Ezekről a szélfútta sziklákról és dombokról egészen a 14. századig gondolták úgy, hogy a világ pereme Forrás: 2019 4kclips/Shutterstock

Ha a szigeteket is számításba vesszük, akkor Európa legnyugatibb pontja Izlandon található, vagy pedig még messzebbre, a Portugáliához tartozó Azori-szigetek részét képező Flores-sziget nyugati partjainál. De ha csak a kontinenst nézzük, akkor a Lisszabon közelében lévő Szikla-fok, azaz a Cabo da Roca az a hely, ahol a legnyugatabbra jutunk. Erről szól ez a cikk is.

Ha Lisszabonban van a szállásunk, a Portugália nyugati partjainál lévő Cabo de Rocát a 40 perces vonatútra lévő Sintra, vagy pedig a gazdagok üdülőhelyekén ismert Cascais felől közelíthetjük meg – mindkettő olyan hely, hogy feltétlenül álljunk meg körülnézni egy kicsit! Mi a varázslatos parkjairól és romantikus épületeiről híres Sintra felől érkeztünk a kontinens legnyugatibb pontjára, ami további 35 perc buszozást jelentett, de szerencsére a dús növényzettel borított táj, az út menti villák, a szélben lobogó ruhák az ablakokban bőven nyújtotottak csodálni valót, szóval a 35 perc gyorsan elrepült.

Szinte alig vettük észre, és már el is tűntek az épületek a látószögünkből, és egy szinte végtelennek tűnő, fenséges, zöld táj tárult fel előttünk. Hullámzó, húsos levelű aljnövényzettel borított dombok látszanak minden irányban, fát viszont egy darabot sem látni a környéken. A dombok közötti völgyekben fel-fel bukkanó óceán hol zöldeskék, hol sötétebb kékje azonban már sejteti, hogy egy lélegzetelállító helyre érkeztünk.

Egy húsos levelű futónövény, a hottentottafüge telepei borítják a dombokat Forrás: Anastasiia Revutska/Shutterstock

Már a buszból látjuk, hogy óriási a szél, a területen lézengő turisták szinte küzdenek az elemekkel. Ez egyébként az oka annak is, hogy nem nőnek fák errefelé, ugyanis az állandó szél miatt a legtöbb növényfaj nem tud megtelepedni itt. A gyalogos ösvények nem lombok között, hanem egy dús, húsos levelű futónövény, a hottentottafüge telepei között haladnak. Ez a dél-afrikában őshonos növény három évtizede szabadult ki valamelyik helyi kertből, és mivel a legzordabb körülényeket is kibírja, elszaporodott a területen. De a buszmegállóban lévő turizmus irodában szerzett információs füzet említést tesz még a helyszín egyik endemikus növényéről, a széleslevelű pázsitszegfűről (armeria pseudarmeria) is, amely az erőteljes északi, északnyugati szél, az óceán közelsége miatti magas páratartalom és a gyakori ködök miatt szintén jól szaporodik errefelé.

A buszállomástól egy rövid sétával érhetünk ki a kilátóponthoz, ahol a bevezetőben említett idézetet is olvashatjuk egy emlékművön. A zöld növényekkel borított földnek itt egyszer csak vége szakad, és kopár sziklák omlanak a mélykék vízbe. Ahogy a védőkorlát mögül lenézek, szinte 180 fokban tárul fel előttem a szinte végtelennek ható óceán csillogó vize. 150 méter magasan vagyunk, így a víz tömege még nagyobbnak hat, mintha közvetlenül a partjáról néznénk; felejthetetlen látvány, ahogy a víz lassan hullámzik a nap fényében, majd a part mentén nekicsapódik a szikláknak.

Ezekről a szélfútta sziklákról és dombokról egészen a 14. századig gondolták úgy, hogy a világ pereme. Ma már tudatában vagyunk, hogy a másik oldalon kezdődik Amerika, de itt állni mégis olyan érzés, mintha a világ itt érne véget. Nem nehéz elképzelni mit érezhettek a nagy földrajzi felfedezők a 15. században, amikor nekiindultak ennek a hatalmas, ismeretlen víznek.

A Cabo da Roca sziklái szerencsére nincsenek nagyon beépítve, csak egy 1772-ből származó világítótorony, egy kávézó/étterem, és a már említett turista iroda található itt. Ha esetleg a fotót nem éreznénk elég bizonyítéknak arra, hogy jártunk itt, akkor a turista irodából kérhetünk róla egy kézzel írt oklevelet. Nagyjából 30 perc elég, hogy körülnézzünk, gyönyörködjünk az óceán látványában és készítsünk néhány fotót, de akik szeretnek túrázni, és hoztak megfelelő szélálló ruhát, azoknak érdemes tovább maradni.

A Praia da Ursa strandja nagyjából egy órás gyalogtúrára van a Cabo da Rocától Forrás: photoshooter2015/Shutterstock

Észak felé túraösvények haladnak, amelyek gyönyörű sziklás-homokos strandokhoz, a Praia da Ursához és a Praia da Agradához vezetnek le, előbbihez egy óra, utóbbihoz két óra alatt érhetünk le.

A Cabo da Rocát a Sintra és Cascais között közlekedő busszal közelíthetjük meg, és mindkét várost mindenképp érdemes felfedezni. Bővebb információt a közlekedésről ezen az oldalon találsz.

Szinte a világ peremén: Az európai szárazföld legnyugatibb pontja