"Örömömben nagyon ritkán sírtam eddig" - húsz év sötétség után ez történt a magányos Klári nénivel

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 25. 08:00

Az idős asszony 1996 óta élt villany nélkül, elzárva a világtól. Klári néni szeme a két évtizednyi gyertyafényes homályban szinte teljesen tönkrement, de a Tündérkör Alapítvány és az önzetlen adományozók most olyat tettek, amitől még a sokat látott segítők torka is elszorult: nemcsak áramot, de tűzifát is vittek a pusztába, hogy ne kelljen fagyoskodnia.

A csend és a kilátástalanság volt az úr a pusztában, amikor leszállt az est. Klári néni számára a sötétség nem csupán a napszak végét jelentette, hanem a kőkemény valóságot 1996 óta. Huszonnyolc hosszú év telt el úgy, hogy a kis tanyasi házban csak a gyertyák pislákoló lángja és a zseblámpa éles fénye törte meg az éjszakát. De most a magányos, fagyos esték ideje is lejárt: egy rendkívüli összefogásnak köszönhetően végre nemcsak a fény gyúlt ki, de a remény is felcsillant.

Klári néninek húsz év után először nem a sötétségben és a hidegben kell várnia a holnapot / Fotó: olvasói

Klári néni a sötétség fogságában: romló látás és magány

A történet akkor vett drámai fordulatot, amikor a Tündérkör Alapítvány hírt adott az idős asszony tarthatatlan körülményeiről. Makai Attila, az alapítvány önkéntese és Tóth Zs. Ferenc, a „csupaszív férfi” azonnal tudták: nem hagyhatják magára az asszonyt. Klári néni szeme a több évtizednyi félhomályban töltött idő alatt rohamosan romlani kezdett, hiszen az esti olvasás vagy a ház körüli teendők elvégzése gyertyafény mellett szinte lehetetlen feladat elé állította.

Nem tudunk elmenni egyetlen elesett ember mellett sem. Amikor láttuk, hogy az idős asszonynak nélkülöznie kell, elhatároztuk, hogy segítünk

– mondta elérzékenyülve Tóth Zs. Ferenc.

Modern technika a pusztában: Napelem és áram

A segítség pedig gyorsabban érkezett, mint azt bárki remélte volna. Nyolc jólelkű adományozó fogott össze, és bár eredetileg csak egy aggregátor volt a cél, a nagylelkűség nem ismert határokat: egy komplett napelemes rendszert telepítettek a kis házra. Klári néninek ezentúl nem kell kilométereket gyalogolnia hóban-sárban a nehéz terepen csak azért, hogy feltöltse telefonját vagy az akkumulátorait a városban.

Sosem látott ajándék: „Ilyen szép akácfám még nem volt”

A technikai segítség után azonban egy újabb csoda történt. Az alapítvány egyik budapesti követője 150 ezer forintot ajánlott fel kifejezetten tűzifára. A Tündérkör Alapítvány a szállítási költségeket is átvállalva juttatta el a tüzelőt a tanyára.

Hiába élek az erdőben, a tanyámon még nem volt ilyen szép akác tűzifa sosem

– csordult ki az idős asszony könnye, amikor meglátta a hatalmas farakást.

Örömömben nagyon ritkán sírtam eddig. Jó érzés

– tette hozzá elcsukló hangon. A 72 éves asszony élete az elmúlt két évhez képest gyökeresen megváltozott: a lakása meleg, a szobában pedig villanyfény ég.

Egyetlen vágy maradt: a magány elűzése

Bár a napelemek és a tűzifa hatalmas terhet vettek le a válláról, Klári néninek még egy nagy álma maradt: hogy ne legyen ennyire egyedül. A Tündérkör Alapítvány csapata megígérte, hogy továbbra sem engedik el a kezét, és rendszeresen látogatják majd. A cél most a rendszer további bővítése munka akkumulátorokkal, hogy a nappal megtermelt energia még több ideig tartson ki az éjszakában.