Az emlők fő feladata a tejtermelés, így mikor a nőstényeknek már nincs szüksége a tápláló folyadékra, a mell is eltűnik.Az embereknél azonban egészen más a helyzet: a pubertás során a kebel megnő, és mérete többé-kevésbé állandó marad.
Úgy tűnik, hogy evolúciónk egy pontján valamiért fontos volt, hogy ez a vonás kialakuljon.
1987-ben Tim Caro evolúciós ökológus hét lehetséges magyarázatot mutatott be a témával kapcsolatban. Az egyik elképzelés szerint a magasan lévő mell lehetővé tette, hogy az őskori nők szoptatás közben is mozgékonyak maradjanak, ez azonban nem magyarázza meg a kebelméretet.
A jelenségre az egyik legnépszerűbb hipotézist Charles Darwin dolgozta ki, majd 1967-es könyvében,Acsupasz majomban Desmond Morris zoológus fejlesztette tovább. Morris szerint a megnagyobbodott mell azért alakult ki, hogy helyettesítse a főemlősöknél az ovuláció során kidudorodó feneket. Mivel két lábon járás közben a hátsó fertály kevésbé látványos, a mell vette át a figyelemfelkeltő szerepet. A gond ezzel az elmélettel az, hogy nem tisztázza, miért marad nagy a nők keble a menopauza után is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.