Feith Réka 10 éve él Ausztráliában, Cape Byron-ra is eljutott.

10 év Ausztráliában – Egy magyar lány, Réka élményei és tapasztalatai a kontinensnyi országról

külföldi utazás
PUBLIKÁLÁS: 2026. április 14. 12:15
Hogy zajlik az élet a világ másik felén, túl a turistaparadicsomok képeslapjain? Ismerd meg, milyen valójában az élet Ausztráliában egy magyar lány szemével. Feith Réka mesélt a kezdetekről, a kedvenc strandjáról, az emberkedő kengurukról és a spirituális Ulururól is.

Az élet Ausztráliában sokak számára távoli, idealizált álom, a valóság azonban ennél jóval összetettebb. Más ritmus, más szabályok, és egy olyan világ, ahol a természet közelsége a mindennapok része – néha egészen váratlan formában. 

Ilyen az élet Ausztráliában Feih Réka szerint, aki a férjével a Byron Bay-i tengerparton pihen.
Hogy milyen az élet Ausztráliában? Feith Réka 10 éves tapasztalatairól és élméyeiről mesélt. Például a Brisbane-től délre fekvő Byron Bay-re is eljutott a családjával. 
Fotó: Feith Réka / Feith Réka
  • Mindennapok és valóság a turistalátványosságokon túl
  • Veszélyes állatok, extrém távolságok, kulturális különbségek
  • Egy magyar lány személyes története és tapasztalatai

Milyen az élet Ausztráliában valójában?

Feith Réka tíz éve él a kontinensen, történetén keresztül pedig képet kaphatunk arról, milyen valójában beilleszkedni ebbe a különleges közegbe. Nemcsak egy költözésről mesél, hanem arról is, hogyan formálja át az embert egy teljesen új környezet. Az interjúból az is kiderül, milyen a hétköznapi valóság a turisták által ismert helyszíneken túl. Egy személyes nézőpont, amely közelebb hozza azt, amit sokan csak elképzelnek.

A Cape Byron kilátó Ausztráliában.
A Cape Byron 1899-1901 között épült festői kilátója.
Fotó: Feith Réka / Feith Réka

Ausztrália hatalmas: te melyik szegletét választottad, és mi volt az a döntő érv (munka, szerelem vagy kalandvágy), ami pont oda szólított?

Sokszor mondják, hogy „amikor a világ háborúzik, Ausztrália alszik”, főleg a nagy időeltolódás miatt, és ebben tényleg van igazság. Távol vagyunk mindentől és mindenkitől, ami egyszerre ad egyfajta nyugalmat és elszigeteltséget is. Én 2016-ban érkeztem Sydney-be, akkor még csak látogatóba, mert a testvérem már fél éve itt élt. Az első benyomások annyira erősek voltak, hogy végül maradtam: egyetemre jártam, BA diplomát (bölcsész alapképzés) szereztem, és közben szépen kialakult az életem is.

Ma már Ausztrália egyik legnevesebb borvidékén dolgozom borászati manager asszisztensként, ami hatalmas váltás a kezdetekhez képest. Ha visszagondolok, eredetileg kalandvágyból jöttem, de végül egy teljesen új élet épült fel körülöttem. Ez az ország könnyen „ott tartja” az embert, ha egyszer megérzi a ritmusát.

Cape Byron, Ausztrália legkeletibb pontja.
A Cape Byron, Ausztrália szárazföldjének legkeletibb pontja, amely népszerű túra- és bálnales helyszín. 
Fotó: Feith Réka / Feith Réka

Ha most lennél ott turista, mit néznél meg először, és mi az, amit „helyiként” már messziről elkerülsz?

Turistaként a mai napig sokan a Bondi Beachre mennek először – én is így voltam vele. Egyetlen napja voltam csak Sydney-ben, amikor először eljutottam erre a csodálatos tengerpartra, és az élmény azóta is megmaradt bennem. Egyszerűen ikonikus hely: különböző kultúrák találkoznak itt nap mint nap.
Ugyanakkor helyiként már más szemmel nézem. A turistatömeg, a zsúfoltság és az utóbbi időben történt incidensek – például a nemrég történt lövöldözés a Bondi Beachen – miatt már nem ez az a hely, ahová hétköznap kikapcsolódni mennék. Inkább a kevésbé ismert, nyugodtabb partokat keresem, ahol még megvan az a nyers, természetes ausztrál hangulat.

A Bondi Beach Sydney egyik legismertebb és leglátogatottabb tengerpartja, amely nagyjából 7 kilométerre fekszik a városközponttól, és a világ egyik ikonikus szörfös helyszíneként tartják számon. Körülbelül 1 kilométer hosszú partszakasz, amely egész évben turisták és helyiek tömegeit vonzza, és az ausztrál strandkultúra egyik jelképe. A neve egy őslakos kifejezésből származik, amely a sziklákon megtörő hullámok hangjára utal.

