Így döntött a bíróság a 32 éve börtönben ülő Bene László sorsáról - ez vár most a gyilkosra

73 éves elítélt állt ma a büntetés-végrehajtási bíró elé Szegeden. Bene László az élete java részét a rácsok mögött töltötte. A bűntársával, Donászi Aladárral is a szegedi csillagbörtönben ismerkedett meg, majd, miután mindketten szabadultak, 1989-1993 között több rablógyilkosságot is elkövettek. A rendőrök 1994. május 4-én elfogták őket, a bíróság pedig mindkettejükre kiszabta az akkor lehetséges legszigorúbb büntetést. Az életfogytiglan akkoriban annyit jelentett, hogy 20 év letöltése után, meg kell vizsgálni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ezt Donászi nem várta meg, 2001-ben, a zárkájában végzett magával. 

Bene kitartott, mi több, kifejezetten élvezte, hogy az újságírók és tévéstábok is egymás után kérték fel interjúra. A bűnöző rendszeresen arról beszélt, hogy egyáltalán nem bánta meg tetteit, sőt, ha elölről kezdené az életét, mindent pontosan ugyanúgy csinálna.

– vallotta, és Donásziról is kendőzetlenül elmondta véleményét. Szerinte az egykori katonatiszt azzal is csupán az amatőrségét bizonyította, hogy megvált az életétől.

Bene azzal is pontosan tisztában van, hogy amennyiben a rendszerváltáskor a halálbüntetést nem törlik el, őt is felakasztják, ennek ellenére, amikor lapunk jogelődje, a Színes Mai Lap erről kérdezte, kitérő választ adott:

– jelentette ki.

Az áldozatokról némi részvéttel beszélt. A Donászi által agyonlőtt Sádt Győzőt, a Skála Áruház bevételét taxival szállító 23 éves egyetemistát, illetve az akkori sárszentmihályi polgármester fiát és a vele levő társát is hősnek tartotta. Nekik, kettejüknek, a kiváló vadászoknak azért kellett meghalniuk, mert rajtakapták a lőgyakorlatot tartó párost a Sárszentmihály melletti erdőben.

Bene László semmit sem bánt meg?

Bene sajátos felfogása szerint a sértettek nem egyszerűen két bandita áldozataként vesztették életüket, ők „szabályos harcban estek el”.

– érvelt korábban Bene László.

Bene László ügyét 2014 óta már többször elővették. Olyan is volt, hogy az elsőfokú határozat a kiengedéséről szólt, ám a másodfokon eljáró bíró közölte, hogy magának a bűnözőnek és a társadalomnak is jobb, ha a gyilkos a rácsok mögött marad.

Hogy mi zajlik Bene László fejében, azt nem tudhatjuk, mindenesetre a nyilatkozatai alapján ténynek tekinthető, hogy maga sem biztos abban, hogy alkalmazkodni tudna a kinti világ körülményeihez. Ugyan a személyes fejlődésének értékelésekor a bíróság „jó pontnak” tekinti, hogy Bene a börtönben tanult és szociális képesítést is szerzett, bár kérdés, melyik intézmény vezetősége bízná a klienseket egy többszörös gyilkosra.