„Mindenkihez volt egy kedves szava" - 5 éve hunyt el a pólólegenda, Benedek Tibor

Idén már öt éve annak, hogy feketébe borult az ország: elhunyt Benedek Tibor. Neve örökre beleíródott a hazai sporttörténelembe. Nemcsak kiváló sportoló és később sikeres szövetségi kapitány volt, hanem csodálatos férj és édesapa is.

Benedek Tibor nem akart középpontban lenni

„Tibiről azt mondanám, hogy a medencében mindennek a közepe volt, legyen az a klub vagy a válogatottban való szereplése. Azonban a medencén kívül inkább kívülről szemlélte az eseményeket. Mindig mindenről megvolt a véleménye, de nem volt a középpontban, azonban ha buli volt, azonnal csatlakozott, és kivette a részét” – kezdte dr. Molnár Tamás „Papesz” a hot! magazinnak.

Benedek Tibor legkedvesebb hobbija a vitorlázás volt

Köztudott, hogy a kiváló sportoló nagyon szeretett olvasni, de a legkedvesebb hobbija a vitorlázás volt. Még a Kékszalagon is megmérettették magukat, amiből a végére egy hatalmas buli kerekedett.

„A pólózáson kívül a hajózás volt a nagy szenvedélye. Nagyjából 2012 környékén néhányan elindultunk a Kékszalag vitorlásversenyen. 24 órán keresztül össze voltunk zárva, néha viharral és szélcsenddel tűzdelve, volt sörözés, borozás. Nagyon kedves emlék ez számomra. Emlékszem, én voltam ott a zöldfülű, szóval próbáltam nem útban lenni, de az tisztán megvan, hogy egy életre elegem lett a hajózásból!” – emlékezett vissza mosolyogva Papesz.

Benedek Tibornak mindenkihez volt egy kedves szava

Mindenki tisztelte a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázót, hatalmas tekintélye volt a szakmában, mégis mindig képes volt ember maradni. Mindenkihez volt legalább egy kedves szava, és sokakkal jó kapcsolatot ápolt a sporton túl is.

„Nem volt mindennapi, szoros barátság köztünk, de óriási tisztelettel álltunk egymás felé, több volt, mint sportolói kapcsolat. Nem jártunk össze a medencén kívül, hiszen a mindennapokban – a Honvédban töltött időt leszámítva – folyamatosan külföldön volt. Emlékszem, elképesztően lesokkolt a halálhíre, a mai napig hihetetlen. Amikor 19-20 éves voltam, Szegeden vízilabdáztam, ő pedig az UTE-ban volt. Egy meccs után hívott oda engem is. Mindig felnéztem rá, és a példaképemnek tartottam, annak ellenére, hogy tizenkét évig egy válogatottban játszottunk. Sosem éreztette, hogy több lenne bárkinél, mégis megvolt a vezér szerepe, és adtak a szavára" – árulta el az egykori csapattárs.