Stroke után a páciens hirtelen szembesül a képességei hanyatlásával, elvesztésével, míg a progresszív lefolyású demencia esetén, a kép fokozatosan bontakozik ki.
Mindkét helyzetnek megvan a maga nehézsége, megpróbáltatást jelent a betegnek és a családjának egyaránt, de a jó hír, hogy van lehetőség az elvesztett képességek fejlesztésére, helyettesítésére, illetve a demenciával járó folyamatok lassítására. Ezekről a lehetőségekről beszélt Vincze Judit, a Neurológiai Központ neuropszichológusa.
A stroke utáni tünetek attól függően alakulnak ki, hogy melyik agyterületet érintette a központi idegrendszerben kialakuló vérzés vagy érelzáródás. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a féloldali bénulás, az izomerő jelentős csökkenése, a beszédzavar, a mozgáskoordinációs zavarok, az érzészavarok, látásproblémák (ezen belül főként látótérkiesések), de érintheti a stroke az észlelési- és érzékelési képességet, a gondolkodást, a hangulati, érzelmi életet, és az alkalmazkodást is.
Minden sérült képesség fejleszthető valamilyen szinten, a beszédfejlesztés például klasszikusan logopédus feladata, a mozgás, járás fejlesztése a gyógytornászé. A több szakemberből álló rehabilitációs team-ben a neuropszichológus a kognitív képességek fejlesztésével és a pszichés problémák kezelésével foglalkozik.
- Gyakoriak a kognitív sérülések, a figyelem, a koncentráció, az emlékezet, a percepció, ezen belül is a téri-vizuális észlelés bizonyos tipikus deficitjei. Utóbbiak közül legjellegzetesebb a neglekt, ami nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a páciens a látótér bal oldalát figyelmen kívül hagyja. Jellemzően jobb féltekei sérülés esetén jelentkezhet az említett zavar. A neglektesek nem vezethetnek, hiszen már csak egy zebrán való átkelés is veszélyes lehet számukra. Éppen ezért lehet szükséges egy neuropszichológus véleménye arról, hogy a stroke-on átesett beteg vezethet-e például a jövőben – ismerteti Vincze Judit.
A stroke következményeinek pszichés oldalát tekintve kiemelendő, hogy gyakran a képességstruktúra olyan szinten változik meg, hogy a korábbi életvitel részben vagy teljes egészében lehetetlenné válik. Ennek feldolgozása nehéz folyamat, esetleges elakadásokkal. Amennyiben reménytelenség, céltalanság, bizonytalanság, üresség érzés veszt erőt az érintett személyen, érdemes neuropszichológus segítségét kérni a veszteségek feldolgozásához, az aktuális képességek megismeréséhez, új életcélok találásához.
Szerzett agysérüléseknél, tehát például stroke után, annál eredményesebb lehet a kezelés, minél előbb kezdődik meg a terápia, legfeljebb fél-egy évvel a sérülés után. A sérült agyterület ugyanis némileg „újjá tudja építeni” magát, illetve a környező agyterületek „át tudják venni” a funkcióit – ez a csodálatos lehetőség pedig az agy plaszticitásának köszönhető.
- Amikor bezárul ez a bizonyos időablak, akkor is van lehetőség a fejlesztésre, de akkor már kevésbé az agy plaszticitására tudunk támaszkodni, inkább kompenzációs lehetőségek kialakítását tudjuk segíteni– mondja a neuropszichológus. - Demencia esetén is sokat lehet tenni azért, hogy a beteg ne veszítse el olyan ütemben a képességeit, mint ahogy terápia nélkül ez történne. Ez pedig jelentős életminőségbeli javulást jelent mind az érintett, mind a környezete számára.
Mind stroke, mind demencia esetén jellemző, hogy nem csak a beteg szenved, a családtagok pszichés és fizikai terhei is nőnek, a megszokott családi működés felborulhat, a feladatok újra osztására lehet szükség. Gyakran kimondatlan érzelmi feszültségek kísérik ezeket a folyamatokat. A kapcsolati és családi életben jelentkező nehézségek megoldásában történt elakadások esetén is érdemes neuropszichológus segítségét kérni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.