Hogyan kerülhető el a párterápia?

Nagyon sok pár problémái megoldhatóak volnának párterápia segítségével, de a legtöbben nem szeretnének külső szakembert igénybe venni.

"A házasságunk nem azért működik, mert szerelmesek vagyunk, hanem azért vagyunk szerelmesek még mindig, mert teszünk a házasságunkért" - így kezdte a levelét Kati, a 40-es évei elején járó, 3 gyermekes édesanya. Majd így folytatta...

„Sok munkánk van benne. De ki is fizetődik. És ez a legnagyobb ajándék, amit a gyerekeinknek örökségbe adhatunk: hogy a szüleik szeretik egymást. Önismereti, párkapcsolati és a szexualitással összefüggő könyvek tucatjait olvastuk, párkapcsolati tréningre mentünk és sok-sok pozitív példa (meg néhány negatív) van előttünk.Már a kapcsolatunk elején tudtuk, hogy a szexuális életünk akkor lesz jó, ha jó a kapcsolatunk is. Ha a nappaliban meg a konyhában odafigyelünk egymásra, törődünk egymással, és el vagyunk köteleződve arra, hogy kitartunk egymás mellett és megoldjuk a problémáinkat, akkor miért lenne ez más a hálószobában?”

A 3 gyermekes értelmiségi pár 11 éve házas. Mindketten a negyvenes éveik elején járnak. Legidősebb gyermekük most 8 éves, a legkisebb alig múlt 1. Megismerkedésük előtt mindkettőjüknek kevés szexuális tapasztalata volt, lényegében közösen fedezték fel a szexualitást.

Kati így mesélt a kapcsolatukról:

„A kapcsolatunk kiegyensúlyozott. Szeretjük egymást, ismerjük és használjuk egymás szeretetnyelvét, vannak vitáink, de mindig a megoldásra törekszünk, és nem személyeskedésre vagy játszmákra. Szerencsére a tapasztalatlanságunk nem párosult sem tudatlansággal, sem prűdséggel. Már a kapcsolatunk kezdetén is nyíltan tudtunk beszélni a szexualitásról, általánosságban és személyesen is, és ez azóta is így van. Voltak persze kezdeti zökkenők a szexuális életünkben, de mindegyiket le tudtuk küzdeni közösen, a megfelelő szakirodalom és sok türelem meg szeretet segítségével.Jelenleg a szexuális életünk jó: nem mindennapos tűzijáték, de azért nem panaszkodom. Szeretve vagyok minden téren. Az együttléteink bensőségesek, változatosak, és mindkettőnk számára kielégítőek.

A férjemnek kezdettől fogva kisebb volt a szexuális étvágya, mint nekem, ebben alkalmazkodnunk kellett egymáshoz, de úgy vagyunk vele, hogy a minőség fontosabb, mint a mennyiség. 3 gyerek mellett nem sok időnk van pihenni, úgyhogy gyakran járunk úgy, hogy ha választani lehet a szex és az alvás között, akkor inkább alszunk. De azért a heti 1 együttlét meg szokott lenni, mégpedig nem kényszerből vagy a naptár szerint, hanem vágyból. Az idő majd megoldja a dolgot, bízunk benne, hogy amikor nagyobbak lesznek a gyerekek és kevesebb gondozásra meg éjszakai gondoskodásra szorulnak, nekünk is több erőnk marad éjjelente egymásra.

Amiért mégis billentyűzetet ragadtam, az egy másik szexuális problémánk, ami azonban részben összefügg a fáradtsággal. A férjem olyasmivel küzd, ami a korai magömlés ellentéte: hiába van tartós, erős merevedése, néha nem tud elélvezni. Rendszerint akkor, ha fáradt, ha túl gyakran szeretkezünk, vagy ha a szeretkezésünk behatolás-szakasza valamiért elhúzódik. Jelenleg ez is a fáradtsággal tűnik összefüggésben lenni: ha kipihentek vagyunk (pl leadjuk a gyerekeket a nagyszülőknek), akkor többször is együtt vagyunk, és ez a probléma nem jelentkezik. Jelenleg ezt odafigyeléssel próbáljuk kezelni.

Nem támasztok elvárásokat a férjem felé, így neki nincs mit megugrania, nincs teljesítmény-kényszere. A dolog kölcsönös: nekem sem "kell" elélveznem, orgazmust produkálnom. A lényeg az együttlét bensőségességén van, nem az orgazmuson.

Egy orgazmus nélküli szeretkezés semmivel sem csökkent értékű, mint egy orgazmusos. Minél több időt hagyunk két szeretkezés között, annál kisebb az esély a probléma előfordulására. A kipihentség is fontos faktor: reggel és hétvégén nagyobb az esély a "sikerre", a hétfő és a péntek esték gázosak. Ha lefektetés után azonnal egymásnak esünk, több esélyünk van, mint ha várunk fél tizenkettőig, amikor már fáradtak vagyunk.

A késői magömlésnek a férjem esetében szinte biztosan lelki okai lehetnek. Főleg a kapcsolatunk első fél évében fordult elő, még az összecsiszolódás alatt, de akkor sorozatosan. Túl voltam már a harmincon, és nagyon teherbe akartam esni. Főleg ovuláció környékén. Ha aztán elmaradt a férjem orgazmusa, elkettyentem, és másnap még jobban akartam… ördögi kör. Akár egy hónapig folyamatosan. Ebből nekem kellett kilépni, nekem kellett elengedni a görcsösen akarást. Fel kellett ismernem, hogy ez részemről nem helyes, hogy mindkettőnknek ártok vele, hogy a házasélet nem elvárás, hanem az önátadás legmagasabb foka. Amint elengedtem, és megszűnt részemről az elvárás a férjem felé, megoldódott a probléma, és összejött a baba is."

Katiék története egy igazi „sikertörténet”. Megmutatja ugyanis, hogy egy párkapcsolat nem azért sikeres, nem azért tart sok évtizeden keresztül egy házasság, mert a felek „jól választottak”, hanem bizony minden nap megdolgoznak érte.

Könnyű elveszni a hétköznapokban és a részletekben. Ha nem figyelünk oda, ha tologatjuk a problémák megoldását, ha mindig csak „majd holnap” foglalkozunk velük, akkor észrevétlenül rohannak el mellettünk a napok és az évek. Azt vesszük észre, hogy egy idegen mellett ébredünk vagy idejét sem tudjuk már, hogy mikor szeretkeztünk utoljára, és ilyenkor már csak a párterápia segíthet.