„Ha bé talál szakadni a föld, elvisz mindent” — így él most a parajdi sóbánya egykori bányásza a veszélyzóna szélén

PUBLIKÁLÁS: 2025. június 06. 18:18

Egyedül él Parajdon a Fő utcában a 98 éves Fülöp József, pár házzal a kitelepített rész alatt. A parajdi sóbánya neki a második otthona volt, 28 évet dolgozott bányászként. Bőröndje összepakolva áll az ajtó mellett: bármelyik percben indulnia kell, ha a bánya végleg beszakad. Megható történet egy élet munkájáról, családról, félelmekről és reményekről.

A parajdi sóbányában 28 évet dolgozott Fülöp Józsi bácsi, amikor még nem modern gépekkel, hanem csákánnyal fejtették a sót. Most újra a bányát lesi nap mint nap, de már nem munkába menne, hanem menekülne, ha kell.

A kitelepítési vonalat pár házzal fentebb húzták meg, az ő háza még nem esik bele. De felkészült: bőröndje összepakolva áll az ajtó mellett.

Baj esetén csak egy táskát lehet vinni Fotó: Szabolcs László

Ha bé talál szakadni a föld, kinyomja a vizet. Rengeteget. Annyit dolgoztak, s mégis szakad bé a föld. Úgyhogy föl vagyunk készülve, hogy bármelyik percbe', éjjel-nappal megtörténhet. Akkor nekünk innen távozni kell, mert itt jön, ha bészakad, akkor elvisz mindent. Rengeteg víz van a bányában, meg van telve komplett az egész

- magyarázza a bácsi.

Józsi bácsi szerettei fényképéből merít erőt Fotó: Szabolcs László

Józsi bácsi a családi fényképalbumot mutatja. Feleségével 54 évet éltek együtt. Ő már meghalt. A gyerekek, unokák, dédunokák közül van, aki Parajdon lakik, de a másik városrészben, ahová neki már nehéz átmennie.

Én csak a közeli kisboltig megyek el. Van ételkiszállító, szerencsére, mert főzni már nem tudnék. Unokám néha jön, hoz ezt-azt, segít

— meséli.

Eltört a mécses, ahogy Józsi bácsi a bányáról beszélt Fotó: Szabolcs László

Igazi bányászcsalád az övék. Az egyik unoka is bányász, most azonban elvesztette a munkahelyét.

Aggódom értük. Régen nem volt olyan, hogy bányász ne kapjon munkát Parajdon. Most nincs hova menni bányászként

— sóhajt.

A parajdi sóbánya régen más volt

Fülöp József 28 évig járt le a bányába nap mint nap.

Régebben csákánnyal fejtettük a sót. Ki volt adva: hét csillét egy embernek meg kell rakni naponta. Az sok volt, azt elé kellett nyomni 100 métert a felvonóig, az hozta fel a bányából a sót. Itt mozdony volt, itt vasút volt. Vasúton hozták fel a malomba. Azóta azt is modernizálták, annak már híre-hamva sincs

— meséli a régi időkről.

A látási viszonyok sem voltak a maiakhoz hasonlóak.

Lent a bányában nem olyanok a látási viszonyok. Ha van lámpa, akkor se láttunk jól. Ne úgy képzeljék, mint a látogatóknak való központot, oda bevezették az áramot, rendes világítás lett.

28 évig dolgozott a parajdi sóbányában Józsi bácsi Fotó: Szabolcs László

Most azonban az egész bánya veszélyben van. A víz szintje egyre emelkedik.

Most már annyira bement, hogy az egész mindenség megtelt. Félnek, hogy kimarja alulról a sót, bészakad a hegy. Hatezer köbméter víz van a bányában, bémérték tegnap. Azt, ha ki találja nyomni, itt minden elmegy

— mondja.

Volt már korábban is vízbetörés a bányában, de akkor még ki tudták szívatni. Most más a helyzet.

A víz feljött egészen ide a bejáratig, fel van telve. Nagyon kár érte. A látogatóknak minden olyan modernül meg volt csinálva, játszótér, étterem is volt. Régen nem volt ilyen, csak templom meg kis könyvtár lent.

Régen is volt vízbetörés, de akkor ki tudták szívatni, mesélte az idős bányász Fotó: Szabolcs László

Megtudtuk: a víz kiszivattyúzása is kényes kérdés.

Nem merik kiszívatni sem a vizet. Hoztak hatalmas nagy pumpát valahonnan, de a víz tartsa is. Ha kiszívják, nem lesz ennyire se stabil, leszakad

— magyarázza Józsi bácsi.

Most várják Kínából azt a gépet, ami megszűrné a vizet: ki kell venni belőle a sót, mert nagyon sós. De ha nagy eső jön, mint legutóbb, ismét emelkedik a vízszint.

Ha megint nagy idő lesz, mint tegnap... hatalmas nagy eső volt, a helyiek gyomra összerándul. Én úgy gondolom, hogy hónapokba telik, míg kiszívatják ezt a vizet. És ott rengeteg iszap is lesz most. Legalább 70-80 kocsinyi nagy követ beletettek a nagy szakadékba, éjjel-nappal hordták a földet.

Remény és félelem

Józsi bácsi ma is bízik benne, hogy nem omlik be a bánya.

Mi várjuk a jövőt bizakodva. Hogy mi következik be, nem tudjuk

- mondja. Egy dolgot azonban biztosan tud:

Én már magamat nem sajnálom, sajnálom az unokákat, s a pici dédunokát.

A család élete mindig a bánya mellett zajlott.

Egy életet leéltünk itt, a bánya mellett, és nem gondoltam soha, hogy ilyet megérek. Dolgoztunk sokat. A feleségem a sós fürdőben dolgozott, 15 évet. Az jó víz volt, valódi, 2600 méter mélységből jött fel, valódi gyógyvíz. Fel volt vezetve vascsövekkel, itt melegítették, kádas fürdők voltak, medence is. Messziről is jöttek, főleg a szász emberek. Úgy indult itt a turizmus.

Most a bőrönd ott áll az ajtó mellett, ha menni kell, hát megy. De addig is minden reggel kinéz az ablakon: áll-e még a hegy?