„Nem kell sajnálni engem, a szeretteim velem vannak" - Búcsú Fazekas Lászlótól

"Na szevasz, mivan?!" - mindig így köszönt a telefonba, amikor felvette. Már beteg volt, az izomsorvadás kerekes székhez kötötte, de a hangján ezt nem érezted. Olyan volt ez a "na szevasz, mivan" mint, aki még mindig agilis, kíváncsi, maradtak céljai, bízik, érdekli, hogy mit hoz a jövő. 2020-ban diagnosztizáltak nála amiotrófiás laterálszklerózist (ALS), egy gyógyíthatatlan, az idegrendszert megtámadó betegséget, amely fokozatosan bénítja le az izmokat. Egy életrajzi könyv miatt heteken át rendszeresen beszéltünk, és egyszer sem éreztem rajta, hogy türelmetlen lenne, unná, a pokolba kívánná az egészet. Súlyos állapota ellenére Fazekas László szellemileg friss maradt, karrierje valamennyi kulcspillanatát felidézte. Persze tehette, bőven volt miből válogatni.

Például a kezdetekből. Az Újpest-szurkolók talán a szívükhöz kapnak, de először a Fradinál próbálkozott. A háromszoros olimpiai bajnok Kárpáti György egy utcában lakott Fazekasékkal, és rendszeresen látta futballozni a grundon kis Lacikát. Ő tanácsolta, hogy menjenek el a Ferencvároshoz egy toborzóra. Mire oda értek, a létszám betelt, így Lacika sírva távozott. 11 évesen az egyik haverja elhívta az Újpesthez, ott már nem tanácsolták el, 1959 őszén versenyszerűen a klub igazolt játékosa lett.

Négy év múlva írt róla először a Népsport, mert a Budapesti ifjúsági csapatok tornáján a jók közé sorolták. Újabb két év, és már az NB I-es tudósításban szerepelt a neve: 1965. novemberében 18 évesen és 23 naposan bemutatkozott az Újpest felnőtt csapatában, gólt szerzett a Dorog ellen. Azt mondta, arra a gólra örökre emlékezni fog. 

Szinte hihetetlen, de két évvel később, 1967-ben a Népsport már az ország legjobb jobbszélsőjének választotta, és attól kezdve nem volt megállás, összeállt az Újpest történetének leghatékonyabb csatársora, a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó ötösfogat. 1968-ban olimpiai bajnoki címet ünnepelt Mexikóban.

Sokat köszönhet az édesapjának, aki rendszeresen edzett vele. Azt mondta, olyan volt a faterja, mint Szoboszlai Dominik édesapja, magas elvárásokat helyezett elé. Amikor Fazekast 1970-ben az év labdarúgójának választották, ő került a Labdarúgás újság címlapjára. Az Újpest azonban pár hét múlva vereséget szenvedett Salgótarjánban, és Laci arra ért haza, hogy az apja összetépte az újságot.

Nem volt sérülékeny, 1971 januárjában viszont szinte újra született. 

 Az újpesti játékos reflexből átugrott a másik ülésre, így csak a bal kezét törte el. Egy évvel később rossz helyen parkolt a belvárosban, és miközben a rendőrrel tárgyalt, meglátott egy szép nőt. Nagy hatással volt rá, mert fél évvel később megkérte a kezét, és 53 évet éltek együtt...

A magyar válogatottban 1968-ban mutatkozott be, és az első válogatottságához egy remek sztori köthető. Az édesapja vitte Lacit az edzőtáborba.

 - mesélte a sztorit Fazekas.

Fazekas 1966-tól 1980-ig minden évben szerzett érmet az NB I-ben, kilenc elsőség, négy második hely, két harmadik pozíció. Három gólkirályi cím. A Fradinak 1976-ban öt gólt rúgott a 8-3-ra megnyert meccsen. Az volt az NB I-es csúcsmeccse.

Karrierje bánata, hogy a világbajnoki szereplései nem sikerültek. 1970-ben és 1974-ben fájdalmas kudarcok miatt nem jutottak ki a vb-re. 1978-ban Fazekas feleségét Londonban áruházi lopással vádolták, és Lacit annyira megrázták a történtek, hogy az argentin vb előtt lemondott a csapatkapitányi karszalagról. 1982-ben pedig Belgium ellen Jean-Marie Pfaff kapus elütötte őt, amikor egyedül tört kapura. A meccs 1-1-re zárult, és megint kiestünk, pedig Fazekas leginkább a belgák ellen készült, hiszen jól ismerte őket.

1980-ban a belga Antwerpenhez szerződött, ahol olyan teljesítményt nyújtott, hogy azóta a klub történetének legjobb légiósának választották. Miután visszavonult Belgiumban edzősködött, majd a kilencvenes évek közepén a magyar válogatottnál Mészöly Kálmán mellett dolgozott. Sokszor felmerült, hogy ő lesz az Újpest vezetőedzője, de végül ez soha nem adatott meg neki. A válogatott kudarcai mellett bevallottan ez volt élete másik nagy fájdalma. A kétezres évektől Belgiumban és Spanyolországban élt, gyakorlatilag eltűnt a futballtérképről. Születésnapokra látogatott csak haza, majd 2020-ban jelentette be a betegségét, amit végig nagy türelemmel viselt:

Fazekas László sokáig reménykedett a gyógyulásban

"Rengeteget köszönhetek Juditnak, a körülményekhez képest miatta élvezhetem a hétköznapokat. Reggelente felöltöztet, megfürdet, és egész nap mellettem van. Egy idő után kerekesszékbe kényszerültem, a feleségem segítsége nélkül nem tudtam talpra állni. Egy ideig medencében is tornáztam, az izomsorvadás nem gátolt a lubickolásban. Heti kétszer kezeléseket kaptam, és sokáig reménykedtem, hogy életem hátralévő napjait nem székben kell leélnem. Lelkileg nagyon nehéz volt megélni a kiszolgáltatottságot egy olyan embernek, aki végig futotta a karrierjét. Viszont nem panaszkodhatok, mert nincsenek fájdalmaim. A hangulatomat nem befolyásolja a betegség, nem kell sajnálni engem, hiszen a szeretteim, a barátaim velem vannak. És, ami nagyon fontos: rájöttem, hogy a kerekesszékből is szép a világ!" - mondta 

Fazekas László abban a korban kezdett futballozni, amikor a csapatok öt csatárral játszottak, és akkor fejezte be, amikor egyedüli támadóként jelölték a kezdőcsapatba. 

és neki nem számított, milyen taktikát rajzolt fel az edző a táblára. Végig hatékony maradt, pedig sorra tűntek el mellőle a csatárok. Az ötösfogat tagjaként lett az év játékosa. Négy, illetve három támadóval álltak fel, amikor a gólkirályi címeket szerezte. Antwerpenben úgy lett a klub történetének legjobb légiósa, hogy két csatárral támadtak. Végül pedig azt is megélte, hogy ő maga alkotta az egyszemélyes "csatársort". A hadrendek változhattak, de egy valami állandó maradt: a futballt mindig gólra játszották, és ő két évtizeden keresztül eredményesnek bizonyult az Újpesti Dózsától a magyar válogatotton át Belgiumig. Csoda, hogy ma, Fazekas László halála után mindenhol legendaként búcsúznak tőle?