„Újra kellett tanulnom beszélni és nyelni” – Gabriellát 36 évesen érte sztrók, maga a csoda, hogy felépült

PUBLIKÁLÁS: 2025. augusztus 05. 03:00

Vannak, akik hisznek a túlvilágban, és vannak, akik nem. Egyvalami azonban biztos, a halál közvetlen élménye mély nyomot hagy abban, aki megtapasztalja azt. A sztrókot átélt Sarkadi Gabriella a Strokeinfó Alapítvány alapítójaként és vezetőjeként dolgozik azon, hogy mások ne járjanak úgy, mint ő.

Sarkadi Gabriella, a Strokeinfo Alapítvány alapítója olyan élményről számolt be, amely túlmutat az orvosi statisztikák rideg számain, és mélyen emberi történetté válik. 2005-ben Gabriella még egy budapesti alapítványi gimnázium gazdasági vezetőjeként dolgozott. Mozgalmas, és sajnos stresszes élete volt, ahogy ma visszatekint, ez is közrejátszhatott abban, ami ezután következett. Valójában a sztrók változtatta meg Gabriella életét.

Sztrók utáni életküldetés

A sztrók nem csupán fizikai korlátokat szabott neki, hanem az élet alapvető tevékenységeit is újra kellett tanulnia.

36 évesen, kaptam egy sztrókot. A jobb oldalam lebénult. Ez érintette az egyensúlyomat, a koordinációmat és a motoros készségeimet. Újra kellett tanulnom járni, beszélni és nyelni is.

– meséli Gabriella arról a homályos emlékről, amikor 10 napon keresztül kómában volt.

2006-ban sújtott le rá a sztrók, egy olyan típusú agyvérzést szenvedett el, amelybe tízből kilenc ember belehal. A maradék egy közül is csupán minden tízezredik beteg képes olyan szintű felépülésre, mint ő. Gabriellának négyórás életmentő műtétre volt szüksége, amit tíz nap kóma követett, ezalatt az élet és halál mezsgyéjén lebegett.

A halálközeli állapot nem vesz el, csak ad. Új életet és változást hozott az én életembe. Álom és valóság között lebegtem a kómám idején. Közelebb kerültem a spiritualitáshoz.

- meséli Gabriella, aki érzi, nem véletlenül került ilyen állapotba. Visszatekintve felismerte, hogy addigi élete nem volt boldog, valódi örömök nélkülinek látja utólag. A rehabilitáció hosszú évekig tartott, de Gabriella nem adta fel. Kitartásának, szorgalmának és belső erejének köszönhetően ma már ismét aktív életet él.

Már egyáltalán nem lehet rajtam látni, hogy sztrókot kaptam, és ez igen ritka. A jobb oldalam bénult le, tehát a bal agyféltekém sérült. Még szerencse, hogy balkezes vagyok! Bár halkan megjegyzem, nem sokan ismerik el, de azok akik sztrókot kaptak, azoknak a személyisége enyhén változik. Ezért történtek változások. Amikor kezdett kitisztulni az elmém, átfordultam egy hihetetlen optimizmusba. Most már tudom, hogy minden döntés kérdése.

- teszi hozzá.

A sztrók előtti napokban többféle fájdalom gyötörte, főként a nyakában és ízületeiben érzett szúró érzéseket. Egy csontkovácsnál tett látogatása után érezte, hogy valami nincs rendben, bár azt nem meri állítani, hogy a csontkovács miatt jöhetett a sztrók.

Nem igazán tudtam, hogy mi az a sztrók. Azt hittem, csak az idősebbekkel történik ilyen. Saját tapasztalatom azonban rávilágított arra, hogy ez koránt sincs így, és nem én vagyok az egyetlen.

- mesélte.

Ezért 2010-ben elhatározta, hogy létrehoz egy szervezetet, amely a sztrók túlélők rehabilitációját támogatja. Így született meg 2011-ben a Strokeinfó Alapítvány, amely mára országos szinten ismertté vált. Az alapítvány célja kettős; egyrészt segíti a túlélők visszailleszkedését, másrészt felvilágosító munkát végez a megelőzésről.

Szeretném, ha az emberek észrevennék, hogy a sztrók ma már bárkivel megtörténhet.

– hangsúlyozza Gabriella.

Az alapítvány különböző rendezvényeken, iskolákban, munkahelyeken és közösségi fórumokon is beszél a sztrók előjeleiről, kockázatairól és arról, hogyan lehet időben felismerni a jeleket.

Szeretem a munkát, amit végzek, és jóérzéssel tölt el a tudat, hogy ha csak egy embert is sikerül ‘megmenteni’, már megérte!

- zárja gondolatait.

Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videóban!