Egy testi sérülés is okozhat pánikrohamot?

Néztél már ki egy magas épület tetejéről vagy egy kilátóról a mélybe? Hogyan érezted magad? Az életveszélyesnek észlelt magasság miatt természetes, hogy szívünk hevesebben ver, kapkodjuk a levegőt, esetleg remegünk, izzadunk, szédülünk, zsibbadunk, talán még halálfélelemet is érzünk.

Aki élt már át pánikrohamot, az tudja, hogy az az imént felsorolt érzésegyüttesnek a sokszorosával jár együtt. Váratlanul tör ránk, a kontrollálhatatlanság érzése követi, nem tudni mikor cseng le, ezért megszüntetésében is sokszor eszköztelenek a szakemberek. Az alábbiakban Kulig Barbara pszichológus elárulja, mit kell tudni a pánikrohamról, és arról is beszél, hogy akár egy korábbi testi sérülés is felelős lehet a kialakulásáért.

Zavar vagy roham?

Napjainkban igen gyakori jelenség a pánikroham, ami nem egyenlő a pánikzavarral. Diagnosztizálható zavarrá akkor alakul, ha a váratlan pánikrohamok sűrűsödnek, hatásukra életterünk egyre inkább beszűkül, kerülni kezdjük azokat a helyzeteket, ahol már átéltük a szorongásos állapotot és egyre jobban eluralkodik rajtunk a rohamoktól való félelem. Számokban kifejezve: négy héten belül négy pánikroham és négy szorongásos tünet jelentkezik – ilyen például a szédülés, a halálfélelem, a heves szívdobogás, a „torokgombócérzés” vagy az izomfeszülés.

Halálos félelem

A pánikrohamokat előidéző úgynevezett önrontó kör során egy, már meglévő intenzívebb testi érzetet nagyítunk fel és ítélünk végzetesnek. Katasztrófának éljük meg, hogy gyorsabban ver a szívünk, remegünk, úgy érezzük ez akár halálhoz is vezethet. Ezt a gondolkodási hibát – kognitív torzítást – nevezzükkatasztrofizációnak, amikor egy meglévő eseménybőla lehető legrosszabb következményt jósoljuk meg. Ilyenkor gyakran elkezdünk túlozni:„Zsibbad mindkét karom, mindjárt szívrohamom lesz.”

Mitől alakulhat ki?

– A pánikrohamok kialakulásában számos múltban gyökerező és a rohamok létrejöttekor ható pszichoszociális (családi viselkedésminta követése, kapcsolati veszteség, kötődés veszélybe kerülésének emléke, szülőktől elszakadás, túlkontrolláló szülő) és biológiai (koffeinfogyasztás, hormonális változások) tényezők játszanak szerepet. A WHO ajánlása szerint a pánikzavar tüneteit jelenleg gyógyszeres és pszichoterápiás kezelési módszerekkel enyhítik, azonban érdemes tudni, hogya pszichológus munkáját amanuálterápiais jelentősen megkönnyítheti– hívta fel a figyelmet Kulig Barbara.

A szakértő szerintkorábbi testi sérülések is felelősek lehetnek a pánikrohamok kialakulásáért. Ilyen testi trauma lehet például:

• a sportsérülés,
• a bordatörés,
• a mellkasi műtét,
• a tüdőgyulladás (pl. COVID-19),
• az asztma,
• a szívbetegségek,
• sőt még a szájsebészeti beavatkozások is.

Mi lehet a megoldás?

A pontos diagnózist követően a pszichológus a pánikgörbe két pontján tud változást előidézni.

1. A testi tünetek oldaláról

A kezelések során a páciensek olyan technikákat tanulnak, amelyek segítségével jobban megismerhetik testük működését, lassíthatják légzésüket (pl. négyes légzéssel, mindfulness meditációval, autogén tréninggel). Ez ugyanis egy ördögi kör: minél gyorsabban vesszük a levegőt, annál jobban szorongunk, és minél inkább szorongunk, annál gyorsabban vesszük a levegőt.

–Amennyiben a konzultáció alatt olyan testi sérülésekre derül fény, amelyek pánikzavarra hajlamosító tényezők lehetnek, akkor orvos vagy manuálterapeuta kolléga bevonásával további kezelési terv kialakítása javasolt – mondta a szakértő.

