
Ravenna neve sokak számára ismerősen cseng, de a legtöbben egyetlen okból látogatnak el ide: az 1500 éves, bizánci mozaikokkal díszített templomai miatt. Amíg a helyiek a mindennapi életüket élik, buszokkal érkező turisták lepik el az Adriai-tenger partjához közeli várost, hogy elmerüljenek az egykori nyugat-római birodalom fővárosának bizánci aranyban ragyogó dicsőségében.

Most hunyd be a szemed és képzeld el… Kr. u. 540-et írunk. Rómát kifosztották a vandálok, a vidéket barbárok lepik el, a Római Birodalom pedig ijesztően gyorsan hanyatlik. Ebbe a káoszba érkezik a keleti császár, I. Justinianus, aki rendet és stabilitást hoz – és a mozaikművészet iránti szeretetet. A Bizánci Birodalom legnyugatibb pilléreként Ravenna pislogó fény volt Európa sötét középkorában. Nem véletlenül adta Passuth László Nagy Theodorik királyról írt regényének a „Ravennába temették Rómát” címet, amely mindennél jobban kifejezi Ravenna ekkori tündöklését.
A pompás mozaikok teljes élvezetéhez érdemes távcsövet is magunkkal vinni, hogy a legapróbb részleteket is megcsodálhassuk. Csak ülj le egy padra, középre, és hagyd, hogy egy semmivel sem összehasonlítható spirituális világba repítsen a látvány.

Az egyik legcsodálatosabb építmény a Justinianus által építtetett San Vitale-bazilika. Az épület nyolcszögletű formája – amely tipikusan keleti stílus – tíz évvel később a konstantinápolyi Hagia Sophia templom építését is inspirálta. Bár már önmagában is lenyűgöző egy 1500 éves templom megtekintése, még izgalmasabb, ha az ragyogó márvány és üvegmozaikokkal van díszítve – minden egyes darab alig nagyobb egy körömnél. Az oltár fölött Krisztus az égből felügyeli a teremtést. Az oltártól balra, a földi dolgokat irányítva, I. Justinianus császár látható – glóriával és koronával is, ezzel is jelezve, hogy ő az egyház és az állam feje. A szemközti falon a felesége, Theodora szerepel. A korábbi konstantinápolyi revütáncosnő férjével együtt uralkodott pazar udvarukban.

A San Vitale-ban látható mozaikok a művészettörténet azon fordulópontján születtek, amikor az európai művészet a római stílusról a középkori stílusra váltott. Az oltár fölött Krisztus még szakálltalan, az ókori rómaiak módjára, de a közelben, egy boltívet díszítve, már a szakállas Jézus látható, ami a középkorra jellemző ábrázolás. Pedig mindkét jelenetet ugyanannak a generációnak a művészei alkották.
A szerény homlokzatú Galla Placidia mauzóleuma a legrégebbi – és sokak szerint a legszebb – mozaikokkal büszkélkedik Ravennában. A vékony alabástromablakokon beszűrődő kevés fény ragyogást és csillogást ad a kis szobát kitöltő, nagyon korai keresztény szimbólumoknak. A Justinianus előtti időkből származó mozaikok itt teljesen ógörög jellegűek. Még maga Jézus is aranyba és bíborba öltözött, mint egy bizánci császár.

Egy másik hely, ahol megcsodálhatjuk Ravenna csillogó mozaikjait, a Basilica di Sant'Apollinare Nuovo, amelyet két hatalmas és csodálatosan megőrzött mozaik ékesít a hajó mindkét oldalán, az oszlopsor felett. Az apostolok, próféták és mártírok alakját megőrző apró színes üveg- és aranyfüst darabkák gyakorlatilag olyan ragyogóak és gyönyörűek, mint Justinianus idejében voltak.

Justinianus csúcsponttá tette Ravennát a civilizáció szempontjából. Kétszáz évvel később azonban a bizánciak is kirepültek, és Ravenna végül a múlt ködébe süllyedt, ezer éven át a történelem homályában maradva.
Ravenna ma egy bájos és elegáns, gyalogosan is kényelmesen bejárható város, ahol a helyiek előszeretettel teszik meg a „passeggiata”-t, az esti sétát a Piazza del Popolon. Itt találkozhatunk Dante sírjával, és olyan híres, vagy épp meghökkentő helyekkel is, mint Lord Byron egykori otthona, ahol a költő két eseménydús évet töltött, és a helyi forradalmárokkal is összejárt.

Az olasz konyhaművészet egyik fellegvára Emilia-Romagna, ahol a szívélyes ételek, a tészták és a lapos kenyerek dominálnak. Kóstold meg a Romagna-i Cappelletti-t, egy töltött tésztafajtát, amelyet friss raviggiolo sajttal töltenek, és vagy húsos ragù, vagy brodo (húsleves) szósszal tálalnak. A tenger közelsége miatt a tengeri ételek is népszerűek, különösen a Cozze di Marina (ravennai kikötői kagyló), amelyeket az Adriai-tengerből gyűjtenek. A fesztiválja júniusban kerül megrendezésre.
Az utcai ételek kedvelőinek kihagyhatatlan a piadina, egy vastagabb lepénykenyér, melyet különféle töltelékekkel fogyaszthatunk. Édesség terén sem kell csalódnunk: a Ravennino egy különleges tej- és étcsokoládé fenyőmaggal és sóval, a Caterine di Ravenna pedig egy citromhéjjal ízesített süti, amelyet november 25-én, Szent Katalin napján fogyasztanak.


Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.