„Számtalanszor megalázták, nyomoréknak nevezték” – Evelina nem hagyta, hogy lánya elkeseredjen

PUBLIKÁLÁS: 2025. július 07. 07:30

„Ők igazán különleges kisemberek, teljes értékű személyiségek, akik megérdemlik, hogy emberszámba vegyék őket” – vallja Evelina, aki saját élményein keresztül mesél arról, milyen érzés volt, amikor lányát nyomoréknak nevezték. Evelinát és Szintiát egészen elképesztő hozzáállás jellemzi, amely a legnehezebb helyzetekben is hatalmas pozitív erőt képes adni.

Egy különleges gyermek nevelése sosem könnyű feladat, de a szülői szeretet, kitartás és pozitív hozzáállás csodákra képes. Biró Evelina saját tapasztalataiból meséli el, milyen volt lelket önteni mozgáskorlátozott kislányába, Szintiába, akit a világ túl korán tanított meg a kirekesztésre.

Pozitív énkép kialakítása

Evelina terhessége rendben zajlott, kislánya, Szintia egészségesen jött a világra, ám pár órás korában érthetetlen módon leállt a szíve. Evelina ma már tudja, abban a pillanatban az egész élete megváltozott. Kitartással és elképesztő energiával, pozitivitással neveli fél fejjel magasabb, 19 éves mozgáskorlátozott és értelmileg is sérült lányát.

Olyan sokszor csúfolták, nyomoréknak hívták, hogy egy idő után már csak a földet nézte. Lehajtott fejjel járt, szégyellte magát. Kicsi volt még, de már akkor is érezte, milyen nehéz az emberek rosszindulatával szembenézni.

– meséli Evelina azokról az évekről, amikor mindezzel együtt kellett megküzdeniük.

Sokáig tartott, mire Szintia elfogadta, az értékét nem a kerekesszék határozza meg, hanem az, ahogyan az élethez áll. Két év kellett hozzá, hogy ez a szemléletváltás megtörténjen.

Amikor láttam, hogy újra lehajtja a fejét, mindig odamentem, megfogtam a vállát, és azt mondtam: Nézz rám! Te vagy a legszebb, a legcsodálatosabb! Minden nap együtt álltunk a tükör elé, és gyakoroltuk az önbizalmat. Megmutattam neki, hogy különleges, értékes ember. És együtt tanultuk meg, a belső erő az, ami igazán számít, az, hogy minden nap újra és újra fel tud állni, ha kell, lélekben.

-teszi hozzá Evelina.

Ma már teljesen más Szintia, érzékeny lélek ugyan, de megszületett benne az önbizalom.

Érdeklődik, mindent tudni akar, szeretne koncertre menni, és megjelent az életében a szerelem is. Ez már egy új korszak. A legfontosabb, hogy teljes bizalom van közöttünk. Nemcsak az édesanyja vagyok, hanem a barátnője is. Együtt nevetünk, sírunk, ha kell, ordítunk. És ami a legfontosabb, teljes életet élünk!

– mondja az anyuka.

Szerinte a nyitottság, az őszinteség és a szeretet minden helyzeten átsegíti őket. Nem fél bohóckodni kislányával az utcán sem, hiszen ezek a közös, vidám pillanatok adják az élet igazi szépségét.

Van egy kis kertünk, minden évben ültetek paprikát, uborkát. Ez a mi kis világunk. Olyanok vagyunk, mint az öregek, leülünk, fagyizunk, beszélgetünk. Ezek a pillanatok nagyon sokat jelentenek.

-teszi hozzá Evelina.

Evelina legnagyobb álma az, hogy egyszer a lánya önálló életet élhessen.

Minden este imádkozik Szinti. Azt kéri Istentől, hogy indítsa el a lábát, és hogy szólaljon meg a szája. Én pedig igyekszem két lábbal a földön maradni, reálisan látni a helyzetünket, úgy segíteni neki, ahogy csak tudok. Fontos, hogy ne tegyünk túl magasra mércét, mert az csak csalódást okozna.

– mondja őszintén.

Ez az én történetem, de tudom, hogy nem vagyok egyedül. Sok szülő jár hasonló cipőben. A legfontosabb a szeretet, a türelem és a bizalom. És az, hogy elhiggyük, ezek a gyerekek tényleg elképesztő kis karakterek!

– zárja Evelina mosollyal a hangjában.

Érdekel hogyan legyél igazán pozitív? Nézd meg az alábbi videót!