2. A pszichológiai tényezők oldaláról

Ahogy fentebb említettük, számos tényező befolyásolhatja a pánikzavar kialakulását. Bár úgy tűnhet, hogy rendben van az életünk, amikor az első roham jelentkezik, mégis fontos, hogy a kezelések során megvizsgáljuk a pánik kialakulásának körülményeit, érzelmi komponenseit, rövid és hosszú távú következményeit. Ezáltal kialakul egy kép arról, hogy mit is élt át valójában a páciens az első pánikroham során. Ez a későbbiekben nagyító alá kerül, ami elvezethet bennünket a pánik egyéni történetéhez.

Ép testben, ép lélek

Bár eddig a testünket érő fizikai behatások kevésbé kaptak szerepet a gyógyuláshoz vezető úton, azonban a szakértő szerint a testünk és a lelkünk folyamatos párbeszédben álló, számos híddal rendelkező, lehetőségekkel teli egységként működik. Éppen ezért egy pszichés panasz esetén nem csak a lelki traumák, hanem az odavezető testi traumák is kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a tünetek enyhítésében.

Egy mellkasi sérülés váltotta ki a rohamokat

Dani – aki mindössze 20 éves, és élsportoló – év elején szinte egyik pillanatról a másikra rosszul lett: mellkasa szorított, szíve hevesen dobogott, majdnem megfulladt, hasi tájékon fájdalmat érzett és forgott vele a világ. Amint felállt, hogy egy kis levegőhöz jusson, azt hitte menten elájul és arra gondolt:„mindjárt megfulladok”„biztos szívrohamom van” „ha most nem fordulok orvoshoz, meghalok”. Egyre szaporábban vette a levegőt, elárasztotta a szorongás, úgy érezte teljesen elvesztette az irányítást a teste felett és ennek soha nem lesz vége. Aznap szülei bevitték a kórházba, ahol alaposan megvizsgálták, majd néhány nap után kiengedték. Zárójelentésén diagnózisként vegetatív disztóniát pánikrohamokkal, és fiatalkori magas vérnyomást jelöltek meg.

Fél év múlva a fiút már naponta kínozták pánikrohamok. A szakemberek a pszichoterápia mellett – fiatalkora ellenére – gyógyszeres kezelést javasoltak, amelyek hatására néhány héten belül enyhült ugyan a szorongása, a pánikrohamai azonban nem szűntek meg. A kognitív viselkedésterápia alatt kiderült, hogy Dani egy bizonyos mellkastájéki szorítást katasztrofizál, ami néhány órával a fizikai terhelés után jelentkezik. A terápia során sok családban megélt feszültség, egy barátjával kapcsolatos gyász került felszínre, de a fiú sportolói teljesítménye is nagy feszültségforrás volt. Néhány hónap alatt a pánikrohamok kezdtek ritkulni, szorongásoldó gyógyszereit is lecsökkentették. A mellkasi szorítás azonban még mindig naponta jelentkezett, 2-3 naponta pedig a fizikai terhelést követően pánikrohamok alakultak ki.

A szakemberek végül manuálterapeuta segítségét kérték, hiszen a fizikai terheléssel egyértelműen összefüggésbe lehetett hozni a fiú állapotát. A kezelések során ugyanis az is kiderült, hogy korábban éppen mellkasi tájékon érte Danit egy sérülés, amikor egy csapattársa könyökkel ráesett. Akutatókmár több, a fenti esethez hasonló történetet írtak le, ahol a manuálterápia lényegesen felgyorsította a pánikzavar kezelését. Ebből arra lehet következtetni, hogyatesti trauma(pl. mellkasi szorítás) és a szorongás együttes kezelése hatékonya Danihoz hasonló kórelőzménnyel rendelkező pánikzavaros páciensek esetében.

Mennyire volt tartós a kezelés?

Dani hirtelen jelentkező mellkasi szorítása négy alkalmas manuálterápia után hónapokon át nem jelentkezett, egyszeri visszaesést tapasztalt, mely nem maradt fent hosszú távon.

Forrás:sherlockrehab.hu