Szívszorító, így emlékezett Cintulára B. Tóth László „A Poptarisznyában soha nem fogjuk lecserélni a hangját”

Tudtam természetesen a betegségéről, amikor kórházban volt, többször meglátogattuk Dévényi Tiborral, ilyenkor mindig igyekezett összekapni magát, viccelődött. Nagyon jó humora volt mindig is, a betegsége elviselésében is a humor segített neki. Amikor legutóbb beszéltünk, akkor terveztük, hogy majd megint megyünk hozzá, de ez már nem adatott meg! Gyászolom Cintulát, akivel 1965-ben ismerkedtünk meg, hatvan év barátság fűz hozzá.

Övé volt az első disco, minden hétvégén telt ház volt, fantasztikus hangulatot tudott csinálni. Rengetegszer zenéltünk együtt, vagy egymás után, mi voltunk az első lemezlovasok. Annyi közös kalandunk volt, vannak benne olyanok is, amiket ha belekezdenék, máris ki kellene tenni a 18-as karikát. A kedvenc emlékeim róla a balatonfüredi Express táborhoz kötődnek. Egyik alkalommal, amikor nem sokkal utánam megérkezett, odajött és azt kérdezte: »Te Laci, tudnál adni nekem néhány kazettát, mert otthon hagytam őket, nem tudok mit játszani.« Adtam neki a kocsiból vagy 10 kazettát. »Hú, ezek nagyon jók, ezekkel el leszek egész nyáron« – válaszolta. Nagyon fog hiányozni!