Mit együnk? Kinek hihet az átlagfogyasztó?

– Új irányt jelöltek meg a táplálkozási szakemberek októberben, a tojás világnapján. Az eddig nemkívánatos tojás szerepe a táplálkozásunkban változni látszik. Vajon mi történt a tojással, hogy visszanyerte táplálkozásunkban betöltött pozitív szerepét? Mi történt a vajjal vagy épp a marhahússal, amelyet némelyeknek kifejezetten ajánlanak? A táplálkozástudomány ítéli meg rosszul bizonyos élelmiszerfajták ártalmasságát vagy támogatottságát, vagy a világ változik körülöttünk annyira, hogy újabb és újabb alkalmazkodást vár el tőlünk?

– Induljunk ki a dietetika szó jelentéséből. A helyes, megfelelő táplálkozás tudományát jelenti a szó, s mint minden tudományág, úgy ez is folyamatosan fejlődik, változik. Sorra jelennek meg kutatások, amelyek néha évtizedek óta berögzült étrendi szokásokat, sokszor tabukat döntenek meg. Ehhez alkalmazkodik a dietetikus, próbálja meg követni az irányadó mintát, és lefordítani az élelmiszerek nyelvére a lakosságnak.

– Igen ám, de mi tekinthető irányadónak? Évtizedekkel ezelőtt például a tojás az egyik legegészségesebb élelmiszer volt, aztán koleszterinszint-növelő hatása miatt elutasított lett, most újra visszakerült az egészséges táplálékok körébe. Kinek hihet a dietetikus, és kinek az átlagfogyasztó?

– A dietetikus elsősorban a bizonyítékon alapuló tudományra, az ez alapján végzett kutatásokra kell, hogy támaszkodjon. „A brit tudósok felfedezték, kiderítették” típusú bejelentések nem tartoznak ebbe a tárgykörbe. Az, hogy a dietetika is rendszerezett lett, hogy metaanalízisekre, azaz több hasonló célú vizsgálat eredményeiből készült összesített elemzésekre támaszkodhatunk, megerősít minket abban, hogy mit miért kell mondanunk. Térjünk vissza a tojás példájára: való igaz, évekkel ezelőtt azt állítottuk, hogy az ételekkel bevitt túlzott koleszterinnek döntő szerepe van a magas koleszterinszint kialakulásában. A tojás pedig magas koleszterintartalmú élelmiszer. Mára, kiderült, hogy az étkezéssel elfogyasztott koleszterin kevésbé emeli meg a vér koleszterinszintjét. Épp ezért kerülhet vissza a tojás az őt megillető helyre, bár azt most sem mondja senki, hogy mértéktelenül fogyasztható. Azt hangsúlyozzuk, hogy a tojásnak fontos szerepe van a táplálkozásunkban, és biztonsággal lehet része a teljes értékű reggelinek.Visszatérve a kérdésre, a dietetikus sincs könnyű helyzetben, amikor bizonyos, tegnap még „közellenségként” kezelt élelmiszer mára újból jó szerepben tűnik fel. Ezzel együtt, el kell, hogy fogadja a változást. De ami változatlan marad, hogy az egészséges táplálkozás alapja a változatosság és a kiegyensúlyozottság.

– Akkor az is beleférhet, hogy alkalmanként fehér kenyeret együnk egy jó gulyáshoz vagy épp rántott húst?

– Igen, alkalmanként. Ha egyébként a hétköznapokban sok zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű kenyeret, tejtermékeket, húsokat fogyasztunk. De hogy mi alapján is döntsünk? Mi, felnőttekis alapul vehetjük a gyerekeink étkezéséhez nemrégiben megjelent új táplálkozási ajánlást, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a napi étkezésünk felét a zöldségek, gyümölcsök kell, hogy adják, a másik felének pedig a gabonafélékből, húsokból, halakból, tejtermékekből kell állnia. Sajnos – felmérésekből tudjuk –, hogy az előírt fél kilogrammos zöldség- és gyümölcsfogyasztási ajánlást egyelőre meg sem közelítik az adatok. Persze sok pozitív életmódbeli elmozdulás is történt az utóbbi években: egyre elterjedtebb például a teljes kiőrlésű kenyerek fogyasztása. Emellett viszont évek óta alig mutat emelkedést a halfélék fogyasztása. Intenzív népegészségügyi programmal, az egészséges életmód elterjesztésével el tudnánk érni, hogy a gyerekek több zöldséget, gyümölcsöt fogyasszanak, gyakrabban reggelizzenek. Így jóval nagyobb lenne az esélye, hogy ezek a gyerekek felnőttkorukra tudatosan figyeljenek a táplálkozásukra, életmódjukra, amellyel a krónikus, nem fertőző betegségek nagy részét meg tudnánk előzni.

– Programot említ, de a gyerekek meghatározó életéveiben mi, szülők, majd a bölcsőde, az óvoda, az iskola, a menza határozza meg az életmódjukat és az étkezési szokásaikat is. Ha ezek a minták nem az egészséges táplálkozást közvetítik, hogyan várható bármiféle elmozdulás?

– Valóban, a legfontosabb szokások gyerekkorban rögzülnek. De valahol el kell kezdeni ezt a nevelési folyamatot, a legkönnyebben pedig a gyerekek motiválhatók. A TÉT Platform 11–18 évesek körében végzett reprezentatív felmérést. Ebben a kutatásban arról kérdeztük a fiatalokat, hogy ha tehetnék, mit változtatnának meg az életmódjukon, hogy egészségesebben éljenek. Ők az első helyre a mozgást, a sportolást tették. A kérdésre a felnőttek 66 százaléka a pénzkereset fontosságát jelölte meg, s csak az ötödik helyen szerepelt a sport, a mozgás növelése. Ebből is látszik, hogy a gyerekekben természetes módon van meg az igény a mozgásra, míg a szülők jelentős része csupán kifogásokat keres az életmódja legkisebb átalakítása esetén is. Épp ezért a népegészségügyi programnak a társadalom teljes vertikumára kellene figyelni, nem elegendő, ha csak a gyerekekre fókuszál, bár mint mondtam, ők a legkönnyebben mozgósíthatók.