Vállfájdalom: ezért nehéz megtalálni az okát

Bár a derékbántalmak után a vállfájdalom a második leggyakrabban előforduló probléma, mégis vannak olyan esetek, amikor nagyon nehéz kideríteni, hogy mi okozza a panaszokat – sokszor még az MRI-felvételek segítségével sem sikerül felállítani a pontos diagnózist.

Az alábbiakban a Sherlock Rehab szakértői elmagyarázzák, hogy miért olyan bonyolult a vállfájdalmat diagnosztizálni.

Bonyolult felépítés

A váll egy rendkívül összetett testrész, amely három csontból épül fel: ezek a lapocka, a felkarcsont és a kulcscsont. Ezen a területen két ízület található, az egyik a felkarcsontnál, a másik pedig a kulcscsont és a lapocka vállcsúcsának találkozásánál. Számos izom öleli körbe, amelyek a mozgást és a stabilitást biztosítják. Ezek közül a legfontosabbak a rotátorköpeny izmai, a bicepsz hosszú feje és a deltaizomzat. A rögzítést különböző szalagok és a labrum – porcgyűrű – segíti, a súrlódás ellen pedig a bursák – nyáktömlők – védenek.

Számos felmérés igazolja, hogy csak aképi diagnosztikából nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni. Az egyik kutatás (Barreto és mti, 2019) során például 123 olyan egyént vizsgáltak, akik csak az egyik vállukra panaszkodtak. A szakemberek azonban mindkét vállról készítettek MRI-felvételt, majd összehasonlították az eredményeket, amelyekugyanolyan gyakorisággal mutattak ki kóros eltéréseket a problémás és a nem problémás váll esetében. Ennek alapján a legtöbb páciensnél mindkét vállnak ugyanúgy kellett volna fájni, de ez nem így volt.

Nem mindig jár panasszal

Egy másik kutatás (Arnet és mti, 2021) során 51 olyan beteget vizsgáltak, akik gerincvelő sérülés miatt kerekesszékbe kényszerültek, ezért a válluk fokozottabb igénybevételnek volt kitéve. Figyelembe véve a vizsgált alanyok korát és a sérüléstől eltelt időt, nem volt meghatározó különbség a fájdalommal rendelkező, illetve a fájdalommal nem rendelkező csoportok között. Vagyispanasztól függetlenül a váll strukturális állapota egészen hasonló volt, az MRI-eredmények nem mutattak szoros összefüggést a fájdalommal.

Amiről nem tudunk, nem fáj?

Bár a rotátorköpeny sérülésének esélye az életkor előrehaladtával jelentősen nő, egy 2013-as tanulmány (Minagawa és mti) szerint ez nem befolyásolja a vállpanaszok megjelenését. A felmérés során egy kisebb település lakói – 664 fő, akiknek átlagéletkora 69,5 év volt – egészségügyi szűrésen vettek részt. A szakemberek 147 főnél állapítottak meg teljes szalagszakadást, de közülük csak 51-nek (34,7%) volt vállpanasza. Érdekesség, hogyaz életkorral párhuzamosan nem csak a sérülések száma emelkedett, hanem a panaszmentes elváltozások aránya is.

Ilyenkor hasznos a képi diagnosztika

Krónikus vállfájdalmak esetében az első lépés a kórtörténet felvétele, ebből kiderül, hogy volt-e valamilyen kiváltó oka a panasznak. Ezután jöhet a fájdalom pontos helyének a meghatározása. Amennyiben ezek nem elegendőek a terápiás kezelés felállításához, esetleg műtéti vagy medikális beavatkozás lenne indokolt, akkor szükség lehet valamilyen képi diagnosztikára. Egyébként a RTG és az MRI is inkább informatív jellegűek, egy-egy komolyabb probléma kizárására alkalmasak, semmint diagnosztizálásra.

„Mitől szenved a váll?"

A manuálterápia során a szakemberek holisztikus módszerrel közelítenek a problémához, azaz az egész testre koncentrálnak és keresik a panasz valós okát. Fizikális tesztekkel és manuális vizsgálatokkal ellenőrzik azokat a területeket, amelyek lehetséges gyújtópontok lehetnek az adott panasz kialakulásában. Ez alapján felállítanak egy hipotézist – „Mitől szenved a váll?" –, amelynek segítségével nemcsak az adott területet kezelik, hanem a kiváltó okot is igyekeznek orvosolni. Ha azt az egyénre szabott terápia indokolja, akkor a manuális technikák mellett gyógytornát és kineziológiai tapaszokat is alkalmaznak. A tapasztalatok szerint akkor szükséges MRI-felvétel, ha elakad a terápia, vagy a szakértők olyan elváltozásra gyanakszanak, ami már csak műtéti úton gyógyítható.

Forrás:sherlockrehab.hu