Korábbi beszélgetéseink soránProf. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája számos alkalommal érintette a különböző szemészeti betegségek örökletességét.

Általában a betegségek örökletessége sok gén együttes öröklődésének következménye, így a súlyosság, a betegség megjelenésének ideje és az egyéb jellemzők is változatosan jelennek meg az egyes nemzedékekben. Azonban vannak olyan szemészeti betegségek, melyek öröklődése nagymértékű, így nagyon gyakran a szülőkéhez hasonlóan jelennek meg az utód generációban. Ezen betegségek közül néhány gyakori! Bár betegséget nem okoznak gyermek- illetve fiatal serdülőkorban, de már ekkor előre látható, hogy súlyos problémához vezetnek majd néhány évtizeddel később. Az ilyen állapotok esetében a korai észlelés és ennek alapján az idejében történő hatékony beavatkozás a látás teljes megőrzését eredményezheti. Éppen ezért fontos tudni a leggyakoribb ilyen jellegű szembetegségekről.

Elsődleges zárt csarnokzugú glaukóma kis szemeken

Azon szemeken, melyeknek az úgynevezett elülső szegmentuma (azaz a szemlencse és az átlátszó szaruhártya közötti terület) kórosan kicsi, az életkor előrehaladtával, (amikor a szemlencse egyre vastagabbá válik), szinte elkerülhetetlenül kialakul a csarnokzug elzáródása, és ebből eredően a zárt csarnokzugúglaukóma(zöldhályog). Ez vagy a hevenyen, nagy tünetekkel, vagy krónikusan, tünetszegényen jelentkezik. A csarnokvíz elvezetésének lehetetlenné válása miatt nagyon magasszemnyomásalakul ki, ami látóideg idegrostjainak, valamint a hozzájuk tartozó idegsejteknek az elvesztését (pusztulását) okozza, azaz kialakul a zárt csarnokzugú glaukóma. Ez a betegség nálunk sem ritka, az ázsiai népességben pedig a zöldhályogos látásvesztés, a teljes vakság egyik leggyakoribb oka. Mivel teljes mértékben megelőzhető egy megfelelő időben elvégzett ambulánslézereskezeléssel, fontos tudni, hogy milyen szem-alkat alapján célszerű szemészeti panasz nélkül is a csarnokzug elzáródásának kockázatára vonatkozó szemorvosi vizsgálatot kezdeményezni.

Mint említettem - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája - a kicsi elülső szegmentum okozza a problémát. Ahogy öregszünk, valamennyiünknek vastagodik a szemlencséje, ez nem kóros. Viszont ez a folyamat a szűk viszonyok között ahhoz vezet, hogy a szemen belüli folyadék, az úgynevezett csarnokvíz áramlását a szemlencse, mint egy dugó, megakasztja. Normális esetben a csarnokvíz a szivárványhártya (írisz) mögött termelődik, a pupilla területén keresztül jut előre a szivárványhártya és az átlátszó szaruhártya közé, azaz az elülső szemcsarnokba, majd annak a széli részén átjut a szemgolyó falán, és elhagyja a szemet. Ez az áramlás akad meg akkor, amikor a helyszűke miatt a pupilla területét a nagy szemlencse eltorlaszolja, általában 40 -70 éves kor között. Hogy mikor alakul ki a probléma, az a szem elülső szegmentjének szűkösségére, mennyiségi viszonyaira vezethető vissza: ha nagyon kevés a hely, akkor nagyon fiatalon, ha csak kissé kevesebb a hely, akkor az élet során később alakul ki az elzáródás. Fontos, hogy a kicsi elülső szegmentum az esetek jelentős részében már gyermekkorban is észlelhető.

Azok a gyermekek, akik 2 - 6 éves koruk körül vastagabb, plusz dioptriás szemüveget viselnek, esetleg úgynevezett akkomodatív kancsalság miatt az egyik szem takarításával kapnak kezelést a látás megőrzése érdekében, egyértelműen a normálisnál jelentősen kisebb szemgolyóval bírnak, hiszen a pluszos szemüveg-igény és az akkomodatív kancsalság kialakulásának feltétele, hogy a szem elülső része jelentősen kisebb legyen, mint a szokásos normális. Az ő esetükben tehát már gyermekkorban látni lehet, hogy 4-6 évtizeddel később jelentős kockázatnak lesznek kitéve a csarnokzug elzáródása tekintetében. Vannak olyan személyek, akiken a kisebb elülső szegmentum nem jár együtt ilyen gyermekkori kezelési igénnyel: az ő esetükben a kockázat észlelése csupán rutin szemészeti vizsgálatok kapcsán lehetséges.

Mit tegyen a szülő?

