Múlt héten indult útjára az álomhajó beszámolóm, ahol beavattalak titeket a tengerjáró hajózás rejtelmeibe, a héten pedig az első megállóknál Míkonoszon és Szantorinin kötünk ki. Mutatom, mit érdemes megnézni, ha csak néhány órád van szigeteken.
Míkonosz - A hangulatos szélmalmok és a bulik szigete
Az egy hetes tengerjáró hajó első állomása Míkonosz volt, ahol közvetlenül a kikötőben szálltam ki, majd a vízitaxi 2 euróért vitt az óvárosig. Míkonosz elsősorban finom homokos strandjairól, elbűvölő szélmalmairól és a mindig pezsgő éjszakai életéről híres. A hajó itt egy teljes napig állomásozott, így lehetőségem volt bejárni a sziget szinte minden szegletét. A hangulatos szélmalmok és kápolnák között sétálva készült el a kedvenc képem is, mikor odaálltam egy szamár mellé, akinek nagyon tetszett, hogy a szél majdnem elfújt engem, ezért jól kinevetett...
Az óváros macskaköves utcáin a világ összes tájáról találtam éttermeket, a gyrostól kezdve a tenger gyümölcsein át, az amerikai hamburgerekig és steakek-ig, de még thai, kínai és japán ételkülönlegességeket is kínáltak, és persze mindent aranyáron (pl.: tenger gyümölcsei tésza 30 euró).
Meglepő volt, hogy a legtöbb éjszakai buliba belépőjegyet kértek (150 euró), amit utána le lehetett fogyasztani, egy koktél körübelül 15-20 euró között mozgott. Viszont nagyon tetszett az éjszakai fényekben pompázó városrész, amit "Kis Velencének" hívnak a tenger fölé nyúló épületek és tavernák miatt, ahonnan a naplementét is megcsodálhatjuk.
Másnap quadot béreltem (35 euró) és elrobogtam vele a romantikus Armenisztisz világítótoronyig és a Paradise Beach-re is. A homokos modern strandon napágyak, étterem, diszkó, öltöző, zuhanyzó, és vízisport lehetőségek is várják a nyaralókat.
Itt a pizzatésztát kézzel gyúrják, a levegőben pörgetik és a kemencében sütik meg, az egyik kedvencemet az anchovis (sós hal) pizzát választottam, ami isteni finom volt. A tenger kellemesen meleg volt, többször is megmártóztam a sós habokban, és bár még szívesen maradtam volna, a tengerjáró hajó indult tovább, így siettem, hogy le ne késsem az indulást. Mielőtt a hajó elindult, a fedélzeten fergeteges bulival búcsúztunk el a szigettől.
Szantorini - A lélegzetelállító fehérre mázolt házak és naplementék szigete
A tengerjáró hajó itt a tenger közepén kötött ki, ahonnan egy kis hajóval vittek ki Fíra partjaira. Innen választhat az ember, hogy az 587 lépcsőn keresztül gyalog, szamárháton vagy a kabinos felvonóval (5 euró) megy fel a hegy tetejére a városba. Itt is quadot béreltem, és elmentem Oía városába, ami a fehérre mázolt, kék tetős házairól és a lélegzetelállító naplementéjeiről híres. A nagy tömeg ellenére is érdemes ellátogatni és átélni a város nyüzsgését a szűk macskaköves utcákban, ahol főként szuvenír és kézműves boltok találhatók.
Az éttermek inkább lent a parton helyezkednek el, ahova érdemes időben helyet foglalni, ha onnan akarjuk nézni a naplementét egy vacsora mellett. Ha már itt jártam, felkerestem az egyik kedvenc filmem a Négyen egy gatyában 2. részének egyik ikonikus helyszínét, az Ammoudi öbölt, ahol a négy barátnő a sziklákról ugrott a tengerbe. Én is megfürödtem és közben magam előtt láttam a film görög jeleneteit, és elképzeltem milyen lehetett itt a forgatás.
Mivel a hajó Szantorinin csak pár órára kötött ki, ezért sietnem kellett, hogy visszaérjek, de mikor megláttam, hogy a kabinos felvonónál mekkora sor áll, úgy döntöttem, hogy inkább leszaladok az 587 lépcsőn a szamarak mellett.
A kalandos utamat 25 perc alatt, szuvenírszatyrokkal a hónom alatt tettem meg, de megnyugtatott, hogy mellettem siettek el a hajó más utasai is, akik hamarabb értek le a kikötőbe és szóltak a személyzetnek, hogy várjanak meg engem is. Így hajóztunk tovább Olümpiára majd az olasz Bari városába, melyekről jövő héten számolok be. Tartsatok velem akkor is!
Nyitókép: Oía városa Szantorini szigetén - Shutterstock.com / PHOTOCREO Michal Bednarek
