180 ország után sincs megállás: egy világjáró, Gino Pop elképesztő kalandjai

A világjáró életforma sokak számára álom, Gino Pop számára azonban a mindennapi valóság. A Nagyszebenből származó, ma már az Egyesült Államokban élő román fiatalember eddig közel 180 országba jutott el, és szinte az egész bolygót bejárta.

Világjáró életmód: így lehet bejárni a világ összes országát

Gino története nem egy hirtelen döntéssel indult, hanem gyermekkori kíváncsiságból nőtt ki, amelyet a történelem és a kultúrák iránti érdeklődés táplált. Azóta az utazás, a világjárás nemcsak szenvedélye, hanem életformája és munkája is lett. Saját bevallása szerint nem egyetlen helyszín vagy élmény határozta meg eddigi útjait, hanem az összkép: az emberek, a kultúrák és a tapasztalatok folyamatos áramlása. 

A Nagyszebenben született fiú megjárta a világ legeldugottabb vidékeit, a venezuelai hegycsúcsoktól az afrikai sivatagokig, és olyan események részese volt, amelyek keveseknek adatnak meg. Különösen vonzzák azok a helyek, ahol a hagyományok még élő valóságként vannak jelen. Bár már csak néhány ország hiányzik a listájáról, nem siet lezárni ezt az utazást. Számára ugyanis a cél nem a „kipipálás”, hanem a megértés és a megtapasztalás.

Hogyan kezdődött az utazás iránti szenvedélyed? Volt egy konkrét pillanat vagy élmény, amikor eldöntötted, hogy világutazó lesz belőled?

Nem annyira konkrét pillanat volt, ahogy ez a szenvedély kezdődött. Ha mégis meg kellene jelölnöm egy időpontot, azt mondanám, hogy gyerekkoromban kezdődött: sokat játszottam egy olyan stratégiai játékkal, amelyben a játékos egy választott nép vezetőjeként az ókortól a távoli jövőig irányíthatja a történelem menetét, miközben városokat épít, technológiákat fejleszt és világhírű műemlékeket emel. Ez ismertette meg velem a régi kultúrákat, a világ csodáit és hasonlókat, és ez indította el bennem azt a kíváncsiságot, hogy a saját szememmel is lássam, valódi-e mindaz, amiről ott olvastam vagy amit láttam.

Hány országban jártál eddig, és van-e olyan hely, amely különösen meghatározó volt számodra – akár pozitív, akár negatív értelemben?

Eddig nagyjából 180 ország körül járok. Nem volt egyetlen konkrét helyszín sem, amit meghatározónak neveznék, inkább az élmény egésze az, ami az életem oly sok területéhez hozzátett valamit. Nehéz lenne egyetlen ország hatását kiemelni. Ami pedig a negatív élményeket illeti: azok egyszerűen az élet részei. A jó mellett mindig ott lesz a rossz is. Egyetlen élményt sem kategorizálnék „legrosszabbként”. Ezek mind az utazás részei, tanulási folyamatok. Még ha valami abban a pillanatban borzasztónak is tűnik, hosszú távon visszatekintve valószínűleg rájövünk, hogy valamilyen formában segített nekünk. Nem az a cél, hogy mindig minden simán menjen. Igyekszem nem gondolni a rossz tapasztalatokra, mert a rossz együtt jár a jóval, és fordítva: jin és jang. Mindig próbálok csak a szépre emlékezni és a pozitív dolgokra összpontosítani.

Hogyan finanszírozod az utazásaidat, és hogyan alakítottál ki olyan életmódot, amely lehetővé teszi, hogy szinte főállású utazó legyél?

Jelenleg van egy utazási irodám az Egyesült Államokban, Kansasban, ami főként kulturális fesztiválokat céloz meg, de ezzel párhuzamosan a pénzügyi szektorban is dolgozom.

Mi volt a legizgalmasabb vagy legegyedibb élményed az útjaid során – valami, amire mindig szívesen gondolsz vissza?

Rengeteg izgalmas élmény ért, de amik a leggyakrabban beugranak, az a venezuelai Roraima-hegy megmászása, a csádi Ennedi-fennsík felfedezése, a nigériai Durbar fesztivál, vagy amikor mélyen bemerészkedtem Pápua felföldjeire, és még sorolhatnám. Tényleg nehéz lenne egy-két élményre leszűkíteni a listát. De talán a nigériai Durbar fesztivál volt a legmeglepőbb élmény, főleg azért, mert minden érzékszervet folyamatosan éberen tartott: a több ezer ló, a puskákkal lövöldöző emberek, a szakadatlan dobolás és az utcákon vonuló tízezrek látványa elképesztő volt.

Mi a következő úti célod?

Azt mondanám, hogy a legjobban várt utazásom a Kongói Demokratikus Köztársaságba való visszatérés lesz, onnan pedig tovább az ország déli-középső részén élő törzsekhez. Rengeteg hagyomány és rituálé őrződött meg abban a régióban. Nem sok ország maradt a listán, ahol még nem jártam (Szudán, Niger, Észak-Korea, Szerbia, Fehéroroszország, Oroszország, Leshoto, Szváziföld, St. Lucia, Maldív-szigetek, Comore-szigetek, Seychelles-szigetek, Haiti, Bahamák) ezeket a helyszíneket is igyekszem hamarosan meglátogatni. Persze nem sietek befejezni, de már tényleg közel vagyok a célhoz. Nagyon furcsa ez, alig akarom elhinni.

És ha már minden országba eljutottál, mi lesz a következő célod?

Valószínűleg kulturális fesztiválok, ami a cégemnek is profilja Amerikában. Lenyűgöző látni, hogy az idők során miként alakultak ki a különböző kultúrák. Hogyan használják, miként értelmezik a természetet a mindennapi életükben, hiszen minden a természettel, a hozzá fűződő kapcsolatunkkal kezdődött. Izgalmas látni, hogyan fejlődtünk, ahogy azt is, egyesek miért döntöttek úgy, hogy közel maradnak a természethez. Eddig ezt, a természetközeli népek életmódját főként Afrikában és Pápua Új-Guineában volt lehetőségem megfigyelni, sajnos Dél-Amerikát még nem volt módom olyan mélyre hatóan felfedezni, ahogy szerettem volna. Így aztán ez is, a brazíliai-venezuelai határon, az Amazonas esőerdőiben élő yanomami, vagy a perui-brazil határon élő matsés törzs felkeresése is a jövendőbeli céljaim között szerepel. 

Nézd meg az Ennedi-fennsík elképesztő szépségét a videón is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: