Milliárdosok irigylik az életét: lakása árát utazza el Orsi, már 49 országban járt

PUBLIKÁLÁS: 2026. március 21. 18:00

Orsi nem kért a kiszámítható dániai jólétből, eladta a lakását és egyetlen hátizsákkal nekivágott a világnak. Történetét és szabadságát ma már sikeres milliárdosok irigylik, miközben ő 49 ország beutazásának tapasztalatával a zsebében bizonyítja: az élmények többet érnek a gyűjtögetett vagyonnál és a luxuscikkeknél.

Vermes Krisztina

A szerző cikkei

Míg a legtöbb harmincas nő biztonságra, saját házra és családra vágyik, Orsi egészen mást szeretett volna. Felmondott a jól fizető dániai munkahelyén, eladta a lakását és hátizsákkal a vállán nekivágott a világnak. Járt már 49 országban, evett lóhúst a kazah pusztában, és menekült zaklató elől Azerbajdzsánban. Ma a szülei teraszán díszeleg a Vietnámban saját kézzel készített lámpása, ő pedig már az 50. országba tervezi utazását.

Milliárdosok irigylik Orsi szabadságát: Vietnámban egy lámpakészítő workshopra is elment utazása során fotó: beküldött

Orsi imádja az utazást: „Nem kell luxusautó, se Gucci, én a szabadságot választottam!”

A kilátástalanságból a világ végére: „Én vagyok az első generáció a családomban, aki ezt megteheti”

Lőrincz Orsolya a '90-es évek Romániájában nőtt fel, ahol az utazás még elérhetetlen álomnak tűnt.

A nagymamáimnak és az anyukámnak ez nem is volt téma. A kommunizmusban nem lehetett, utána meg mindenki megházasodott, jöttek a gyerekek, jött a kötöttség. Én vagyok az első generáció a családban, aki megengedheti magának, hogy nőként egyedül kiránduljon a világban, csak azért, mert ezt akarja

– kezdi kalandokkal teli történetét Orsi.

Elmesélte, hogy kiskorában a Disney mesék helyett inkább a dokumentumfilmeket nézte, a tanára pedig már az általános iskolában megjósolta: belőle földrajz tanár vagy világjáró lesz. Egy ideig azonban az utazás csak álom volt, a nagy áttörés számára később jött el, miután a magyar útlevelével szinte bárhova eljuthat.

Most, az ázsiai útjaim során döbbentem rá, mekkora szerencsénk van az európai útlevelünkkel. Az ázsiaiaknak vagyonokba kerül a vízum, rengeteget kell várniuk, sokszor meg sem kapják. Én csak fogom a magyar útlevelem és szinte bárhová besétálok. Ez egy olyan kiváltság, amit mi itt, Európában természetesnek veszünk, pedig a világ nagy részének csak vágyálom.

Az álom valóra vált, Orsi rengeteget utazik, már az 50.országot tervezi fotó: beküldött

„Nem költök lakbérre, körmösre és fodrászra, inkább utazok”

Sokan találgatják, miből telik Orsinak a nonstop utazásra. De ma már nem kell ehhez megnyerni a lottóötöst. A válasz a tudatosságban és a lemondásban rejlik. Nyolc évig élt Dániában, ahol mesterdiplomát szerzett és keményen dolgozott. A megspórolt pénzéből vett egy lakást, amit 2022-ben, a lakáspiac csúcsán hatalmas profittal adott el. Szerencséje is volt és meg is dolgozott érte. Azóta pedig beosztással él és más neki a fontossági sorrend, ez a titka.

Nincs autóm, nem kell luxusautó, és nem érdekelt soha a dizájner ruha vagy táska sem. Saját magamnak festem a hajamat, magamnak csinálom a manikűrömet, pedikűrömet. Nem járok drága szalonokba, nem szórom el a pénzt. Szerintem mindenki lemond valamiről azért, hogy kapjon valami mást. Vehettem volna egy lakást Kolozsváron, de akkor megint dolgozhatnék évekig, mire félreteszek egy utazásra. Akkor meg már öreg leszek, fájni fog a hátam a jurtában. Most kell kihasználni!

– mondja mosolyogva Orsi.

Ázsiában havi 700 és 3000 euró között bármennyit el lehet költeni: ő a hosteleket, a helyi kifőzdéket és a spontán lehetőségeket választja. Az útjai során pedig beleolvad a helyiek életébe és megfigyeli őket, sokat tanult is tőlük. Minden kultúrából elcsíp olyasmit, ami a szívéhez közel áll. Ezek nem feltétlenül kézzelfogható dolgok, a segítségükkel ő maga is formálódik.

Sokszor visszaköltözöm a szüleimhez két út között. Régebben ezt szégyelltem volna, de Vietnámban láttam, hogy náluk a generációk együttélése a legnagyobb érték, az erő forrása. Ma már nem érzem cikinek a gyerekszobát, ha épp onnan tervezem a következő utat

– meséli átéléssel a fiatal lány.

Bárhova megy, tanulni szeretne. Legtöbbször van is erre lehetősége, beiratkozik workshop-okra, például készített már Vietnámban lámpást, megtanult jónéhány különleges ázsiai ételt főzni, legutóbb pedig selyemsálat készített.

Kambodzsában voltunk egy lótuszfarmon, ahol megtanították, hogy a lótusz zöld részéből hogyan szedjük ki a cérnát és hogyan csinálunk a cérnából selymet. Csináltam is egy sálat magamnak és mindenféle bizsukat, ékszereket. Nagyon érdekes volt, most, nemrég

– folytatja Orsi.

Minden országban megkóstolja a különleges helyi ételeket, volt, ahol lóhúson élt fotó: beküldött

Nőként egyedül utazni – A rejtélyes zaklató

Nőként egyedül utazni nemcsak bátorság, hanem folyamatos készenlét is. Orsi tisztában van vele, hogy a személyes küldetései nem veszélytelenek, mégis vállalja, hogy így megy el minden egyes útjára. Eddig szerencséje volt.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem félelem; az indulás előtti éjszakákon gyakran olyan erős szorongás fog el, hogy szinte egy percet sem tudok aludni. Ennek ellenére nem hagyom, hogy a félelem megbénítson, inkább tudatosan készülök: nőként, egyedül utazva az öltözködésem az elsődleges pajzsom. Mindig figyelek arra, hogy el legyen takarva a lábam, ezért általában hosszúnadrágot hordok és kerülöm a feltűnést

– emlékszik vissza az indulás előtti pillanatokra.

Orsi számára alapvető szabály, hogy soha nem spórol a biztonságon, inkább egy drágább helyen bérel szobát, mint egy olcsó sikátorban.

Mindig, mindig, mindig a központban veszek ki hotelszobát

– hangsúlyozza. De még így sem lehet teljes biztonságban. Azerbajdzsánban, Bakuban Orsi átélte élete legrosszabb élményét. Egy férfi napokon át követte, titokban filmezte és minden üzletnél, ahová bement, megvárta.

Bementem egy boltba, vártam tíz percet, kijöttem és ott állt. Harmadszorra már sírva fakadtam a pániktól. Odamentem a helyi rendőrökhöz, elmondtam, hogy követnek, filmeznek és félek hazamenni a hotelbe. A válaszuk lesújtó volt: 'Nem mehetünk el innen az utcáról. Hozzáért önhöz? Nem. Akkor mit akar?

– meséli a rossz élményét Orsi.

Sosem hagyja ki a helyi nevezetességeket: Kambodzsában, a világ legnagyobb vallási műemlékénél is járt

A kétségbeesett lányt végül egy idegen házaspár vette a szárnyai alá, akik látták sírni: odamentek hozzá és felajánlották, hogy segítenek.

Látták, hogy baj van, mellém álltak és elindultunk a hotel felé. Amikor hátrapillantottunk, a férfi még mindig ott volt a sarkon! Végül ők ordítottak rá, mire elmenekült. Aznap éjjel székkel torlaszoltam el az ajtót, bezártam minden ablakot és egy percet sem aludtam. Másnap sapkát húztam, eltakartam a szőke hajamat, hogy ne ismerjen fel a férfi, ha még mindig követni akart volna. Szerencsére nem láttam többé, de azóta is rossz érzés, ha eszembe jut.

Próbál minden egyes országban az ott elvártaknak megfelelően felöltözni. Nem csupán saját védelmében, de tiszteletből is.

Iránban a Kék Mecset előtt, vállát és lábait eltakarva ment — Iránban a Kék Mecset előtt, vállát és lábát eltakarva fotó: beküldött

Lóhús, jurták és a belső béke

A nehézségek ellenére a világ szépsége mindenért kárpótolja. Kirgizisztánban jurtákban aludt, szaunázott a hegyekben és megtanult lovagolni. Igazán különleges élményekben volt része mindenhol és a kulináris élvezeteknek is hódolt.

