Négyéves kutyája mentette meg András életét: "A mentősök már nem tudtak volna segíteni rajtam"

Kajla Etelka annyira kedves és játékos természetű, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni. András három évvel ezelőtt fogadta be a mentett kutyust, aki azóta elválaszthatatlan társa. Ennek köszönheti az életét, ugyanis ha a szeretett eb nincs vele, amikor megcsípte egy darázs, valószínűleg túl későn találtak volna rá…

„Nem tudtam beadni az injekciót”

A kertész–szőlész–borász végzettségű András gyerekkora óta allergiás a méh- és darázscsípésre. 

– Már megtanultam együtt élni ezzel, tudom, miként kell viselkedni, hogy minél kevésbé hívjam fel magamra a figyelmet és minimalizáljam a csípés esélyét – árulja el. – Ettől függetlenül átlagosan évi egy-két alkalommal találkozok ilyen esettel, ilyenkor mindig kórházi ellátás és megfigyelés a vége. Kicsit kihívva magam ellen a sorsot mezőgazdasággal foglalkozom, gyümölcsöt, zöldséget termelünk a családdal. Mondjuk érdekes, hogy otthon még sosem kaptam csípést. Úgy látszik, az otthoniak tudják, hogy a gazdit nem szabad bántani. Nem félek tőlük, de mondjuk, amikor virágzik a gyümölcsösöm április, május tájékán, nem sétálok végig rajta. Annak ellenére, hogy az életembe is kerülhet ez az egész, szeretem ezeket a rovarokat, mert ők porozzák be a gyümölcsöst. Mindig nálam van a csípésre való injekció, amit már számtalanszor beadtam magamnak. A mostani ominózus esetnél is nálam volt. A kutyámmal úton voltunk valahova, az autóban le volt engedve az ablak tíz centire. Egy darázs megszúrta a nyakamat, olyan helyen sikerült eltalálnia, hogy a méreganyag pillanatok alatt bekerült a szervezetembe, ezért jöttek a szokásosnál hevesebb reakciók. Elővettem a szokásos EpiPen nevű injekciót a táskából, kiszálltam az autóból, ekkor már megvoltak a tipikus tünetek: szédülés, kettős látás, hányinger. Lefeküdtem a földre, ilyenkor az ellenszer beadása után, a telefonom segítségével egy gombnyomással jelzem a segélykérést. Sajnos nem jutottam el idáig.

„A villogásra lettek figyelmesek a rendőrök”

András olyan erős izomgörcsöt kapott mellkastól felfelé, hogy hiába volt viszonylag tiszta a tudata, nem tudta beadni az injekciót. 

– Közben a kutyusom, Kajla Etelka érzékelte a problémát, szabadulni szeretett volna az autó fogságából és odajönni mellém – meséli a Fanny magazinnak. – Minél jobban kapálózott a vezető ülésnél, kaparta az ablakot, mindig megnyomta a bajuszkapcsolót, ami kezeli a reflektort. Erre a villogásra lettek figyelmesek a rendőrök, akik épp arra járőröztek. Visszafordultak és észrevették, hogy egy kutyus ül az autóban. Engem az autó háta mögött, a parkoló és a bozót szélén találtak meg. Meglátták az injekciót a kezemben, beadták és értesítették a mentőszolgálatot. Ők maradtak ott a kutyussal, amíg érte nem ment az ismerősöm. Engem bevittek a kórházba, elláttak és csak másnap engedtek ki. 

Szerettem volna köszönetet mondani a rendőröknek. Megkerestem a soproni kapitányság vezetőjét ezügyben, sajnos a jogszabályok értelmében ajándékot nem adhattam nekik. De saját kezűleg készítettem egy kis plakettet, ezzel köszöntem meg április 20-án, öt nappal a történtek után, hogy megmentettek. Ez amúgy is egy fontos nap számomra, mert aznap voltunk a párommal nyolcévesek. Úgy tudom, hogy felterjesztették a két rendőrt életmentő kitüntetésre, aminek nagyon örülök!

„Kajla Etelka olyan, mint egy gyerek”

Etelka a kedvenc ételét, csirkemájat kapott az emlékezetes nap után. Eddig is elválaszthatatlanok voltak a gazdájával, de azóta talán még szorosabb a közöttük levő kapocs.

– Kajla Etelka négyéves kislány kutyus – meséli András. – Az édesanyjával együtt egy erdőben volt kikötözve, amikor arra járó kutyások megtalálták és haza vitték. Nem sokon múlt az életük. Én akkor már hetek óta szerettem volna megmenteni és örökbe fogadni egy ebet. Nem volt olyan könnyű a folyamat, mint gondoltam, így a Facebookon kértem az emberek segítségét. Így jutott el hozzám Etelka híre, azonnal elmentünk érte és befogadtuk. Odahajtotta a fejét a lábamhoz és azt mondtam neki: én leszek az apukád. Azóta nem megy el mellőlünk, alig lehet tőle lépni, még az eperszedésnél is ott van a lábunk alatt. Képtelenség nélküle elmenni valahova. Előbb bepattan az autóba, mint én. Kizárólag akkor marad otthon, ha nyáron, nagy a hőség, de ilyenkor meg valakinek otthon kell maradnia vele. 

Korábban volt már két kutyusom, velük is kiváló volt a kapcsolatom, de őket otthon lehetett hagyni, nekik más volt a természetük. Etelka egy igazi gyöngyszem. Ő tényleg olyan, mintha egy gyerek lenne. Azelőtt is mindenki kedvence volt a családban, ismerősök körében, de a történtek óta még inkább. A párom mondta nagyon helyesen, hogy bezárult a kör, három éve mi mentettük meg az életét, post pedig ő mentett meg engem…