Dolly: A gyerek nem adatott meg nekem

Az énekesnő kendőzetlen őszinteséggel mesélt életéről, gyermekkoráról, első házasságáról, férjével való szakításáról, családról. Penczi Mária Ilona, azaz Dolly azt is elárulta a hot! magazin olvasóinak, miért mondott le a gyermekvállalásról.

Dolly: „Nagyon szerencsés ember vagyok”

Dolly családja maga volt a nyugalom szigete, amire az énekesnő szívesen emlékszik vissza. Szülei fegyelemre, tiszteletre nevelték, és a szigor ellenére is hatalmas szeretetben nőtt fel. A tinédzsert muszáj volt szigorúan nevelni, számtalan intőt vitt haza, és sokat bandázott – erről is mesélt az énekesnő a hot! magazinnak. 

Ha most Dolly ülne le veled beszélgetni, mit kérdeznél elsőként önmagadtól?

„Azt, hogy miért olyan, amilyen.”

És mi erre a válasz?

„A szüleim. Nagyon szerencsés ember vagyok, mert olyan szülőkhöz jöttem le, akik szerették egymást, jóindulatúak voltak. Nálunk soha nem volt veszekedés, csak az egymás iránt érzett szeretet, kölcsönös tisztelet. És erre neveltek engem is, fegyelemre, tiszteletre – elég keményen. Nagyon nehéz dolguk volt, mert mindig voltak magatartási problémáim, így számtalan intőt vittem haza. Viszont a szüleim azon voltak, hogy fel tudjanak készíteni az életre. Olyan szigorral neveltek, mint egy fiút.”

Érdekes kifejezést használtál: „lejöttél” a szüleidhez. 

„Úgy gondolom, hogy az egész élet olyan, mint egy iskola. Aki lejön ide, leszületik egy bizonyos helyre, azt egy eleve elrendelt terv szerint teszi. Idővel derül csak ki, hogy megfelelünk-e majd ennek az elvárásnak.”

A szüleid kapcsán nagyon fontos szavak hangzottak el: keménység, fegyelem, tisztelt. Ezek tökéletes alapkövei annak, hogy falakat építs magad köré, és ez neked sikerült is. 

„Eleinte nem. Nagyon nyitott kislány voltam. Tele vagyok energiával, jól vág az eszem, és ez régen sem volt másképpen. A szüleim ezt korán felismerték. Végig sportoltam az életemet, zongorázni tanultam, hittanra jártam, angol és német nyelvet tanultam, mégsem sikerült lekötni az energiáimat.”

Korán kiderült számodra, hogy mindennek köze van a szabadságvágyadhoz? 

„Tulajdonképpen igen, bár nem fogalmazódott meg bennem ennyire tudatosan. Nem nagyon bírom a kötöttséget. Ennek ellenére amíg a szüleimmel éltem, teljesen egyértelmű volt, hogy este nyolcra haza kell érni. Egyszer késtem, és nagyon komoly baj lett belőle, ráadásul kaptam két hét szobafogságot is.”

Te pedig lázadtál.

„Nem volt rá szükségem. Úgy gondoltam, hogy van egy életem otthon, ami piszok jó, viszont azon kívül lehet rosszalkodni. Ennek megfelelően működtem: bandáztam. Akkor úgy neveztek minket, hogy huligánok. Otthon erről semmit nem tudtak, mert otthon rendes kislány voltam. Ez a kettősség sokáig jelen volt az életemben.”

Dolly: „Két rettenetesen nagy pofont kaptam az élettől”

Az énekesnő rajong a kék színért, melynek spirituális oka van: nem csak az előző életekben hisz, hanem indigó emberként a megérzései is tökéletesen működnek. 

Mindig azt gondoltam veled kapcsolatban, hogy adott egy fantasztikus előadó, aki bár sokat mosolyog, mégis nagyon távol van a közönségétől. Szinte megközelíthetetlen.

„Ezt szokták mondani... Nézd, harmincegy éves koromig a szüleimmel éltem egy egyszobás kis lakásban. Szegények voltunk. Nem voltam nagyigényű, de nagyon vágytam egy saját szobára, és ez a cél lebegett előttem. Fontos volt tehát, hogy megfeleljek édesanyámék elvárásainak, akik viszont semmit nem tudtak a lázadó énemről.”

Olyannyira nem, hogy matekzseni voltál.

