Szabó Győző: „A harag számomra egy nem létező érzelem”

A színész nem titkolja, hogy sok mindenen van már túl az életében. Saját korosztályát elnézve azonban nemrégiben meghozta azt a döntést: még nem szeretne azokra hasonlítani, akik elengedték magukat. Szabó Győző számára azonban nem csak az a fontos, hogy fizikailag megfelelő formában legyen. A hot! magazinnak mesélt az életmódváltás okairól, terveiről.

• A színész önéletrajzi ihletésű könyvéből készült a Toxicoma című film, amiben Szabó Győző drogos múltja is helyet kapott
• Szabó Győző felesége remek társa a színésznek, akivel mindent meg tudnak beszélni
• A színész hisz abban, hogy túl az ötvenen még mindig képes felvenni a versenyt a fiatalabb korosztállyal
• Szabó Győző lányával sokszor posztol a közösségi oldalakon, de a színész ugyanakkor nem szívesen mesél magánéletéről
• A köztudatba a Valami Amerika filmekkel került be igazán
• Megannyi siker és mélyebb pont után most Szabó Győző életmódváltásba kezdett

Szabó Győző: „Sok mindenen mentem már keresztül”

Az elmúlt időben több alkalommal beszéltél arról, hogy tudatos döntés az életedben az életmódváltás. Volt valami oka az elhatározásodnak?

„Olyan igazán sorsfordító esetről nem mesélhetek. Egyszerűen arról van szó, hogy ötvenöt éves vagyok, és nagyon sok mindenen mentem már keresztül, a drogoktól kezdve a piáig. Sokkolt az a látvány és az a tény, hogy más, velem egykorúak nem emelnek meg akármilyen súlyt, nem figyelnek oda semmire. Magyarországon egyébként is jellemző, hogy sokan túlsúllyal küzdenek, és ötven fölött már nem igyekeznek az emberek karbantartani magukat, mert a legtöbben már nem akarnak megfelelni senkinek. Nem akartam ilyen lenni.”

Ehelyett inkább beköltöztél az edzőterembe.

„Tudom, milyen az, amikor két hónapig nincs idő lemenni edzeni. Onnan már nagyon nehéz visszajönni, ráadásul kitolódik az a pont, amikor ez a folyamat még visszafordítható. Az ember szép lassan elkezd megereszkedni, lelassul az anyagcseréje, jönnek a ráncok. Majdnem biztos, hogy minden embernek az életében eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy ez így nagyon nem jó. Ezt követi a döntés, hogy akkor vagy így marad minden, vagy pedig teszünk ellene. Én az utóbbi mellett döntöttem. A másik ok pedig az, hogy színész vagyok, és ötvenöt évesen szeretnék még olyan szerepeket kapni, amelyben szükség van egy izmos, sportos, középkorú, jól karbantartott karakterre. Én szeretnék lenni az, aki ilyen helyzetben szóba jöhet.”

Szabó Győző: „Sosem voltam halogatós”

Honnan az akaraterő? Vagy nálad is előfordul, hogy előjön a halogatás?

„Sosem voltam halogatós. Persze előfordult, hogy a térdem miatt nem mentem el az edzésre, vagy amikor nem volt kedvem semmihez, mert ilyen is van. Pontosan tudom, amikor csörög az óra, akkor fel kell kelni. Ilyenkor robotfunkcióba kapcsolok, és fölkelek. Az edzőim azt mondják, hogy azért szeretnek velem edzeni, mert ugyanolyan maximalista vagyok, mint a szakmámban. Amióta az eszemet tudom, az jellemez, hogy nincs megállás, amíg egy feladattal nem végeztem.”

A környezetedtől is elvárod, hogy ugyanilyen igényességgel figyeljenek magukra?

„Hiszem azt, hogy a környezetünk formál bennünket, és mi magunk is formáljuk azt. Fontosnak tartom, hogy olyan emberekkel vegyem körbe magam, akik által gazdagabb lehet az életem. És ez akkor is így van, ha sokak számára ez most csúnyán hangzik. Körülöttem jó humorú, velem talán hasonló gondolkodású, nyelveket beszélő, minden témához hozzászólni tudó emberek élnek és vannak. Nem biztos, hogy mindegyik ugyanúgy rajong a sportért, mint én, mert lehet, hogy inkább olvasni szeretnek, de ez nem baj. Szeretem, ha valaki igényesen öltözködik, nem hagyja el magát és ápolt. Ezek mind fontosak, de nem szempont ahhoz, hogy valaki a társam legyen. Senkinek nem papolok arról, miért fontos, hogy odafigyeljen a saját egészségére. Ennél fontosabbnak tartom, hogy együtt tudjak létezni, vitázni, beszélgetni vagy éppen csak nevetni egy pohár bor mellett valakivel, és közben elengedni mindent. Nincs olyan ember a környezetemben, akinek a társasága irritáló, bántó vagy nem elfogadható a számomra. Csak olyan emberekkel veszem körül magamat, akik fontosak nekem. Barátom kevés van, mert az számomra egy szűk kört takar. Úgy vélem, nagyon-nagyon óvatosan kell bánni ezzel a szóval. Haverom sok van, de a barát az egy egészen más kategória.”

