Zámbó Krisztián: „A legnagyobb vágyam az, hogy egyszer ezen a napon összegyűljön az egész család” – Ma lenne 68 éves Zámbó Jimmy

Már elkészült az idei dal, egy kis ízelítő már kikerült az oldalamra, hamarosan a teljes verzió is látható lesz. Sokszor volt már, hogy rosszalló megjegyzéseket kaptam, amiért hozzányúltam az ő dalaihoz, de miért is lenne baj, hiszen az édesapám volt! Hála Istennek a legtöbb embertől mindig nagyon pozitív visszajelzéseket kapok és az is boldogsággal tölt el, hogy már szinte el is várják tőlem, hogy elkészítsem a következőt. Én ezeken nőttem fel, ott voltam, láttam, hallottam és szeretem is őket. Saját a magam ízlésére formálom őket és jól esik, büszke vagyok rá, hogy ennyire sokan megnézik. Ő így segít engem a túlvilágról

Egyetlen nap van az évben, amit igazán ünnepelek, és az apu születésnapja. Sem a halálának évfordulója, sem más dátum, még a saját születésnapom sem foglalkoztat annyira, mint ez a nap. Az év többi részében nem járok ki a temetőbe, mert az emlékeimben és a szívemben él, a temető nekem inkább csak egy zarándokhelyszín. Január 20. az egyetlen nap, amikor kilátogatok, és viszek neki egy mini dobos tortát és egy pohár viszkit, mindkettőből azt a fajtát, ami a kedvence volt. A legnagyobb vágyam az, hogy egyszer ezen a napon összegyűljön az egész család, és együtt emlékezzünk, de erre sajnos nem volt példa, amióta apu meghalt.

Az elmúlt években megtanultam, hogy egyszer élünk, egy családunk van, és én úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtem mentálisan, talán én fejlődtem a legtöbbet. Remélem, hogy egyszer, amikor nekem is lesz majd gyerekem, akkor jóban lesznek majd az unokatesókkal, mert ők is Zámbók, és szeretném, ha tudnák ki volt a nagypapájuk, és szoros lenne a gyerekek között is a családi kötelék.

Én akkor születtem, amikor neki a legtöbbet kellett dolgoznia, ekkor még nem érte el a karrierjében azt a szintet, amit később már igen. Azt hiszem, keveset kaptam belőle, de apaként viselkedett mindig. Édesanyámmal éltem, és amikor tudott, mindig jött. A kis gömböc című klasszikus mesét rengetegszer mesélte nekem gyerekkoromban, az egy nagyon szép emlék nekem

Amikor akkordokat kezdtem leütni, és nem is tudtam, hogy azok, láttam a csillogást a szemében, hogy tehetségesnek gondolt. Erre nagyon szívesen emlékszem. Neki nagyon pörgött az élete, így aztán az enyém is picit kaotikus volt, de nagyon hálás vagyok neki és édesanyámnak, hogy ők a szüleim.