„Egyszer azt olvastam, hogy aki egy feladatot megold az életében, azt a másikban már nyitottan kezeli. Én így lehettem a matematikával. Soha nem jelentett gondot. Hiszem, hogy az előző életeim egyikében ezt a feladatot már kipipálhattam.”

Volt benned annyi kíváncsiság, hogy kiderítsd, ki voltál az előző éle­teid­ben?

„Igen, hat életemre derült fény, és tudom, hogy voltam uralkodó is, nem egy alkalommal.”

Kleopátra?

„Miért éppen ezt kérdezed?” 

Ösztönösen.

„Mások szerint igen... Néha érdekes dolgokat látok, és ez a mai napig működik.”

Ezek a víziók megmaradtak? Segítenek abban, hogy ráérezz dolgokra? 

„Nagyon sokszor. Tulajdonképpen ennek köszönhetően kezdett el épülni körülöttem az a bizonyos fal, akkor, amikor ez a jókedvű, nyitott kislány sorra kapta a pofonokat.”

Mi volt a legnagyobb?

„Két rettenetesen nagy pofont kaptam az élettől, és ha nem lennék tiszta mind a két dologban, akkor most nem ülnék itt veled. Viszont ennek köszönhetően már nem akartam megbízni senkiben.”

A nő kapta a pofonokat vagy az ember? 

„Először a nő, de később mindkettő.”

És erre rá is ment a házasságod. A mai eszeddel, tapasztalatoddal megmentenéd?

„Ma sem tudnám. Mindig minden két emberen múlik. El kellett telnie egy kis időnek, mire felismertem, hogy ez a mi esetünkben sincs másképp. Nagyon nem illettünk össze a férjemmel. Lehet, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de hosszú távon azok tudnak megmaradni egymás mellett, akik hasonlóan gondolkodnak.”

Miért lett vége? 

„Annyira különböztünk, hogy nem tudtunk együttműködni.”

Egyesek úgy vélekednek, hogy egy ilyen ember esetében szinte bűn, ha nem vállal gyermeket. 

„Vannak, akiknek az az életcéljuk, hogy anyává váljanak. Nekem más volt a feladatom. Balett és művészi torna után úsztam, atletizáltam, kosárlabdáztam, kézilabdáztam, lőttem kispuskával, majd tíz év lovaglás és vitorlázás következett. Iszonyúan sok volt a kötöttség. A nyeregből kipattanva a színpadon találtam magam. Amikor gyereket vállalsz, akkor ő lesz az első helyen. Szerintem a gyermek a Jóisten ajándéka; van, akinek megadatik, van, akinek nem. A gyerek nem adatott meg nekem – a színpad lett az életem.”

Dolly: „Nem vagyok magányos, vannak barátaim”

Kevesen tudják, de az énekesnő egyszer volt férjnél, azonban a házassága felbomlott. Dolly férje nem igazán passzolt az énekesnőhöz, azonban időbe került, míg ez kiderült. 

Gyerekként meg voltam győződve arról, hogy Kékes Zoltán és te egy pár voltatok.

„Persze, mert mindenhová ő vitt el. Sokszor túllépek a határokon szeretetben, de ezt a pályatársak, a barátok sosem értették félre. Zolinak ráadásul volt egy gyönyörű felesége, akivel jó volt kapcsolatom.”

Van olyan személy az életedben, akiért bármit megtettél volna, és ma már bánod, hogy elengedted? 

„Eljátszottam ezzel a gondolattal, mert volt az életemben egy hatalmas szerelem, ami ráadásul kölcsönös volt.”

Miért nem vállaltátok?

„Sok oka volt. De visszagondolva, az akkori világ nem fogadta volna el a döntésünket. Ott megvolt az az érzés, amit a filmeken látsz: az, hogy két ember mennyire szeretheti egymást. Ezt én átéltem. Sőt, most, hogy rá gondolok, érzem, hogy még mindig vannak érzések vele kapcsolatban.”

Mégis egyedül vagy...

„Annyi negatívum ért, hogy ma már senkit nem mernék közel engedni magamhoz. Nem vagyok magányos, vannak ba­rá­taim – olyanok, akik nem a dollyságom miatt szeretnek.”

Nem feledkezhetünk meg Fenyő Miklósról, aki nemrégiben hagyott itt minket.

„Még nem tudom elhinni. ‘63 óta ismerjük egymást, és ezt a 63 évet nem lehet csak úgy elfelejteni. Már csak azért sem, mert Miklós volt az utolsó régi igaz barátom.”