A hobarti Tasmán-híd a távolból.
AZ 1960-64 között épült, csaknem 1400 méter hosszú Tasman-híd, amely Hobartban, a Derwent-folyón ível keresztül. 
Fotó: Feith Réka / Feith Réka

Mi az a legnagyobb tévhit Ausztráliával kapcsolatban, ami makacsul él a köztudatban, és mit volt a legnehezebb megszoknod?

Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a kenguruk aranyos, „simogatható” állatok. Mi vidéken élünk, nagyjából két órára Sydney-től, és itt teljesen más a helyzet: emberméretű kenguruk ugrálnak a környéken, és kifejezetten veszélyesek tudnak lenni. Nem ritka, hogy támadnak, így jobb mindig tisztes távolságot tartani.

A tasmaniai Hobart látképe öböllel, sirályokkal és vitorlásokkal.
Az 1803-ban alapított tasmániai Hobart, amely  Sydney után a második legrégibb város Ausztráliában. 
Fotó: Feith Réka

Ugyanez igaz a pókokra és a kígyókra is. A kertben például rendszeresen füvet nyírunk, mert még a legkisebb red belly (vöröshasú) kígyó is mérgező. Itt tényleg része a mindennapoknak az éberség: megnézed, hová lépsz, belenézel, mielőtt felveszed a cipődet, és nem nyúlsz be csak úgy a bokrok közé.
Amit talán a legnehezebb volt megszokni, az az ausztrál karácsony. Huszonhét évig éltem Magyarországon, és semmihez sem fogható a karácsony illata, az ételek, a vásárok, a hó és a hideg. Itt ezzel szemben hőség van, egy egyszerű BBQ-ebédet eszel, és legfeljebb azzal „dobod fel”, hogy leugrasz a tengerhez. Ez teljesen más hangulat, és nem mindig könnyű átállni rá.

Ausztrál Mikulás két kisfiúval.
Réka a nyári karácsonyt szokta meg legnehezebben, hogy a Mikulással való találkozáshoz a fiainak elég egy szandál és egy short is. 
Fotó: Feith Réka / Feith Réka

Milyen érzés egy olyan országban élni, ahol egy belföldi utazás során is teljesen más éghajlati övbe vagy időzónába kerülhetsz?

A távolságok egészen elképesztőek. Teljesen természetes, hogy 7–9 órát vezetsz, és még mindig ugyanabban az államban vagy. Európai fejjel ezt nehéz elképzelni, itt viszont ez a hétköznapok része.
Egy-egy utazásnál nemcsak a táj változik drasztikusan, hanem sokszor az időjárás és az élet ritmusa is. Ez egyszerre lenyűgöző és kicsit kimerítő is, mert minden program komoly szervezést igényel. Ugyanakkor pont ez adja Ausztrália egyik legnagyobb varázsát: mindig van hová menni, és mindig tud újat mutatni.

Feith Réka a családjával az ausztráliai Mount Tomaree-nál.
A családdal is sokat utaznak, szívesen járnak olyan népszerű turista látványosságokhoz, mint a Sydneytől északra található Mount Tomaree. 
Fotó: Feith Réka / Feith Réka

Szerinted mi az a spirituális plusz, amit Ausztrália ad egy utazónak, és amit sehol máshol nem kaphat meg?

Kevesen tudják, hogy Ausztrália mennyire erős spirituális múlttal rendelkezik. Az Uluru például egy olyan hely, amit mindenkinek látnia kell legalább egyszer az életben. Már a jelenléte is egészen különleges, van benne valami nehezen megfogható erő.
Az őslakos kultúra, a történeteik, a művészetük és a szimbolikájuk egészen egyedi. Amikor ezeket az ember közelebbről megismeri, teljesen más szemmel kezd nézni az országra. Ez a fajta mélység és spirituális örökség szerintem az, ami igazán különlegessé teszi Ausztráliát – és amit máshol nem lehet ugyanígy megtapasztalni.

Az Uluru (korábbi nevén Ayers Rock) egy hatalmas homokkő monolit Ausztrália középső részén, a Northern Territory területén, amely az ország egyik legismertebb természeti jelképe. Különlegessége, hogy a napszak és a fényviszonyok függvényében változtatja színét, napfelkeltekor és naplementekor különösen intenzív vörös árnyalatban izzik. A hely szent jelentőségű az őslakos aṉangu nép számára, kulturális és spirituális öröksége miatt pedig az UNESCO világörökség része.

Nézd meg a videóban is Ausztrália csodáit:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

 

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.