A zivataros történetű város, ahol véget ért a vértanúk élete

20 éve nyilvánították a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon megtorlásként 13 magyar honvédtisztet végeztek ki, Pesten pedig gróf Batthyány Lajos, Magyarország első Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke halt vértanúhalált. Bár az emlékezet a 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, az aradi vértanúk valójában nem tizenhárman voltak, hanem tizenhatan.

Az 1848-49-es szabadságharc résztvevői közül ugyanis egyet már korábban, kettőt pedig a tizenhármak kivégzése után ítéltek halálra az osztrák hatóságok. Lett volna egy további is, de az elborult elméjű tizenhetediket az osztrákok nem végezték ki, inkább csak meghalni hagyták - olvasható az origo.hu cikkében. A szomorú évforduló alkalmából felidézzük a Maros parti város történelmét, a forradalomban játszott szerepét, és vetünk egy pillantást arra is, hogy ma milyen emlékek őrzik itt a múltat.

a hivatalos iratok pedig először a 11. században említik. Ebben az időben kezdődött a magyarok erdélyi terjeszkedése is, majd az Oszmán Birodalom kezébe került, 1699-től pedig a várost a Habsburg Monarchia uralta. A 18. században épült az a vár, mely fontos szerepet játszott a magyar szabadságharcban is.

ám nem sokáig volt a kezüken, ugyanis már 1849. augusztus 17-én, pár nappal a világosi fegyverletétel után feladni kényszerültek. A szabadságharc bukása után itt tartották fogva és ítélték halálra az aradi vértanúkat. Az épület a továbbiakban is börtönként működött, egyik híres foglya a szarajevói merénylet elkövetője, Gavrilo Princip volt. Jelenleg katonai központ működik benne, így csak kívülről lehet megnéni.

A hatszög oldalain egy-egy bástya helyezkedik el. A három méter vastagságú falak három sor téglából készültek, és a közöket földdel töltötték fel. Eredetileg a várat sánc vette körül, amelybe be lehetett vezetni a Maros vizét. A falakon belül a katonai létesítményeken kívül annak idején egy kórházként is működő kolostor és egy barokk templom is helyet kapott.

A vár mellett, a kivégzés helyszínén áll a vértanúk 1881-ben felállított emlékoszlopa, amely alatt sírjuk is található. Az aradi tizenhármaknak a városközpontban is állítottak emlékművet, de Zala (Mayer) György Szabadság szobrát az első világháború után ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra, ekkor azonban már nem az eredeti helyén, a Főtéren, hanem a Tűztorony előtti egykori madárpiacon kapott helyet egy diadalív társaságában. A Kultúrpalota 1913-ban épült szecessziós stílusban, a benne található Történeti Múzeum szintén jelentős 1848-as emlékeket őriz.

A város fontos látnivalói közé tartozik az 1906-ban, neogótikus stílusban épült evangélikus, más néven Vörös templom a Fő utcán, és az 1702-ben, barokk stílusban épült szerb ortodox templom. A régi színházban, melynek épülete 1818-ban készült el, maga Petőfi Sándor is játszott. A neoreneszánsz stílusú Városházát Steindl Imre, a budapesti Országház építésze tervezte, és található Aradon egy olyan ház is, melynek falában 17 ágyúgolyó emlékeztet a szabadságharc csatározásaira.