Van az a pillanat, amikor az ember egyszerre érzi a múlt súlyát és a jövő ígéretét. Oszter Sándor lánya, Oszter Alexandra most ilyen időszakot él. A diósjenői birtok újra megtelik élettel: készül az alkotótábor, gyerekek érkeznek majd festeni, rajzolni, zenét hallgatni. Miközben azonban az egyik oldalon színek és nevetés születik, a másikon ott a csendes aggodalom – édesanyja egészsége miatt.

A művésznő számára a tábor nem új keletű ötlet: „Szervezés alatt van az alkotótábor. Még apukám élt, amikor csináltunk ilyen gyerekfoglalkozásokat nyáron a birtokon” – idézi fel. A kezdeményezés számára személyes ügy: egyszerre tisztelgés az édesapja emléke előtt és hitvallás a művészet erejéről.
Mindig szervezek kreatív foglalkozásokat, lesz velem egy pedagógus kolléga, akivel együtt csináljuk. A középpontban a rajzolás és a festészet áll
– árulta el. De itt nem csupán arról van szó, hogy a gyerekek ecsetet ragadnak. Alexandra tudatos szemléletet szeretne átadni: „Mi az akadémiai alapokra törekszünk: a megfigyelésre, a látás kialakítására, ami igazából a művészet alapja. Megismertetjük például híresebb művekkel a gyerekeket játékos formában, egy kis komolyzenét is hallgatunk. Ez egy összművészeti foglalkozás” – szögezte le.

Otthon közben másfajta dinamika működik. Oszter Alexandra fia, Axelo, már most karakteres személyiség: „Ő a racionális oldalát képviseli a családnak abszolút, bár nekem is van racionális oldalam, hiszen muszáj ehhez a világhoz alkalmazkodni” – mondta mosolyogva. A mondat egyszerre könnyed és beszédes: a művészi érzékenység mellé tudatosság is társul.
A derű mögött azonban ott húzódik a családi aggodalom. Édesanyja, Failoni Donatella állapota továbbra is törékeny. Amikor elértük, szűkszavúan csak ennyit mondott: „Nem vagyok jól.” Alexandra sem tagadta a helyzet súlyát. „Anyukám törékeny állapotban van” – fogalmazott visszafogott méltósággal. A mondatban benne van minden: a féltés, az erőtartalék és az a csendes elszántság, amellyel próbálják a mindennapokat egyensúlyban tartani.

A birtokon tehát egyszerre van jelen múlt és jelen, öröm és aggodalom. Festék illata keveredik az emlékekkel, gyereknevetés a halk sóhajokkal. Oszter Alexandra mégis építkezik tovább – művészetben, közösségben, családban. Talán éppen ez az igazi alkotás: amikor az ember a nehézségek közepette is képes életet vinni a térbe, és hinni abban, hogy a színek egyszer mindig erősebbek lesznek az árnyékoknál.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.