„Ezt már senki nem veheti el tőlem!” - a fűtetlen lyukból indult László már be is bútorozta új otthonát

Vannak pillanatok, amikor a világ megáll egy percre, és a jóság győzedelmeskedik a kilátástalanság felett. Csere László Zoltán története pontosan ilyen. Hónapokon át kísértük figyelemmel a teológusnak tanuló férfi sorsát, aki a betegségek és a mélyszegénység súlya alatt is a hitet választotta kapaszkodónak. Akkor még csak egy fűtetlen, sötét lyuk volt a menedéke – ma viszont egy modern, tiszta és meleg otthon várja minden este.

Az utolsó simítások: Szépül a teológus háza

László, amikor először vette kezébe az új kulcsokat, alig hitte el, hogy ez nem álom. A falak, amelyek most körbeölelik, nemcsak téglából és szigetelésből állnak, hanem abból a szeretetből, amit a támogatók küldtek neki. Bár a ház már lakható, a munka nem állt meg teljesen: László maga is kiveszi a részét a teendőkből. Igyekszik az utolsó apróbb igazításokat is maradéktalanul elvégezni, hogy minden tökéletes legyen. Ez a ház számára több, mint ingatlan. Ez a szabadság szimbóluma. Ahogy ő fogalmazott: „Szeretek benne lenni, az enyém. Senki nem veheti már el tőlem.”

Bútorok és háztartási eszközök: Megtelt élettel a ház

A Tündérkör Alapítvány tudta, hogy egy üres ház még nem igazi otthon. Éppen ezért a legutóbbi látogatás alkalmával nem üres kézzel érkeztek. Lászlónak kényelmes bútorokat, alapvető háztartási kiegészítőket és gépeket vittek, hogy a mindennapi életvitel ne okozzon nehézséget számára. Most már van hová lepakolni a könyveit, van hol megmelegíteni az ételt, és van egy kényelmes hely, ahol pihentetheti beteg lábait. Ezek a tárgyak teszik teljessé azt a 28 négyzetmétert, amelyben mostantól egy egész ország szívdobbanása lakik.

Tóth Zs. Ferenc: „László boldogsága a mi igazi jutalmunk”

A ház átadásakor és a berendezés során is vibrált a levegőben a meghatottság. Tóth Zs. Ferenc, a Tündérkör Alapítvány elnöke, aki az első perctől kezdve szívügyének tekintette László sorsát, alig talált szavakat a változásra.
 

– mondta boldogan Tóth Zs Ferenc, az alapítvány elnöke.

– folytatja Ferenc, aki hozzáteszi, hogy ez az alapítványi munka legszebb pillanata. László visszakapta a hitét az emberekben.

Új fejezet: Irány a szószék és a méltó élet!

László számára a ház nem a végállomás, hanem a startvonal. Most, hogy a lábainak gyógyulásához és a tanuláshoz minden feltétel adott, végre arra koncentrálhat, ami a valódi hivatása: a teológiára. Már nem a beázó tető zaja vagy a fagyos szél moraja zavarja meg a gondolatait, hiszen béke és a csend veszi körül.

A házikó minden egyes szeglete – a tiszta fürdőszobától a világos nappaliig – azt üzeni neki: fontos vagy, és van jövőd. László már nem a múlt árnyékaiban él, hanem emelt fővel sétál be a saját ajtaján. A Tündérkör Alapítvány és a támogatók közössége egy olyan csodát vitt véghez, amelyre évek múltán is példaként tekinthetünk. Ez az összefogás ereje, amely megmutatta, hogy Debrecenben és országosan is képesek vagyunk felemelni azokat, akik önhibájukon kívül kerültek kilátástalan helyzetbe. László végre otthon van.