Említetted, hogy óvatosan bánsz a „barát” szóval, ami érthető. Kálloy Molnár Péter nagyon közel állt hozzád, és az sem titok, hogy nagyon megviselt a halála.

„Nagyon rosszul érintett Péter halála. Ugyanakkor azt vettem észre magamon, hogy mostanában minden halálhír rosszul érint. Egy héttel a halála előtt még együtt álltunk a színpadon. Akkor sokat beszélgettünk, és mondta, hogy minden rendben lesz. De ma már azt gondolom, hogy ő akkor pontosan tudta, hogy nagy a baj, csak bennünket akart nyugtatni. Az nem biztos, hogy a barátomnak mondtam volna, de nagyon szerettük egymást, ebben biztos vagyok.”

Az ő példája is megerősítette benned azt, hogy jobban oda kell figyelned önmagadra? 

„Aki hordozza magában a problémákat, az előbb-utóbb fizikai tünetekkel is szembesül. Péter hajlamos volt erre. Azt én is megtanultam, hogy a pszichénk hatással van a fizikumunkra. Nagyon megvisel egy kisebb összeveszés is, ami ugyanakkor minden házasságban előfordul. A feleségemmel közel huszonöt éve ismerjük egymást. A kommunikáció, a kibeszélés, az átbeszélés éppen ezért nagyon fontos. Nem szabad a sérelmeket belül tartani, mert képes megbetegíteni az embert. Annak, aki hordozza magában a sérelmeit, elég egy szikra ahhoz, hogy egyszer csak robbanjon, és ez biztos, hogy egy rossz irány. Az ember azzal, ha valójában a helyén van, és jól kezeli a problémákat, plusz néhány évet hozzá tehet a megélhető évekhez. Ebben biztos vagyok.”

Vissza-visszatérsz a szorongáshoz. Szépen körbeírod. Mennyire vagy szorongó? 

„Van, hogy szembejön velem… És nemcsak előadások előtt, hanem az élet egyéb területén is. Ehhez elég, ha úgy érzem, kicsit rosszabb anyagi helyzetben vagyok, mint szeretném, de időnként lelki okai is vannak. Nap mint nap találkozom emberekkel, látok sorsokat az utcán, és ez is meg bír cibálni. Van, hogy olyan élethelyzettel találkozom, ami nyomasztóan hat rám. A stressz­ke­ze­lé­sen még dolgoznom kell, ezért napi szinten figyelek arra, hogy húsz percig kiszakadjak mindenből, és csak a csend vegyen körül. A szorongás nem aggaszt annyira, mint az, hogy napi huszonnégy órában pörgök, és minden esélyem megvan arra, hogy túlhajszoljam magam. Benne van, hogy ez a későbbiekben gondot okozhat.”

Szabó Győző: „Nem tudok haragot tartani”

Beszéltél a szorongásról, a stresszkezelésről. Kíváncsi lennék, mennyire vagy haragtartó. 

„A harag számomra egy nem létező érzelem. Ugyanúgy fölösleges, mint az irigység, a féltékenység. Ezek mind olyanok, amelyek nélkül simán meg lehet lenni. Nem vagyok féltékeny, nem irigylek senkitől semmit, és nem tudok haragot tartani.”

Mi a helyzet a szabadságvággyal?

„Nagyon fontosnak tartom, hogy szabadon rendelkezzem az időmmel. És ha van időm, azt úgy beosztani, hogy tartalmasan teljen a napom. Egy jó szau­na­szeánsz vagy egy könyv segít abban, hogy ellazuljak. De ha már a lazulás szóba kerül, akkor elárulom, hogy nagyon szeretem a logikai játékokat, a fejtörőket – mindent, ami kapcsán megoldásokat kell keresnem.”

Ha kívülről szemléled önmagad, akkor mi lenne az a tulajdonságod, amit fontosnak tartanál megemlíteni?

„A kreativitás! Mert azt érzem, hogy ebben igazán jó vagyok. Ennek elsősorban a munkám kapcsán veszem hasznát. Szeretek alkotni és létrehozni. A Beugró adásaiban ezt meg is lehetett csillogtatni. Harminc éve ez tart mozgásban. A belesüppedés, az unalom és a közöny a halálom.”

Szakmailag tartasz-e már ott, amit elképzeltél magadnak? Vagy még mindig kritikus szemmel nézed az életed?

„Kritikus vagyok saját magammal, még akkor is, ha folyamatosan kapom a pozitív visszajelzéseket. Hiszem, hogy az ember tehetsége nem díjakban mérődik. A sikerért mindig és minden alkalommal meg kell dolgozni. Amikor elkezdek egy előadást, ott nekem nincsen szabadjegyem a sikerhez.”