10 év Ausztráliában – Egy magyar lány, Réka élményei és tapasztalatai a kontinensnyi országról

Az élet Ausztráliában sokak számára távoli, idealizált álom, a valóság azonban ennél jóval összetettebb. Más ritmus, más szabályok, és egy olyan világ, ahol a természet közelsége a mindennapok része – néha egészen váratlan formában. 

Milyen az élet Ausztráliában valójában?

Feith Réka tíz éve él a kontinensen, történetén keresztül pedig képet kaphatunk arról, milyen valójában beilleszkedni ebbe a különleges közegbe. Nemcsak egy költözésről mesél, hanem arról is, hogyan formálja át az embert egy teljesen új környezet. Az interjúból az is kiderül, milyen a hétköznapi valóság a turisták által ismert helyszíneken túl. Egy személyes nézőpont, amely közelebb hozza azt, amit sokan csak elképzelnek.

Ausztrália hatalmas: te melyik szegletét választottad, és mi volt az a döntő érv (munka, szerelem vagy kalandvágy), ami pont oda szólított?

Sokszor mondják, hogy „amikor a világ háborúzik, Ausztrália alszik”, főleg a nagy időeltolódás miatt, és ebben tényleg van igazság. Távol vagyunk mindentől és mindenkitől, ami egyszerre ad egyfajta nyugalmat és elszigeteltséget is. Én 2016-ban érkeztem Sydney-be, akkor még csak látogatóba, mert a testvérem már fél éve itt élt. Az első benyomások annyira erősek voltak, hogy végül maradtam: egyetemre jártam, BA diplomát (bölcsész alapképzés) szereztem, és közben szépen kialakult az életem is.

Ma már Ausztrália egyik legnevesebb borvidékén dolgozom borászati manager asszisztensként, ami hatalmas váltás a kezdetekhez képest. Ha visszagondolok, eredetileg kalandvágyból jöttem, de végül egy teljesen új élet épült fel körülöttem. Ez az ország könnyen „ott tartja” az embert, ha egyszer megérzi a ritmusát.

Ha most lennél ott turista, mit néznél meg először, és mi az, amit „helyiként” már messziről elkerülsz?

Turistaként a mai napig sokan a Bondi Beachre mennek először – én is így voltam vele. Egyetlen napja voltam csak Sydney-ben, amikor először eljutottam erre a csodálatos tengerpartra, és az élmény azóta is megmaradt bennem. Egyszerűen ikonikus hely: különböző kultúrák találkoznak itt nap mint nap.
Ugyanakkor helyiként már más szemmel nézem. A turistatömeg, a zsúfoltság és az utóbbi időben történt incidensek – például a nemrég történt lövöldözés a Bondi Beachen – miatt már nem ez az a hely, ahová hétköznap kikapcsolódni mennék. Inkább a kevésbé ismert, nyugodtabb partokat keresem, ahol még megvan az a nyers, természetes ausztrál hangulat.

Mi az a legnagyobb tévhit Ausztráliával kapcsolatban, ami makacsul él a köztudatban, és mit volt a legnehezebb megszoknod?

Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a kenguruk aranyos, „simogatható” állatok. Mi vidéken élünk, nagyjából két órára Sydney-től, és itt teljesen más a helyzet: emberméretű kenguruk ugrálnak a környéken, és kifejezetten veszélyesek tudnak lenni. Nem ritka, hogy támadnak, így jobb mindig tisztes távolságot tartani.

Ugyanez igaz a pókokra és a kígyókra is. A kertben például rendszeresen füvet nyírunk, mert még a legkisebb red belly (vöröshasú) kígyó is mérgező. Itt tényleg része a mindennapoknak az éberség: megnézed, hová lépsz, belenézel, mielőtt felveszed a cipődet, és nem nyúlsz be csak úgy a bokrok közé.
Amit talán a legnehezebb volt megszokni, az az ausztrál karácsony. Huszonhét évig éltem Magyarországon, és semmihez sem fogható a karácsony illata, az ételek, a vásárok, a hó és a hideg. Itt ezzel szemben hőség van, egy egyszerű BBQ-ebédet eszel, és legfeljebb azzal „dobod fel”, hogy leugrasz a tengerhez. Ez teljesen más hangulat, és nem mindig könnyű átállni rá.

Milyen érzés egy olyan országban élni, ahol egy belföldi utazás során is teljesen más éghajlati övbe vagy időzónába kerülhetsz?

A távolságok egészen elképesztőek. Teljesen természetes, hogy 7–9 órát vezetsz, és még mindig ugyanabban az államban vagy. Európai fejjel ezt nehéz elképzelni, itt viszont ez a hétköznapok része.
Egy-egy utazásnál nemcsak a táj változik drasztikusan, hanem sokszor az időjárás és az élet ritmusa is. Ez egyszerre lenyűgöző és kicsit kimerítő is, mert minden program komoly szervezést igényel. Ugyanakkor pont ez adja Ausztrália egyik legnagyobb varázsát: mindig van hová menni, és mindig tud újat mutatni.

Szerinted mi az a spirituális plusz, amit Ausztrália ad egy utazónak, és amit sehol máshol nem kaphat meg?

Kevesen tudják, hogy Ausztrália mennyire erős spirituális múlttal rendelkezik. Az Uluru például egy olyan hely, amit mindenkinek látnia kell legalább egyszer az életben. Már a jelenléte is egészen különleges, van benne valami nehezen megfogható erő.
Az őslakos kultúra, a történeteik, a művészetük és a szimbolikájuk egészen egyedi. Amikor ezeket az ember közelebbről megismeri, teljesen más szemmel kezd nézni az országra. Ez a fajta mélység és spirituális örökség szerintem az, ami igazán különlegessé teszi Ausztráliát – és amit máshol nem lehet ugyanígy megtapasztalni.

Nézd meg a videóban is Ausztrália csodáit:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: