Sosem látott arcát mutatja meg Kenya Ritának – Íme, a bakancslistás ország kulisszatitkai

Egy kenyai utazás sokak számára bakancslistás álom, de kevesen ismerik igazán közelről az ország mindennapjait. Benyo Rita azonban nem egyszeri turistaként érkezik: évről évre visszatér, és mára szinte hazajár Kenyába. Története nemcsak az egzotikus tájakról és a szafariról szól, hanem mély emberi kapcsolatokról is.

Mit érdemes tudni az országról egy kenyai utazás előtt?

Rita utazásai során nemcsak felfedezi az országot, hanem aktívan részt is vesz a helyi közösségek életében. Helyi iskolásokat támogat, önkénteskedik, és olyan helyekre jut el, ahová turisták ritkán. Tapasztalatai egyszerre lenyűgözők és tanulságosak, hiszen Kenya sokkal több annál, mint amit az utazási katalógusok mutatnak.

Megmutatja a nyers valóságot, az emberek kitartását és a mindennapi élet szépségét. Rita története rávilágít arra is, hogy egy utazás hogyan válhat személyes küldetéssé. És arra, hogy miért lehet valaki újra és újra visszatérő vendég egy távoli kontinensen.

Hogyan kerültél kapcsolatba Kenyával, és mi az, ami miatt rendszeresen visszatérsz?

Nagyon fiatal koromban kezdett érdekelni Afrika, később az egyetemen afrikanisztikát tanultam, azon belül Kelet-Afrikára koncentráltam. Hogy végül miért pont Kenya lett, az inkább véletlen – vagy sorsszerű. 30 év álmodozás után végül akkor jutottam el oda, amikor elváltam, és a gyerekeim már elég nagyok voltak ahhoz, hogy hetekre, általában három hétre el tudjak utazni.

Azt, hogy miért térek vissza, nehéz megfogalmazni. Van bennem egy nagyon mély kötődés, mintha dolgom lenne ott. Közel harminc évet vártam arra, hogy eljussak Kenyába, és bár benne volt a pakliban, hogy csalódás lesz, ennek pont az ellenkezője történt: minden sokkal jobb lett, mint vártam. Ami különösen megragadott, az az, hogy nehéz körülmények között élő emberek milyen energiával küzdenek a saját boldogságukért. Ezt átélni egészen különleges.

Mivel foglalkozol ott az utazásaid során, van-e valamilyen visszatérő tevékenység vagy projekt?

A szafari alap, és sokkal különlegesebb élmény, mint amire számítottam. Egészen közel kerül az ember egy olyan természethez, ami Európában már nem létezik: érintetlen, nyers, őszinte, a maga brutalitásával együtt.

Emellett többször jártam már egy német alapítvány által működtetett iskolában is. Két gyerek tandíját fizetem, és minden alkalommal meglátogatom őket. Szoktam itthonról iskolai eszközöket gyűjteni – ceruzát, tollat, félig használt füzeteket –, ezeket kiviszem, és az iskolában szétosztják a rászorulók között.

Idén önkéntes munkát is vállaltam: egy zsiráfmentő helyen dolgoztam, ami egészen meghatározó élmény volt. Ez biztosan visszatérő lesz, jövőre például egy women empowerment projektben (a nők gazdasági, társadalmi és személyes önállóságának és lehetőségeinek megerősítését jelenti) veszek részt, később talán gyerekekkel is fogok foglalkozni.

Magyarként hogyan látod Kenyát: mi az, ami elsőre meglepett, és mi az, amit csak többszöri látogatás után lehet megérteni?

Kenyában rengeteg abszurd, mégis teljesen természetes jelenet történik. Például egy szafari közben, miután egy kecskenyáj vonult el előttünk, büszkén mondtam a vezetőmnek szuahéliül, hogy „mbuzi”, vagyis kecske, mire ő tökéletes magyarsággal válaszolta, hogy „kecske”. Húsz percig tartott, mire összeszedtem magam, hogy a világ túloldalán egy kenyai bennszülött magyarul szólt hozzám. Van egy olyan érzésem, hogy ott már semmin nem lepődnék meg. Annyi váratlan helyzet történik, hogy szinte természetessé válik.

A másik, amit idő kell megérteni, az az emberek hozzáállása: a nyitottságuk, a közvetlenségük, és az is, ahogyan a pénzhez viszonyulnak. Teljesen természetesen várják el, hogy pénzzel honoráld a legkisebb szolgáltatást is, amit nyújtanak, akár csak annyit, hogy beviszi a bőröndödet a szobába. Érdemes erre felkészülni, és kisebb összegekkel számolni.

Melyek voltak eddig a legemlékezetesebb élményeid – akár pozitív, akár kevésbé jó tapasztalatok?

Rengeteg ilyen van. A zsiráfok például különösen közel állnak hozzám, több helyen is etettem őket, ez mindig hatalmas élmény volt. Fontos számomra az is, hogy ne csak turistaként legyek jelen: sokszor kértem helyieket, hogy vigyenek el olyan helyekre, ahova turisták nem jutnak el. Így testközelből láthattam a mindennapi életet, ami nagyon intenzív tapasztalat.

Kevésbé jó élmények is akadtak: előfordult, hogy meghívtak vacsorázni, majd végül nekem kellett kifizetni mindent. Ilyen helyzetekre fel lehet készülni, és idővel az ember megtanulja jobban kezelni őket.

Mit tanácsolnál azoknak, akik Kenyába szeretnének utazni?

Érdemes alaposan tájékozódni, mert az országon belül hatalmas különbségek vannak. A szervezett utak gyakran kimerülnek egy szafariban és egy tengerparti pihenésben, pedig például Nairobi is nagyon izgalmas város: van saját nemzeti parkja, érdekes múzeumai, és ott található Karen Blixen farmja is, ahol a Távol Afrikától című filmet forgatták Meryl Streeppel és Robert Redforddal.

Érdemes olyan helyekre is elmenni – például helyi szupermarketekbe –, ahol a kenyaiak vásárolnak. Sok új élményt ad. Biztonsági szempontból nem mindenhol jó ötlet egyedül bóklászni, ezért egyedül csak tájékozódás után érdemes mozogni. Ha valaki autentikus élményt szeretne, jó, ha helyiekkel barátkozik, mert így juthat el kevésbé turistás helyekre. A tengerparton, például Diani Beach környékén nagyon ajánlott a snorkelezés: gyönyörű korallzátonyok vannak, és sok túra része egy helyben készített ebéd is.

Nézd meg a gyönyörű Kenyát az alábbi videóban is:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: