Világháborúba született bele Kovács Kati: "Negyvenéves koromig minden nap hallottam a repülőgépek hangját"

Kovács Kati Kossuth-díjas énekesnő teljesen megrendült az iráni háború történéseit látva, a vele készült interjú egy részében saját háborús élményeiről mesélt a Bors olvasóinak.

Kovács Katit elszomorítja az iráni háború

Nagyon sok magyar család rekedt a háborús övezetben, akik napokig kétségek között éltek, hogy miként is tudnak hazajutni. A művésznőt félelemmel tölti el ez a helyzet, félti a szeretteit és a kint ragadt magyarokat is. Elképzelni sem tudja, hogy mit lehetne tanácsolni egy ilyen helyzetben az édesanyáknak, akik gyermekükkel együtt rekedtek a háborús övezetben. Barátok próbálják vigasztalni, de ezen a helyzeten nem tudja túltenni magát, elmondása szerint nem is lehet. Alapvetően is fontosnak tartja a lelki feltöltődést, de ezekben a vészterhes időkben különösen fontos, hogy az ember a léleknek is találjon gyógyírt, amit számára zene ad meg.

– jelentette ki az énekesnő.

Gyerekkorában megismerte az éhezést

Kovács Kati elmesélte, hogy ő a második világháború utolsó évében született. Az édesanyja vele és testvérével együtt próbált menekülni a háború szörnyűségei elől. Nagyon sok megpróbáltatáson mentek keresztül, aminek az emlékei az édesanyját egész életében elkísérték.

– idézte fel a művésznő.

Mivel ő még csecsemőként élte át ezeket a borzalmakat, nem maradtak konkrét emlékei, ezekről később az édesanyja mesélt neki, viszont a háború szörnyűségei így sem múltak el nyomtalanul „Negyvenéves koromig minden nap hallottam a fülemben a repülőgépek hangját, a szirénát, és most újra” – emlékezett vissza. 

A gyerekek jelentik a jövőt

Kovács Kati a zene mellett fontosnak tartja, hogy gyerekekkel tudjon foglalkozni. Alkalmanként fellép óvodákban, ahol a gyermekek felszabadult tisztaságából ő maga is töltődik. A gyerekek jelentik a jövőt, és ha nekik jó példát mutatunk, akkor talán ők már ezt a lelki békét a világnak is tovább adják.

„A gyerekek adják nekem a lelki töltést, az erősítést, ők mindig úgy örülnek ha valaki énekel nekik” – mondta lelkesen.

A művésznő zárásként elmondta, hogy szerinte az embereknek inkább segíteniük kellene egymást, nem földbe döngölni. Szeretné, ha az emberek nem mennének el közönyösen az elesett társaik mellett, fontos, hogy ott segítsük egymást, ahol csak lehet. Szerinte nincs olyan, hogy kis jó tett, csak jó tett létezik.