Keményebb fellépést sürget az MTA az álgyógyítók ellen

Új állásfoglalást adott ki a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya, A bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei és a komplementer eljárások címmel.

Ebben leszögezik: elengedhetetlen, hogy a terápiás eredményeket a komplementer eljárások („alternatív medicina”) esetében is tudományos módszerekkel bizonyítsák. Az MTA orvosi osztálya sürgeti a komplementer eljárások jogi szabályozásának újragondolását. Az osztály javaslatait az Egészségügyi Tudományos Tanács is támogatja.

A „komplementer eljárások” kifejezés azokat a gyógyító és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amelyek nem részei a hagyományos vagy konvencionális, nyugati orvostudománynak. (A komplementer eljárásokat nem konvencionális eljárásokként vagy alternatív medicinaként is említik.)

Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya 2018. június 20-án fogadta el legújabb állásfoglalását a témában. Az osztály kifogásolja, hogy míg a konvencionális orvoslásnál törvényes és társadalmi követelmény, hogy bizonyítsák működése hatékonyságát és biztonságosságát, addig a nem konvencionális eljárások ezalól mentesülnek. Az állásfoglalás szerint a komplementer eljárásoknak a jelenlegi törvényi háttér melletti alkalmazása egyet jelenthet a bizonyítékok nélküli gyógyászattal. Bizonyítékok nélküli gyógyászatot végezni pedig súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára.

Mindezek alapján az MTA Orvosi Tudományok Osztálya alapvetően fontosnak és nélkülözhetetlennek tartja, hogy az egyes nem konvencionális eljárások is csak akkor legyenek végezhetők, ha – a tudományos bizonyítások módszertanának alkalmazásával – az adott betegségre vagy kóros állapotra hatékonynak bizonyulnak, és semmilyen káros következménnyel nem járnak.

Az anyag részletesen kitér a jogi szabályozás jelenlegi hiányosságaira is. Az aktuális magyar jogszabályi háttér nem megnyugtató, ennek újragondolása, egységes jogi háttér kialakítása szükséges. A jogszabályban javasolt annak pontos meghatározása, hogy kik milyen végzettséggel milyen feltételek mellett és milyen területen alkalmazhatják az egyes komplementer eljárásokat. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy szinte valamennyi olyan eljárás, amely akár súlyosan veszélyeztető (pl. hashajtáson alapuló „méregtelenítési” terápiák), akár hatástalan (pl. homeopátia), esetleg a kuruzslás határait súrolja (pl. ezoterikus gyógymódok) a hatályos rendelet 1. sz. mellékletének értelmezése szerint jogilag szabályosnak számít.

Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya javasolja továbbá, hogy az e területen folyó tevékenység megnevezésekor, illetve szabályozásakor – a félreértések elkerülése végett – az „alternatív medicina” helyett a „komplementer eljárások” elnevezést rögzítsék.

Az anyag ezután részletezi a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveit, majd még egyszer leszögezi, hogy bizonyítékok nélküli gyógyászatot végezni súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára. Az osztály egyetért az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) véleményével, mely szerint a homeopátia esetében nincs evidencia arra, hogy a homeopátia a placebónál hatékonyabb terápia lenne. Ennek alapján a homeopátia nem tekinthető a komplementer medicina részének. Az állásfoglalás javasolja a komplementer eljárások mielőbbi – a tényeken alapuló orvoslás szabályait figyelembe vevő – jogi szabályozását.