Vomberg Frigyes csak a Séfek Séfe műsorában szigorú: „Otthon a család mondja meg, mi kerül az asztalra!"

A konyhában fegyelmet, rendet és maximális koncentrációt vár el a Séfek Séfe zsűritagja, Vomberg Frigyes. A tévénézők sokszor szigorú, határozott séfként látják, a magánéletéről azonban kevesebb szó esik. A Bors stábjának most arról mesélt, milyen családban nőtt fel, milyen értékeket adott át a gyerekeinek, és hogy érzi magát nagypapaként.

Séfek Séfe zsűrije, Vomberg Frigyes: "A konyhában nőttem fel"

A legtöbben a televízióból ismerik Vomberg Frigyest, aki a Séfek Séfe egyik meghatározó zsűritagjaként vált ismertté a szélesebb közönség számára. Karakteres stílusa, egyenes beszéde és szakmai maximalizmusa miatt sokan szigorúnak gondolják. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: a séf szerint az ember személyiségét leginkább a gyerekkora határozza meg.

Bors: Mennyire volt meghatározó a gyerekkora abban, hogy ma milyen ember és családapa lett? 

Vomberg Frigyes: „Nagyon összetett kérdés, mert szerintem mindenkinek meghatározó a gyerekkora. Én ebben a közegben nőttem fel: a szüleim vendéglátással foglalkoztak, a nagybátyám pedig szakács volt. Gyerekként folyamatosan az étteremben voltam, ott kószáltam, nekem ez volt a természetes környezet. Nem is nagyon gondoltam arra, hogy mással foglalkozzak, mert annyira beleivódott az életembe a vendéglátás. Tulajdonképpen az étterem egyfajta második otthon volt számomra.”

Hogyan ismerkedett meg a feleségével, és mi tartja össze a kapcsolatukat ennyi év után?

„Fiatalon egy szállodában dolgoztunk együtt, ott ismertük meg egymást. Nem dolgoztunk sokáig közvetlenül együtt, később mindketten a saját utunkat jártuk. Talán ez segít abban, hogy működik a kapcsolatunk: pontosan érti, milyen ez a szakma, és el tudja fogadni az ezzel járó életmódot.”

Vomberg Frigyes felesége "Otthon csak apa vagyok"

Milyen férjnek és édesapának tartja magát? Otthon is olyan maximalista, mint a konyhában?

„Szerintem ezt inkább a feleségemtől vagy a gyerekeimtől kellene megkérdezni. Otthon mindenki csak apa vagy anya, a gyereket nem érdekli, hogy az ember mivel foglalkozik. Amikor a gyerekeim még otthon laktak, ugyanúgy készítettem nekik reggel szendvicset, foglalkoztam velük, nevettünk együtt. A konyhában persze fontos a fegyelem, de otthon a család határozza meg, mi kerül az asztalra.”

Hogyan tudja összeegyeztetni a médiában való szereplést és a családi élet nyugalmát?

„Amikor a televíziós szereplések elkezdődtek, a gyerekeim már nagyok voltak. Én sem voltam már fiatal, így a média jelenléte nem változtatta meg az életemet vagy a személyiségemet. A családra sem nehezedett emiatt különösebb nyomás.”

Tudatos döntés volt, hogy a családját távol tartja a nyilvánosságtól?

„Igen, teljes mértékben tudatos. A média szereplés nem mindig pozitív, és nem szeretném, hogy a családom emiatt bármilyen támadásnak legyen kitéve. Az, amit én csinálok, az az én dolgom, nekik nem kell ennek a következményeit viselniük.”

Milyen érzés nagypapának lenni?

„Furcsa volt az elején. Amikor megszületik egy kisgyerek, az egész család felbolydul, mint egy méhkas. De nagyon jó érzés. Egy aranyos, okos kisgyerek, és természetesen ilyenkor az ember kicsit elfogult is.”

A hírnév hozott nehézségeket a magánéletében?

„Nem mondanám, hogy akkora hírnevem lenne. Nem vagyok popsztár, inkább csak annyi történik, hogy néha felismernek az utcán, vagy kérnek egy közös fotót. Ez ezzel jár, és ha valakinek örömet okoz egy szelfi, akkor én is örülök neki.”

Van olyan családi hagyomány, amit minden körülmények között igyekeznek megtartani?

„A születésnapokat igyekszünk együtt ünnepelni, amikor csak lehet. A karácsonyt is még nálunk töltik a gyerekek, bár most már mindenkinek megvan a saját családja, így ez idővel biztosan változik.”

Mit tart a legfontosabb értéknek, amit a gyerekeinek szeretett volna átadni?

„Talán azt, hogy maradjanak emberek. Tanuljanak, intézzék a dolgaikat, és éljenek tisztességes életet. Az fontos volt számomra, hogy a saját útjukat járják.”

Ha nem lenne ismert séf, milyen életet élne?

„Valószínűleg ugyanazt az életet élném. Nem tudom elképzelni, hogy más lettem volna, mert ez a szakma nagyon korán az életem részévé vált.”