Életem eddigi legjobb élménye, amikor egyedül, lóháton mehettem a szabadban. Nem tudom elmondani azt az érzést, amikor a gyönyörű tájban vágtázok egyes egyedül. Az az igazi szabadság, semmihez sem fogható!

– meséli átszellemülten, mintha még mindig ott lenne.

Közép-Ázsiában mindenki lóhúst eszik, velem is megkóstoltatták. Nagy nehezen, de kipróbáltam, aztán annyira ízlett, hogy utána végig azt ettem! Kazahsztánban pedig a pusztaságban sátraztunk, minden este a Tejutat néztük a csillagos ég alatt. Olyan csend volt, amit Európában el sem tudunk képzelni

– számolt be különleges élményeiről a lány.

Orsi szereti a spontán dolgokat, régebben még okostelefonja sem volt, hogy alaposan megtervezze az útjait. Ennek köszönhetően Tádzsikisztánban például betévedt egy pékségbe, ahol a pékek egész felsőtestükkel bemásztak a hatalmas kályhákba. Végignézhette, hogy készül ott a friss, ropogós kenyér. Vietnámban pedig csak elbiciklizett jobbra-balra és végül öt idegen sráccal röplabdázott a naplementében a tengerparton.

A tengerparton ismertem meg őket, csak úgy röplabdáztunk, játszottunk, utána bementünk a vízbe, úsztunk egyet. Ránk sötétedett, mi meg csak beszélgettünk, aztán hazabicikliztünk. Ezeket a pillanatokat nem lehet megtervezni, ezekhez egy különleges életérzés és sok szabadidő kell

– mesélt tovább a lány.

Jurtában is többször aldudt már, a naplemente pedig kötelező programja mindenhol — Jurtában is többször aludt már, a naplemente pedig kötelező programja mindenhol fotó: beküldött

Sikeres, gazdag férfiak irigylik a szabadságát

Utazásai során Orsi több milliárdos üzletemberrel is találkozott. Olyanokkal, akiknek saját, milliárdokat érő cégük és luxusautóik vannak. Mégis elképedve hallgatták az erdélyi magyar lány történeteit.

Három ilyen szuper sikeres férfival is beszéltem az utóbbi hónapokban és mindhárman azt mondták: cserélnének velem. Irigyelték, hogy én mennyire spontán vagyok, hogy nincs rajtam a felelősség mázsás súlya. Én, aki azt sem tudom, hol fogok lakni jövőre, tanítottam nekik valamit a boldogságról. Ők a gyerekeiknek gyűjtenek vagyont, én pedig egyelőre magamnak gyűjtöm az emlékeket, tapasztalok, napról-napra élem az életet.

Szerelem és jövő: keresi társát a nagyvilágban

Bár Orsi élvezi a függetlenséget és azt, hogy egyedül járja a világot, azért a romantika őt is megtalálja, de még nem találkozott az igazival. Üzbegisztánban a pusztaságban ismerkedett meg egy sráccal, Kirgizisztánban egy helyi fiú hívta kávézni, Szicíliában pedig egy német férfi próbálta meggyőzni: váltsa vissza a jegyét és maradjon vele.

Soha nem cseréltem még ki a repülőjegyemet egy pasiért sem. Nehéz ez, mert a legtöbb ilyen kaland csak pár napig tart. Vágyom egy olyan társra, aki hasonlóan nagy utazó, mint én. Aki nem ijed meg egy hátizsákos kalandtól és akivel együtt mehetnénk tovább a világ végére is. Keresem őt, remélem egyszer meg is találom és nem egymás mellett repülnek el a gépeink, hanem akár egy irányba...

– mondta határozottan a lány.

Orsi élete gyökeresen megváltozott. Nem fél többé a bizonytalanságtól, sőt élvezi. Tudja, érzi, hogy neki most ez az útja.

Régebben rettegtem, ha nem volt célom, de most már tudom: minden sikerülni fog. Sikerült Dániában, sikerült a lakásvásárlás, sikerült egyedül átvágnom Ázsián. Akkor mitől féljek?

– zárja gondolatait a bátor utazó. És már tervezi is az 50. úti célját, amit pontosabban egyelőre nem árul el...