"Olyan énem jött elő, amire nem voltam büszke" - Wossala Rozina meglepő őszinteséggel vallott az életéről

Wossala Rozina ráébredt, hogy a megfelelési kényszer és túlhajszoltság miatt belül nincs jól. Az üzletasszony a hot! magazinnak elárulta, hogy utazásai segítették a belső megtisztulásban és a megfelelési kényszer elengedésében. Ma már az út megélésére fókuszál, miközben sikereit nem anyagi, hanem lelki és szellemi családi támogatással érte el. Wossala Rozinát anyja, Kánya Kata példája inspirálta a folyamatos megújulásra és arra, hogy végre elfogadja a testét. Wossala Rozina párja iránti elvárása ma az érzékenység, intellektus és humor. A csinos gasztro-szakember nyitott a gyermekvállalás lehetőségére is. 

A megfelelési kényszer ára: Wossala Rozina szülei és a belső harc gyökerei

Sokat utazol, legtöbbször olyan helyekre, ahol a kultúrában nagy szerepet kap a spiritualitás. Honnan indultál, és hol tartasz most ezeknek az utazásoknak köszönhetően?

„Szerintem mindenkinek nagyon jót tesz az, ha rá tud nézni az életére kívülről. Amikor kilenc évvel ezelőtt az életem minden szempontból a csúcsponton volt, elhittem, hogy az a pihenés, ha a napi tizenhat óra munka után leülhetek poharazgatni a vendégekkel az étteremben. A túl­haj­szolt­ság­ban motivációmat vesztettem, elkezdtem kiégni, és egy olyan énem jött elő, amire már egyáltalán nem voltam büszke.”

Ez miben nyilvánult meg?

„Mindezek mellett azt is éreztem, hogy egészségileg sem vagyok jól. Ott álltam, és nem értettem, hogy mi történik velem. Megfeleltem a társadalmi elvárásoknak, a szüleim elvárásainak, letettem valamit az asztalra, de belül mégsem voltam jól.”

Wossala Rozina utazása a megtisztulásért és belső egyensúlyért

Megérte?

„Minden porcikámban éreztem, hogy muszáj kiszakadnom abból, amiben vagyok, és hosszabb időre el kell mennem, hogy egyedül jöjjek rá arra, hogy ha ez az élet nem tesz boldoggá, akkor mi az, amit valóban szeretnék. Mert valójában a megfelelési kényszerből táplálkozva lettem mindaz, aki akkor voltam. Nekem ezek az utazások biztosították azt a perspektívát és azt a teret, ahol el tudtam kezdeni befelé figyelni, és el tudtam felfejteni azt, hogy mi az, ami oda vezetett, hogy ennyire a sikert, a karriert és mindenfajta megfelelést választottam. Idővel és sok munkával mindezt sikerült elengednem és átfordítani valami sokkal értékesebbé, és ma már más területen is sikerült ugyanannyit letennem az asztalra, mint a gasztronómia terén. Ennek köszönhetően előadásokat tarthatok, legközelebb például a Forbes Health Summiton.”

Mi az, amit Dél- és Közép-Amerikában megtaláltál?

„Mexikóban otthon érzem magam, rengeteg barátom él ott. Hozzám ez a vibráló kultúra áll a legközelebb. Indiába viszont például egy fizikai megtisztulás miatt utaztam. Édesanyám azon szokott nevetni, hogy én azért fizetek, hogy megkínozzanak, míg mások százcsillagos szállodákban kényeztetik magukat. Ugyanakkor mindig azt érzem, hogy minden olyan áldozat, amit a saját jólétemért tettem, sokszorosan megtérült – teljesen mindegy, hogy a testről, a szellemről vagy a lélekről beszélünk-e.”

Wossala Rozina étterme, céljai és az üzleti élet

Sikerült elengedned a külső elvárásoknak való megfelelést. Mi az újabb cél?

„Talán közhely, mégis igaz: mára eljutottam oda, hogy nem a célra összpontosítok. Nem arra, ahová el szeretnék jutni, hanem magára az útra. És most már szeretném az út minden lépését megélni, és gyermeki kíváncsisággal rácsodálkozni magamra és a világra. 

Hol van most az életedben az üzletasszony és az étterem?

„Sosem tartottam magam üzletasszonynak! Volt egy egó, amihez párosult egy ambíció, nagyon-nagyon nagy munkabírás és valamennyi ész is. Ezek együttesen pedig lehetővé tették az egóm szárnyalását, amit mára sikerült magam mögött hagynom. Nyilván örököltem némi tehetséget az üzlethez, de alapvetően nem vagyok egy fegyelmezett üzletember, aki pontosan tisztában van a bevételi és kiadási számokkal. Nálam mindig zsigerből jött minden.”

Ugyanakkor nagyon jó alapokkal indulhattál el otthonról. Hányszor szembesítettek azzal, hogy könnyű egy sikeres édesanyával és egy olyan anyagi háttérrel, amit másoknak nem képes megteremteni az édesapjuk?

 Természetesen köztük vannak a szüleim, de ők inkább az ambíciót, a tanulmányokat és a példamutatást adták hozzá az életemhez. Amikor jöttek a sikerek, azok pedig magukkal hozták a mentorokat, a befektetőket és az üzlettársakat. Az üzleti életben nem kaptam anyagi támogatást tőlük: nem az történt, hogy édesapám vett nekem egy éttermet vagy befektetett az éttermembe.”

Wossala Rozina anyja adta a legfontosabb életleckéket

Mi az a legnagyobb tanítás, példamutatás édesanyád részéről, amit betettél a puttonyodba útravalóul?

„Édesanyám a mai napig képes megújulni. Nem fél a változástól, és engem is erre tanított. És az, hogy az ő korában valaki nagyobb hőfokon ég, mint én, számomra egy csodálatos példa. Neki köszönhetem, hogy bármilyen élethelyzetben merem újraértelmezni magamat.”

Jelen pillanatban mi képvisel értéket és mi fontos az életedben?

„Ha három szót kellene mondanom, akkor az a közösség, az egészség és az intellektus lenne. Ezek most a legfontosabbak.”

Wossala Rozina párja még várat magára: az üzletasszony párkapcsolati nézetei

Sok mindent kigyomláltál az életedből. Ki az, aki képes megérinteni a szívedet?

„Pár évtizeddel ezelőtt az alfahímek voltak azok, akiknek sikerült elkapniuk a pillantásomat. Ugyanakkor ma már hidegrázásom van a macsóktól, mert a legtöbb azt hiszi magáról, hogy külsőségekkel lehet bármit is bizonyítani, kompenzálni. Sokkal inkább az érzékenységben lévő erő az, ami megfog. Az intellektus, a szív, az érzékenység, a humor az, ami számít.”

Van olyan személy az életedben, aki megfelel ennek az ideálnak?

Korábban már említettük az indiai utazásodat, aminek a célja a testi megtisztulás volt. Azonban nem ok nélkül, hiszen akkor szóba került a gyermekvállalás is. Hogyan látod most a női szerepeket?

„Az indiai utazás egy évvel ezelőtt volt, és akkor egy teljesen más élethelyzetben voltam. A gyermekvállalás az utóbbi hónapokban egy kicsit partvonalra került, de ez nem azt jelenti, hogy nem tartom fenn a lehetőségét annak, hogy gyerekem legyen. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy egy nő nem nő, ha nincsen gyereke. Nyilván, ha most betoppan életem szerelme, és úgy gondoljuk, hogy együtt kell egy gyereket felnevelni, akkor nagyon boldog leszek, de azt is elfogadom, ha az élet nekem egy másik utat szán.”