Közel 50 év után megint láthatók Picasso féltve őrzött szobrai

A szeptember 14-én nyíló Picasso Sculpture című tárlaton látható alkotások, köztük a művész legkorábbi és késői munkái, magán- és közgyűjteményekből érkeztek a múzeumba. Picasso festészetet tanult, így "rendkívül szabadon gondolkodott arról, hogy mi is egy szobor" - mondta Ann Temkin, a február 7-ig látható kiállítás társkurátora. A szakember szerint a felhasznált anyagok és módszerek tekintetében megmutatkozó találékonyságával Picasso forradalmasította a szoborkészítést és más művészekre is hatással volt.

Az 1973-ban elhunyt művész társként tekintett szobraira, amelyeket élete végéig magánál tartott. Ez részben magyarázatot ad arra, hogy háromdimenziós alkotásai miért kevésbé ismertek, mint a festményei. "Az otthonában és a műhelyében tartotta őket. Hozzá tartoztak, míg a festményeit bemutatásra és eladásra szánta" - mondta a kurátor.

Picasso nagyjából 700 szobrot készített, szemben mintegy 4300 festményével. Gyakran évek teltek el egy-egy új szobor között, és amikor ismét dolgozni kezdett mindig valamilyen teljesen új anyaggal és technikával próbálkozott. A kronologikusan összeállított tárlat első részében a 20 éves Picasso még hagyományos szobrai sorakoznak: agyagból vagy gipszből, majd bronzból készült alkotások, amelyek "leginkább Rodint idézik" - mondta Temkin. Az afrikai és óceániai művészettel megismerkedve hamar átváltott a fafaragásra.

Kubista korszakában limlomokból, kartonpapírból, konzervdobozokból és egyéb anyagokból készített szobrokat. Nagyjából egy évtizednyi szünet után belépett a szürrealista fázisba, ami megint csak új formákat és anyagokat eredményezett. Belekóstolt a hegesztésbe és a különféle tárgyak egymáshoz illesztéséből, összerakásából, halmozásából létrehozott műalkotásokba. Egy 1966-os párizsi kiállításon tárta először a közönség elé szobrait. A rákövetkező évben a New York-i Modern Művészetek Múzeumában nyílt kiállítása The Sculpture of Picasso címmel, amely a szobrainak szentelt első tárlat volt Észak-Amerikában.