Ernő – vagy ahogy Izraelben ismerték: Zvi – Spiegel egyike volt azoknak a holokauszt túlélőknek, akik a háború utáni új életüket a felejtésre építették. Otthon, Tel-Avivban soha nem mesélt Auschwitzról. Gyermekei, Judith és Israel úgy nőttek fel, hogy az édesapjukra szinte rá sem szabad nézni, ha a múlt kerül szóba.

Úgy neveltek minket, hogy apánkra úgy tekintsünk, mint egy törékeny porcelánfigurára. Volt egyfajta néma szabály nálunk: apát nem kérdezzük a holokausztról
– emlékezett vissza Judith.
A falak 1981-ben dőltek le, amikor Judith férje egy élelmiszerbolt pénztáránál várakozva belelapozott a Life magazinba. A lapban a „halálgyáros” náci orvosról, Josef Mengeléről volt egy cikk, az egyik fotón pedig ott feszített az após, Ernő.
Spiegel Ernőt 1944-ben, 29 évesen deportálták Magyarországról. Mivel ő maga is iker volt, és korábban katonaként szolgált, Mengele különleges feladatot bízott rá: ő lett az ikerfiúk felügyelője. A gyerekek csak Spiegel bácsinak hívták a férfit, aki az életét kockáztatva próbálta menteni őket a biztos pusztulástól.
Volt, hogy két fiú születési dátumát hamisította meg, hogy ikreknek tűnjenek és életben maradjanak. Máskor egy SS-tisztet kijátszva egyenesen Mengelénél lobbizott, hogy ne küldjék gázkamrába a legkisebbeket. Miközben őt magát is brutális kísérleteknek vetették alá, a gyerekeknek matekot és földrajzot tanított a barakkok árnyékában.
Amikor a magazin cikke nyomán kiderült az igazság, a család sokkot kapott. Nemcsak ők, hanem a világ minden táján élő túlélők is elkezdték keresni a bácsit, aki nélkül ma nem élnének.
Tízszer is elolvastam a cikket, hogy biztosan jól értem-e... Egyszerűen nem tudtam elhinni
– mondta Israel, Ernő fia.
A felszabadulás után a gyerekek valósággal könyörögtek neki, hogy ne hagyja ott őket. Spiegel Ernő pedig nem fordított hátat: egy 153 fős gyereksereget vezetett gyalog keresztül Európán, Magyarországon és Csehszlovákián át, amíg mindenkit biztonságba nem helyezett.
Ernő 1993-ban hunyt el, de a története most, egy új dokumentumfilmnek köszönhetően bejárja a világot. 1985-ben egy jeruzsálemi per során tanúskodott Mengele ellen, ahol a moderátor megkérte a teremben lévőket: álljanak fel azok, akiket Spiegel mentett meg – írja a People.
Hatalmas tömeg állt fel egyszerre a nézőtéren, a taps pedig percekig nem szűnt meg.
Hirtelen az apám hős lett. Úgy emlékeznek rá, mint valakire, aki életeket mentett. Ez a hős, nem igaz?
– tette fel a költői kérdést Judith, aki ma már büszkén őrzi édesapja emlékét, aki egykor csak egy törékeny porcelánfigurának tűnt a szemükben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.