Kiderült az Antarktiszon található hatalmas lyuk rejtélye - A jelenség nyolc éve frusztrálja a szakértőket is

Egy titokzatos óriási lyuk az Antarktisz jegében

A gigantikus lyuk nyolc éve jelent meg a déli fagyos kontinens jégpáncélján, de mindeddig a legnagyobb szakértők sem tudták a jelenség okát. Most azonban úgy fest, megoldódott a rejtély.

Miután nyolc évvel ezelőtt a lyuk megjelent az Antarktiszon, a tudósokat elkezdte foglalkoztatni a jelenség kialakulásának oka. Kiderítésére különböző technikákat vetettek be, például érzékelőket szereltek fel fókákra, amelyeken keresztül a környék vizeit figyelték meg – de felhasználták a műholdas képalkotások és számítógépes modellek eredményeit is.

Átvizsgálták a Weddell-tenger területét, ahol a Maud Rise nevű óceáni fennsík található, hogy megpróbálják kideríteni az egyelőre megmagyarázhatatlan jelenség okát, amelyet először az 1970-es években észleltek, és amely 2016-ra az ötszörösére nőtt.

Egy meglehetősen intenzív kutatás (és a fókákkal való küzdelmek után, hogy kamerákkal ellátott sisakot szereljenek rájuk), a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a szokatlan lyukat az „Ekman-transzport" nevű folyamat hozta létre.

A jelenség oka: az Ekman-transzport

Alberto Naveira Garabato, a Southamptoni Egyetem kutatója, aki a kutatócsoport tagja volt, kifejtette: "Az Ekman-transzport volt az az alapvető hiányzó összetevő, amely szükséges a só egyensúlyának növeléséhez, valamint a só és a hő keveredésének fenntartásához a vízfelszín irányába."

Mivel ezek a polynyák általában nem maradnak meg sokáig, tanulmányozásuk komoly kihívást jelenthet, de a tudósoknak valóban sikerült a legtöbbet megtudniuk a Maud Rise-, vagy más néven Weddell-polinyának a 2016-os és 2017-es vizsgálata során.

A felelős: egy meleg, sós vizet szállító köráram, a Weddell Gyre

A kutatók úgy vélik, hogy ez esetben egy speciális köráram, a Weddell Gyre volt a felelős azért, hogy hatalmas lyukat hasítson a jégbe. Elmagyarázták, hogy a köráram meleg és sós vizet hozott a felszínre, miután 2015-től 2018-ig három éven át hosszan tartó, erőteljes áramlatokat generált.

Fabien Roquet, a Göteborgi Egyetem professzora a következőket mondta a felfedezésről: "Ez a felfelé emelkedő áramlat segít megmagyarázni, hogyan olvadhat el a tengeri jég."

"De ahogy a tengeri jég olvad, ez a felszíni víz frissüléséhez vezet, aminek meg kell akadályoznia a keveredést. Tehát egy másik folyamatnak kell végbemennie ahhoz, hogy a polynya fennmaradjon. Valahonnan további sót kell bevinnie."

Sarah Gille, a kaliforniai San Diego Egyetem professzora hozzátette: "A polynyák lenyomata több évig is megmaradhat a vízben, miután kialakultak.

"Megváltoztathatják a víz mozgását és azt, hogy az áramlatok hogyan szállítják a hőt a kontinens felé. Az itt kialakuló sűrű vizek szétterjedhetnek a globális óceánon."