"A szívünkben örökké élsz, a fényed soha el nem tűnő" - Szívszorító üzenetet hagytak Egressy Mátyásnak

PUBLIKÁLÁS: 2026. január 23. 20:31

A rejtélyes eltűnés, amely megrázta az egész országot. Egressy Mátyás ügye olyanokat is megérintett, akik sosem találkoztak a fiúval.

Bander Anita Csilla

A szerző cikkei

Egressy Mátyás január 17-i eltűnése az egész országot megrázta. Sokan ismeretlenül is nekiindultak a hideg utcákon keresni a buli után eltűnt 18 éves fiatalt. A megrázó hírek nemrég érkeztek, miszerint a Lánchídnál egy hajó kamerája felvette, amint egy test esik a vízbe és a közlemények alapján a család is azt gondolja, ez a személy eltűnt fiuk lehet. Az iskolája kitűzte a fekete zászlót és gyászolják a "mindig hátsó padban ülő", jólelkű fiút. Eközben rengetegen hisznek még a csodában, hogy élve előkerül a fiatal.

Szívszorító levelet hagytak Egressy Mátyásnak a Lánchídon

Az "Egressy Mátyás eltűnt" nyitott Facebook-csoportban közzétettek egy képet, amelyen látni, hogy valaki nemrég egy hosszú, érzelmes verset helyezett el a hídon - ott, ahol feltételezhetően a fiú leugorhatott.

A szívszorító sorokban elhangzik minden, amit az egész ország egyként átélt: a düh, az értetlenség és a felfoghatatlan gyász. Még azok is könnyeket hullatnak érte, akik nem ismerték a 18 éves Matyit.

Egressy Mátyás eltűnésének rejtélyes körülményeit a rengeteg dezinformáció jellemezte. Mivel a fiú a város több részén is feltűnt eltűnése után, találgatások alakultak ki, éppen hol lehet. Sokan jelentkeztek, hogy látták, de ezek végül mind kiderült, hogy hamis nyomok voltak. A közösségi média táptalajként szolgált a rengeteg téves információnak és találgatásoknak. A Matyi keresésére létrehozott első Facebook-csoportot ellepték az olyan találgatások, amik félrevezették az alapból különleges esetet. Az utolsó hiteles információ, miszerint Matyit a Dunában keresik a hatóságok. Ez volt az a pont, ahol megállt a kommentcunami és érezni lehetett, hogy elcsendesedik minden.

A Matyiról szóló verses üzenet szövegét szó szerint idézzük.

Tizennyolc év és már elmentél,
csendben a híd alatt véget értél.
Az élet előtt álltál, fény és remény,
de a sötét árnyék vitt el téged, kérdem én,
miért, miért?

Budapesti éjszaka, fények és nevetés,
egy álmos péntek este, semmi intő jel, semmi sejtés.
Barátokkal indultál, egy szokásos buli,
Ki gondolta volna, hogy ez lesz az utolsó utad,
Matyi.

Senki sem tudta, hogy ez az utolsó este,
hogy többé nem mondjuk: „holnap találkozunk, persze”.
Bárcsak lett volna ott egy lélek melletted,
Egy kéz, mi megfog, egy szó, mi azt mondja: ne menj, ne tedd.

Az egész ország megmozdult érted,
Ezrek keresték, idegenek is reméltek.
Örs, aztán Csömör, és csak csend maradt,
Mindenki azt várta: „Megtaláltuk Matyit!”.

Értelmetlen halál, ennyire fiatalon,
Ismeretlenül is felfoghatatlan fájdalom,
Egy élet, ami még kezdődő volna csak,
De most nélküled megy tovább a világ, nap mint nap.

Miért nem segített senki azon az éjszakán?
Miért nézünk át egymáson némán, bután?
Miért nem vesszük észre, ha valaki elveszik,
Ha egy lélek csendben segítségért könyörög?

Elveszett élet, a hiányod mindent átsző,
de a szívünkben örökké élsz, a fényed soha el nem tűnő.
Isten veled, Matyi!

A képet IDE kattintva lehet megtekinteni!