"Egy időben azt hittük, pár napon belül vége lesz a háborúnak" – így tartják egymásban a lelket Huszton

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 27. 10:31

Hogyan élik meg a gyermekek és a sajátos nevelési igényűek a háborút Huszton? Milyen körülmények között járnak dolgozni, tanulni? Hogyan találkoznak egymással? Ezekről kérdeztük a huszti lakost.

Kárpátalján, Huszt településén sokan küzdenek a légiriadókkal, nem mindenki tud azokról a szeretteiről, akik a háborús övezetben maradtak. A kárpátaljai közösségekben imáikban és a közösségi találkozóikon is gondolnak a kijevi testvéreikre.

"Az a legrettenetesebb, amikor egy anya temeti a gyermekét" – így élik mindennapjaikat a kárpátaljai közösségek

"Marika, keljetek gyorsan, elkezdődött a háború" – így indult a nap 2022 február 24-én, Huszton. Albrecht Marianna óvodapedagógus és gyógypedagógus, a Huszti Járási Oktatási és Rehabilitációs Központ vezetője egyből azon gondolkodott, mi legyen a gyerekekkel. Marianna ugyanis egy bentlakásos intézményben dolgozik, ahol különleges igényű gyerekek élnek. Kijevben ekkor már lövéseket észleltek.

Marianna tagja a kárpátaljai Hit és Fény közösségnek is, amely értelmileg, testileg és szellemileg akadályozottakat segít. A háború elején mind a gyermekektől, mind a sérültektől igyekezték elrejteni a háborút, ma már a gyerekek is tudják, mi a teendő a légiriadó felcsendülésekor; fel kell öltözni, összeszedni mindent és búvóhelyet keresni. A szülők és a segítők is igyekeznek úgy fogadni az eseményeket, hogy a gyerekek érezzék, nyugalom van a környezetükben. Ha a szülők pánikolnak, a gyerekek is pánikolni kezdenek.

Az elmúlt időszakban nem tapasztaltak áramkimaradást, de az olyan időszakokban, amikor áram nélkül élnek, más tartalékokhoz kell nyúlniuk.

Van generátorunk, de az nem tudja fedni az egész intézetünket, csak a kivilágítást. Ilyenkor nem tudunk főzni, mert villanytűzhelyünk van. Közel lakom a munkától, van hogy hazajövök, otthon forralok vizet és viszem, hogy legalább meleg tea legyen. Szendvicseket is kenünk. Olykor előre este megkapjuk, melyik vonalon mikor lesz áramkimaradás, a szakácsok jönnek már négykor munkára, fél hatig megfőzik a reggelit, vagy már az ebédet is félig elkészítik, és melegen tartják, hogy legyen mit enni a gyerekeknek.

Marianna férjével és 15 éves lányával él hármasban. Ha a légiriadó éjszaka vagy reggel, iskola kezdetéig szólal meg, akkor befejeztéig nincs tanítás, a gyermekek otthon maradnak, de ha a nap folyamán, akkor tanulnak a búvóhelyen.

Élet a különleges testvérekkel

Az intézetben a sajátos nevelési igényű gyerekek nem mindig tudják közölni a szükségleteiket. Marianna munkahelyén próbálják egymásban is tartani a lelket.

A gyerekeknek saját gondjaik vannak, gyakran fáj a fejük. Akik nem is beszélnek, nem tudják megmondani, mi a gondjuk. Minap például négy gyermek bekakilt a nadrágba. Az egyik nem is akart átöltözködni, jött egy kolléganőm, hogy tudok-e gyorsan jönni segíteni. Mondom, Istenem, Uram, mi történt? Megyek, és akkor mondják, mi a gond. Igazán összetartó csapatunk van; nem úgy gondolkodunk, hogy "ez most a te dolgod", hanem mindenki szívesen segít egymásnak, mert tudja, hogy nem könnyű.

A közösséggel a háború eleje óta Zoom-on szerveznek imákat. Volt idő, hogy azt gondolták, pár napon belül vége lesz a háborúnak. A magyar közösségek pedig gyűjtést szerveztek az ukránoknak, az anyagi támogatást továbbították a kijevieknek.

A kijevi testvéreknek azt üzenném, hogy nem vagytok egyedül, itt vagyunk mind, összetartunk, és imádkozunk értetek. A magyar közösségnek meg azt üzenem, hogy ti is imádkozzatok értünk, testvérek vagyunk. Köszönöm mindazt, amit értünk tettetek!

– üzent Marianna.