Foto:123rf.com

A gyakorlat szempontjából fontos tehát, hogy ha valakinek a gyermeke kisgyermekkorban plusz dioptriás szemüveget visel, esetleg kancsal, illetve átmenetileg takarva van valamelyik szeme a látás feljavítása céljából, tájékoztassa a későbbiekben a már fiatal felnőtté vált gyermeket arról, hogy a csarnokzug elzáródása tekintetében jelentős kockázata lehet. Ezért még fiatalon, amikor a szemlencse mérete problémát még nem okoz, érdemes célzott, jó minőségű szemészeti vizsgálaton részt venni, hogy a kockázat mértékét meg lehessen állapítani. Ha a kockázat fennáll, akkor fiatal korban szinte soha nem igényel teendőt. Azonban néhány évente és harmincöt éves kortól akár évente is ellenőrzést igényelhet. Ha a szemlencse térfogat növekedése már látható, akkor megelőző jelleggel egy egyszerű, ambulánslézereskezeléssel a szivárványhártya pontszerű átlyukasztása révén a csarnokzug elzáródása és az abból eredő zártcsarnokzugú glaukóma kialakulása megelőzhető. A pontszerű nyíláson keresztül ugyanis a csarnokvíz áramlása akkor is biztosított, ha a pupilla területét a szemlencse elzárná. Mivel a nyílás soha nem záródik el, egy életre megoldottnak tekinthető a csarnokzug elzáródásának kérdése. Fontos kiemelni, hogy ha valaki nem tudja, hogy a zárt csarnokzugú glaukómára nézve nagy a kockázata, nem fog megelőző vizsgálaton és kezelésen átesni. Csak akkor fog szemorvoshoz fordulni, amikor a glaukómás látásromlás már kialakult.

látás, szem, gyerek, laptop, internet — Foto:123rf.com

Rövidlátás: már a tizenéves kor elején célszerű felfigyelni rá

A rövidlátás (miópia) típusosan abban a tizenéves életkori szakaszban jelenik meg, amikor a gyermekek testmagassága is gyorsan növekszik. A rövidlátás a szemgolyó tengelyének kóros meghosszabbodásán alapul. Kialakulását és fokozódását elősegíti a tartós közeli olvasás és a monitor illetve mobiltelefon használat, és ellene dolgozik a tartós szabadtéri tevékenység. A rövidlátás nem “fekete-fehér” kérdés, hiszen a rövidlátás mértéke (a dioptria erőssége) nagyon jelentősen befolyásolja a hozzá társuló kockázatokat és szövődményeket. Mint említettem, általában fiatal tizenéves korban megjelenik a mínuszos szemüveg viselésének igénye, majd ez korai felnőttkorig fokozatosan növekszik és eléri a közepes vagy akár nagyfokú, azaz 6 dioptriánál nagyobb mértékű rövidlátás értékét. Mindez már a korai tizenéves korban észlelhető a szülők számára.

Miért jelentős ez?

Elsősorban azért, mert számolni lehet a rövidlátás késői tizenéves, korai felnőttkori életszakaszban való növekedésével. A rövidlátás növekedése azt jelenti, hogy a szemgolyó tovább nyúlik. Ezáltal az ideghártya (retina) feszülés alá kerül, elvékonyodik, trauma, akár kisebb trauma, rázkódás hatására is berepedhet, ami retinaleváláshoz is vezethet.

További kockázat a későbbi életkorban az éleslátás helyén fellépő, a rövidlátáshoz kapcsolódó nedves típusú makula degeneráció, valamint az erős társulás (asszociáció) a nyitott csarnokzugú zöldhályoggal. Mivel a sérülésekből, mikrosérülésekből eredő retinaszakadás lehetősége már korai tizenéves korban ismert (hiszen a rövidlátás már fellépett és várhatóan fokozódik), célszerű a pályaválasztásnál, az életmódnál és a választott sportágaknál ezt figyelembe venni. Az alapvető cél kettős: egyrészt, hogy az elkerülhető ideghártya károsodások minél kevésbé alakuljanak ki (ezt megfelelő szakma- és életmódválasztással a korai tizenéves korban lehet jó irányban befolyásolni), másrészt, hogy a rendszeres és jó minőségű szemorvosi ellenőrzéssel az esetlegesen kialakuló nyitott csarnokzugú glaukómát még korai állapotban észlelni és megfelelően kezelésbe venni lehessen. Azt is fontos tudni, hogy a szaruhártya lézeres alakformálása, ami a szükséges szemüveg dioptriáját jelentősen csökkenti, nem befolyásolja a rövidlátás szövődményeit - mondja Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája.

Ezeket a felnőttkori szembetegségeket már gyermekkorban előre lehet látni