Horváth Éva Instagram-oldalán számolt be az elképesztő jó hírről, hogy látszik a fény az alagút végén a balesete óta megjárt történetében.

Az egykori tévés közösségi oldalán jelentkezett be egy videón, ahol elképesztő lelkesedéssel újságolta el követőinek az eddigi legnagyobb jó hírt.
Még nem mondtam nektek, de bizony ez a lábikó összeforrt!
– lelkendezett a sztáranyuka, akinek eredetileg szilánkosra tört a lába. Éva most végre zöld utat kapott az orvosaitól, ami azt jelenti, hogy egy gipsz-szerű rögzítő segítségével gyakorlatilag már egyedül járhat. Horváth Éva gyerekeit is visszakaphatja szép lassan, mint azt sokszor elmondta, borzasztó nehezen viselte, hogy a sok kórházban töltött idő miatt nem lehetett velük annyit, amennyit szeretett volna. A baleset jócskán megnehezítette a család életét, a karácsonyt legalább már otthon tölthette, a 2024-es ünneppel ellentétben. Új végtagrögzítőjével lassan-lassan tényleg visszatérhet az élete a normál kerékvágásba.

A sztáranyuka 2024 novemberében szenvedett súlyos motorbalesetet Balin, ahol nyílt töréssel szállították kórházba, öt helyen is eltört a lába. Állapota súlyos volt, az ottani szabályok szerint azonban az orvosok jócskán kivártak, mire kezelésbe vették Éva sérült lábát. Ennek fő oka, hogy az ellátás drága és amíg nincs a kórház kezében a papír, hogy minden rendben a biztosítással, addig gyakorlatilag megtagadják az ellátást, Éva esetében is ez történt. A probléma azonban az volt, hogy a nyílt törés annyira hosszú ideig maradt kezelés nélkül, hogy közben egy baktérium is megtámadta a lábát, ennek következtében az első hónapok gyakorlatilag azzal teltek, hogy Éva szervezetéből próbálták elpusztítani a baktériumot. Voltak olyan pillanatok, amikor az sem volt biztos, hogy meg tudják menteni a lábát. Balinéz orvosa tanácsára nem sokkal később hazautazott Magyarországra, hogy a legkorszerűbb kezeléseket kaphassa. A folyamatban rengeteg antibiotikumot és fájdalomcsillapítót kellett szednie, amik nagyon letompították őt, ez volt talán a legnehezebb szakasz a felépülésében.
A napok kínkeservesen teltek és kötésenként kellett ellenőrizni, hogy milyen állapotban van a seb. Bár a baktériumok kiirtása sem volt könnyű feladat, a neheze, vagyis a rehabilitáció csak ez után következett, kálváriája azóta sem ért véget. Szerencsére azt már ki lehet jelenteni, hogy klasszisokkal jobb a helyzet, mint az elején volt, ehhez azonban nyolc műtét és elképesztő fegyelem, kitartás, illetve fájdalomtűrő képesség is szükséges volt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.