Nem lesz országos felső méretkorlátozása a harcsának, de dönthetnek másképp a halgazdálkodásra jogosultak - Növekszik az e-napló népszerűsége a horgászok körében

Az idei évben újdonság, hogy már online is kiváltható az állami horgászjegy. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel?

Igen, a MOHOSZ számára régóta kitűzött cél a teljes digitalizáció, ami a horgászokmányok értékesítését érinti. Az online történő tagságmegújítás lehetőségének biztosításával ez elérhetővé vált. Mi sem bizonyítja jobban a népszerűségét, hogy a mai napig több mint ötezer horgásztárs választotta ezt a lehetőséget, és még csak két hónap telt el. Várakozásaink szerint ez a szám a jövőben folyamatos emelkedést fog mutatni.

Szűcs Lajos, a MOHOSZ elnöke év elején azt nyilatkozta, hogy az applikációt már több mint 60 ezren töltötték le, ám a digitális fogási naplót tavaly csak kevesen, mindössze 13 568-an választották, ami az állami horgászjeggyel rendelkezők 2,6 százalékát jelenti. A ­MOHOSZ célja az e-napló elterjesztése, amelyhez a jövőben kedvezményeket kíván társítani. Hogyan próbálják még népszerűbbé tenni?

Az e-napló népszerűsítése a horgászathoz szükséges, otthonról megváltható alapokmányokon keresztül kapcsoltan történik. Ugyanis, ha valaki a horgászokmányok teljes elektronikus megváltását szeretné otthonából elvégezni, ahhoz az e-napló váltása automatikus. Az e-napló egy éve került bevezetésre, ezért az első évben nyilvánvalóan nem is vártunk nagy áttörést, azonban az idei adatok jóval nagyobb bizakodásra adnak okot, hiszen e tekintetben már öt százalék az e-naplót váltók aránya. 

Az idén kiváltott 13 619 e-napló már meg is haladta a tavalyi egész éves adatokat, de ami még beszédesebb, hogy 7870 olyan horgász váltott már idén digitális naplót, akik tavaly papíralapúval rendelkeztek, és mindössze 104 horgász állt vissza e-naplóról papíralapúra. Tehát még csak az év elején járunk, de már most körvonalazódik, hogy egyre népszerűbbé fog válni az e-napló. A népszerűsítést egyébként sok esetben maguk a horgászok végzik, hiszen ezzel az elektronizációs újítással kapcsolatban nagyon kevés kritika fogalmazódott meg. Ennek és a kézzel fogható előnyeinek köszönhetően a horgászok bátran ajánlják ezt a lehetőséget egymásnak.

Az év végén felrobbantotta az internetet a korábbi világbajnok horgász, Döme Gábor azon javaslata, hogy felső méretkorlátozást vezessenek be a harcsáknál is. Javaslata szerint a csúcsragadozó minimálisan elvihető mérete 80 centiméter, míg a legnagyobb 150 centiméter legyen. Ezzel egyetért a MOHOSZ?

A fenntarthatóságot és az emberi beavatkozás minimalizálását szem előtt tartva nagy természetes (vagy legalább természetközeli állapotúnak tartható) vízterületeinken a felső méret meghatározása ellen nem hozható fel szakmai érv. Egyszerűen azért, mert a nagy méretet elérni képes halfajok nagy testű egyedei természetes rendszerekben „kinőnek” a ragadozók zsákmányolási lehetőségeiből, így csak elöregedés, betegségek vagy az élőhely megsemmisülése következtében pusztulnak el. Ebből a szempontból az ember nagy halakra specializált zsákmányolása teljesen mesterséges beavatkozás, ilyen hatás a természetes rendszerekben nem fordul elő.

A horgásztársadalmat megosztotta Döme Gábor javaslata. A ­MOHOSZ is tapasztalta, hogy nincs egységes álláspont a pecások körében?

A horgászok napjainkban is meghatározó hányadának motivációi között még mindig fontos szerepet tölt be a kifogható (azaz elvihető) halak mennyisége és mérete, ami hosszú ideje fennálló haszonvételi igényként a felső méret nélküli szabályozás mellett felhozható érvnek tartható. E kettősséget a jogalkotó a halgazdálkodásról és halak védelméről egyszerre szóló jogszabályegyüttesben azzal kezeli, hogy nem ad meg országos érvénnyel, kötelezően betartandó felső méretkorlátot, de ilyen alkalmazását minden halgazdálkodásra jogosult számára lehetővé teszi – a területi halgazdálkodási hatóság határozatával a halgazdálkodási terv és a helyi horgászrend részeként ilyen korlátozás is létrehozható, amely ugyanúgy betartandó lesz az adott vízterületen, mint a jogszabályba foglalt limitek. E lehetőséggel számos halgazdálkodásra jogosult él is, és nemcsak a „nemes halak”, hanem pél­dául a keszegfélék esetében is. Ami azonban jogszabályban rögzítendő – azaz alapértelmezetten országosan kötelező – felső méretkorlát bevezetését illeti, ez bizonyosan nem a harcsa esetében válhat elsőként indokolttá, sokkal inkább a jellemzően nem túl nagy méretű és általában nem (vagy csak ritkán) telepített fajoknál (pl. keszegfélék, sügér). Összességében a jogszabály ilyen tartalmú módosítása iránt nyitottak vagyunk, de egyelőre – a helyi lehetőségek fennállása mentén – szükségtelennek tartjuk.

A szemléletformáló tevékenységet javasolt elsősorban a horgászok felé fókuszálni, hiszen alapvetően rajtuk múlik, támogatják-e, elfogadnák-e a remélhető jövőbeni rekordfogások fejében a napi fogási lehetőségeik korlátozását. Amennyiben igen, az adott víz halgazdálkodásra jogosultjának nem jelent majd kockázatot ilyen helyi korlátozás bevezetése.