A városi elit elvándorlása jelentette Angkor vesztét a kutatók szerint

A Jáváról érkező II. Dzsajavarman uralkodó által alapított Angkor a Khmer Birodalom fővárosa volt 802 és 1432 között. A fejlett öntözőrendszeréről és díszített kőfalairól, valamint templomairól híres komplexumnak hatszázezer-egymillió lakosa lehetett fénykorában, jóval több, mint a világ bármely más korabeli városának. 1431-ben azonban több hónapos ostrom után a thaiok elfoglalták Angkort és a birodalom egy részét, ami a város végét jelentette.

A tudósok és történészek között a mai napig vita tárgyát képezi, hogy pontosan milyen előzményei voltak Angkor elestének, írja az MTI. Egyesek szerint egy járvány vagy egy földrengés tehette sebezhetővé a várost a támadásokkal szemben.

A Sydney-i Egyetem kutatói az Angkorthom - az angkori romváros része, a Khmer Birodalom utolsó fővárosa, amely a 12. század végén épült - körüli vizesárokból vett üledékmagminták alapján megállapították, hogy Angkor elnéptelenedését egy lassú, nagyjából száz évig tartó fokozatos hanyatlás előzte meg.

Az eredmények azt sugallják, hogy Angkor vesztét nem a betörő népek inváziója okozta összeomlás, vagy az infrastruktúra leromlása okozta, hanem a városi elit fokozatos elvándorlása. Az infrastruktúra azért omlott össze, illetve nem volt már karbantartva és helyreállítva, mert a városi előkelőségek továbbálltak.

Angkor romjait az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) 1992-ben nyilvánította a világörökség részévé. Az ősi khmer romváros a kambodzsai nemzeti büszkeség szimbóluma és egyben az ország egyik legnagyobb turistalátványossága.