Kőből faragott vallomás: épületek, melyeket a szerelem szült

„Könnycsepp az örökkévalóság arcán"

Az Agrában, a Jamuna folyó partján található mauzóleum a szerelmi mementók talán legismertebbje, és nem kizárt, hogy a legszomorúbbja is. Rabindranath Tagore költő azt mondta róla „könnycsepp az örökkévalóság arcán". Az épületet Sáh Dzsahán mogul sah emeltette a 17. században, szeretett felesége, Mumtáz Mahal emlékére.

Dzsahan az agrai bazárban pillantotta meg Mumtazt, aki selymeket és gyöngyöket árult. A fiatal herceg első látásra őrülten beleszeretett. Öt évig tartó udvarlás után, 1612-ben vette feleségül a nőt, akinek nemcsak szépségére, hanem politikai tehetségére is emlékszik az utókor. Mumtaz tizennégy gyermeket szült, de az utolsó gyermek világrahozatala után meghalt. Dzsahan vigasztalhatatlan volt, és a császái udvar kivételesen hosszú ideig, két éven át gyászolt.

A sah ez alatt iparosokat hívott a muzulmán világ minden tájáról, hogy páratlan emlékművet tervezzenek Mumtaz iránti örök szerelmének.

Így született meg India legikonikusabb nevezetessége, melyet húszezer ember épített ezer elefánt segítségével, huszonkét éven keresztül. A terveket a mennynek a Koránban található leírásai ihlették, és valóban földöntúli hangulatot kölcsönöz az épületnek a vakítóan fehér márvány, az optikai illúziók, és az, ahogy a Nap haladásával változtatja a színeit. A Tádzs Mahalba a Google Arts & Culture segítségével be is pillanthatunk.

A király ajándéka

1768-ban új palota épült a versailles-i kastély hatalmas parkjában, mely a Kis-Trianon nevet kapta, hogy megkülönböztessék a már meglévő Márvány Trianontól, amely később Nagy-Trianonként vált ismerté. XV. Lajos a szeretőjének, Madame de Pompadour márkinőnek építtette a palotát, aki viszont már nem érhette meg annak befejezését, négy évvel korábban ugyanis elhunyt.

Madame de Pompadour 1745-ben, a király fiának házassága alkalmából rendezett maszkabálon ismerkedett meg a még előző szeretőjét, Marie-Anne de Mailly-Nesle-t, Châteauroux hercegnőjét gyászoló XV. Lajossal, akinek rögtön felkeltette az érdeklődését. Egyre gyakoribb vendég lett a versailles-i kastélyban, mint a király hivatalos szeretője. Halála után a kastélyt XV. Lajos új kedvese, Madame du Barry kapta meg, majd XVI. Lajos trónra lépésekor annak feleségére, az akkor mindössze 19 éves Marie Antoinette-re szállt.

A lány gyorsan a saját ízlésére alakíttatta a stílusában a rokokó és klasszicizmus közti átmenetet képviselő kastélyt, így például XV. Lajos botanikus kertjeit angol-orientális mintára formálta át. Az épületet úgy tervezték, hogy a vendégek a lehető legkevesebbet érintkezzenek a személyzettel, emellett számos technikai furmánnyal is ellátták. Az étkező asztalait mechanikusan a főszint alá lehetett süllyeszteni, hogy ott terítsék meg, majd ismét felhúzzák őket, amikor elkészültek. A királyné budoárjában egy kar elforgatásával tükrök emelkedtek ki a padlóból.

A gyászos szerelmi ajándék

A Dobroyd-kastélyt John Fielden helyi malomtulajdonos építtette a 19. század közepén a virágzó, angliai gyapotvárosban, Todmordenben, mely Manchestertől nem messze északra található. A fáma úgy szól, hogy a gazdag iparos, John Fielden beleszeretett egy helyi munkáslányba, Ruth Stansfieldbe, és feleségül kérte.

Nem tudjuk, valóban így volt-e, a pár mindenesetre 1857-ben összeházasodott, és Fielden a nagy tekintélynek örvendő építészt, John Gibsont bízta meg a kastély megtervezésével és megépítésével.

