A jó oldalát nézem, hogy lehetett volna ennél rosszabb is, például, ahogy Horváth Éva járt, hogy elfertőződött a sebe, nagyon pórul járt.
Horváth Tomi felesége azt is elárulta, hogy ők éppen emiatt mindenképpen itthon akarták a műtétet, ezért vállalták a kockázatos utazást.
„Nem bíztam abban, hogy kint minden rendben lesz az operációval, féltem. Nem bántam meg, még akkor sem, ha a hazaút nagyon húzós volt. Úgy voltunk vele, ha azt az utat végigcsináltuk fájdalomcsillapítóval, egy darab mankóval úgy, hogy két napig nem kaptunk vérhígítót, majd csak Maléban és Dubajban tudtunk venni, szóval, úgy voltunk vele, akkor itthon már minden sima lesz. Aztán a műtét után rájöttünk, hogy hát nem. Az első nap, amikor még a mosdóba menni is hatalmas tortúra volt. Ahhoz képest már nagy a fejlődés, de még így is el szoktam keseredni. Ehhez nagyon sok türelem kell, mindenki részéről, egy ilyen baleset az egész családot belassítja, átértékelsz mindent! Volt, hogy sírva borultunk össze, nem láttuk a kiutat, de most már látjuk. Főleg, amióta már vezettem is egy kicsit, na akkor is sírtunk Tomival, mert éreztük, hogy tényleg minden rendben lesz!”

Most már a nehezén túl vagyunk, kilenc hete volt a műtétem, három hetem van még és megyek a kontrollvizsgálatra. Ha minden jól megy, utána már elvileg annyira jól összeforr a csont, hogy teljesen ráléphetek. Most még részlegesen terhelhetem, otthon már mankózom. A Nagy Duett stúdióban ezért ülök kerekesszékben, mert így még biztonságosabb. Nem mertem kockáztatni, hogy valaki véletlenül meglök, nekem jön. Úgyhogy még a döntőben is ebben fogok ücsörögni!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.