Európa legnagyobb, azaz 7,5-ös erősségű földrengése 1908. december 28-án történt a szicíliai Messina városában. Az esemény különös tragédiája, hogy az ünnepek miatt sokan érkeztek ide bevásárolni, de a nagyszámú statisztát igénylő operát, Verdi Aidáját is készültek előadni, így jóval többen éjszakáztak a városban ezen a napon, mint máskor.
Messinát reggel 5 óra 20 perckor rázta meg az első rengés, amelyet még kettő követett. A Richter-skála szerinti 7,5-ös földrengés olyan erős volt, hogy az épületek 90%-a azonnal összedőlt. Máig sem lehet megmondani, hányan haltak meg azonnal. A romok alól magukat kiverekedők szinte még fel sem fogták, mi történt, még éppen csak elkezdték keresni hozzátartozóikat, amikor tíz perccel az első rengés után lecsapott a városra az első szökőár.
A 8-12 méteres hullámok mindent és mindenki magukkal sodortak, amikor visszahúzódtak a tengerbe. A nyugalom csak egy pillanatig tarthatott, mert jött az újabb rengés és vele az újabb szökőár, majd később a harmadik csapás. A gigantikus vízmozgás teljesen újrarajzolta a partvonalat.
A pusztítás felülmúlt minden emberi képzeletet. A városban és a környező térségben mindössze 50 ház maradt épen, a többi összedőlt. A romok alatt az egykori utcák nyoma is alig volt kivehető. A messinai áldozatok számát 75 ezerre teszik, Reggio Calabriában 40 ezren, a környéken még 27 ezren haltak meg. És a csapások ekkor még mindig nem értek véget. A föld továbbra is rengett, a felázott hegyoldalak a városokra omlottak, és ahonnan elvonult a víz, ott a törött gázvezetékekből feltörő tűz perzselt fel mindent. A kevés túlélő a szegényebb, kisebb, de jól megépített házakból került elő. A templomok, paloták, laktanyák, gyárak, kórházak összedőltek.
Először 29-én az orosz haditengerészet ott állomásozó katonái segítettek a túlélők mentésében, majd egy hét múlva amerikai segélyhajók is érkeztek, melyek visszaútjukon a szicíliai kivándorlók tömegeit vitték az Egyesült Államokba. Messinát és Reggio Calabriát később a legszigorúbb biztonsági szabályok szerint építették újjá.
Források: 24sata.hr, wikipedia.org
