„Jó utat” - gyászol Pindroch Csaba, szívszorító sorokkal búcsúzik

Szegeden , Budapesten és Londonban forgattam vele. Magyar mozi volt, mi voltunk Győzővel a főszereplők és ő volt a húzónév. Szegeden a Novotelben laktunk és egy reggel éppen kávézott a bárban…Odamentem és megkérdeztem, hogy a Kutyaszorítóban című klasszikusbam (amivel felkerült a térképre) tényleg improvizáció volt a híres füllevágós jelenete? Azt válaszolta, hogy Tarantino megkérte, hogy a jelenete alatt táncoljon, érezze jól magát, de ő nem akart táncolni. Ekkor betett neki egy zenét és arra kérte, hogy éljen együtt vele a jelenetben és csinálja azt, amit akar… A többi már filmtörténelem.

Úgy éreztem magam, mint valami arab sejk, aki megvette a produkciót. Valószínűleg bele sem mertem gondolni, - azóta sem - hogy kollégának tekint. Ez persze nem az én ”nagyságom” hanem az Övé. A különbséget ami köztünk van, volt Ő nem érzékeltette, sőt… Mindenkivel nagyon kedves volt, verseket írt, utálta Hollywoodot, a képmutatást,a törleszkedést… Az alkohol is táncra kérte és nem akarta elengedni.