Az impozáns rezidencia 1869-re el is készült, Ruth és John pedig beköltözött, de a pazar ingatlan sem volt elég, hogy megmentse a házasságukat. Fokozatosan elhidegültek egymástól, Ruth pedig a völgy aljában építtetett magának egy svájci stílusú faházat, a lelki békét azonban itt sem találta meg, a szóbeszédek szerint alkoholista lett. Ruth 1877-ben halt meg mindössze 50 évesen, és pusztán 8 évvel a kastély elkészülte után. Johnt a kastélyban érte a halál 1893-ban, 77 éves korában. Halála után az ingatlan a Fielden családnál maradt, de ritkán használták, és végül eladták.

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak

A thaiföldi Phimai Történeti Park az egyik legnagyobb khmer templomkomplexum Thaiföldön. Phimai a Khmer Birodalom idején fontos város volt, központjában található a Prasat Hin Phimai, az ókori Thaiföld egyik legnagyobb khmer temploma, amelyet ősi út kötött össze Angkorral. A hozzá kapcsolódó, kalandos fordulatokban igencsak bővelkedő legenda egy szerelmespárhoz, Pajitthoz és Orapimához fűződik.

A király megparancsolta fiának, Pajitt hercegnek, hogy keressen magának feleséget. A fiú hónapokig járta a vidéket, mígnem megpillantott egy várandós, világos bőrű nőt. Rögtön úgy érezte, hogy ez a nő az ő lelki társa, de nem vehette feleségül, mivel özvegy volt. Így az jutott eszébe, hogy helyette a születendő gyermeket veszi feleségül. Elhatározásában nem csalódott, ugyanis amikor a lány, vagyis Orapima elérte a 16. életévét, egymásba szerettek.

Ám mielőtt feleségül vehette volna Orapimát, Pajitt visszatért a királyhoz, hogy elkérje az esküvő árát. Ez idő alatt Orapimát elrabolták. Pajitt hamarosan kiszabadította, viszont míg az erdőben pihentek, egy favágó a fejszéjével megölte Pajittot, és elrabolta Orapimát. A favágó azonban hamar megbűnhődött tettéért, ugyanis a lány megölte őt, majd visszatért Phimaiba, ahol

A templomot a herceggel közös életének jeleneteivel díszítette. Egy napon egy fiatal férfi meglátta a keze munkáját, és találkozni akart vele. Orapima felsimerte a férfiben Pajitt szellemét, és attól kezdve boldogan éltek, míg meg nem haltak.

A szerelmes érsek

A salzburgi Mirabell kastélyt Wolf Dietrich von Raitenau érsek építtette szerelmének, Salome Altnak. A munkálatok 1606 körül kezdődtek az akkori városfalakon túl. Az érsek köszvényben szenvedett, és az előző évben agyvérzést kapott, így

inkább építtetett kettejüknek egy szerelmi lakot. A kastély állítólag hat hónap alatt épült meg olasz és francia minták szerint.

Salome Alt egy ünnepségen találkozott az érsekkel, majd Raitenau magával vitte salzburgi rezidenciájába. A lányt a szülei kitagadták a kapcsolat miatt, de az érsek és Salome ettől kezdve együtt éltek, és összesen tizenöt gyermekük született. Az érsek végül a von Altenau nemesi címet adományozta kedvesének. Salome barátságos és kiegyensúlyozott személyisége állítólag békés menedéket nyújtott a növekvő belső és külső konfliktusok által sújtott érseknek, akit 1612-ben leváltottak, letartóztattak és életfogytiglan börtönbe zártak.

Utódja, Mark Sittich von Hohenems kiűzte Salomét és gyermekeit a kastélyból, a nő az ausztriai Welsbe vonult vissza. A pár nem találkozhatott többé, bár állítólag leveleken keresztül tartották a kapcsolatot. Von Hohenems a palotának a Mirabell nevet adta, az építményt a 18. században barokk stílusban építették át Johann Lukas von Hildebrandt tervei alapján.

Források: alexanderroberts.com, architecturaldigest.com, Wikipédia